Belföld

„A magyar beteg magyarul beszélhessen az orvosával”

Lőrinczi Zoltán: Azt róják föl hibánknak, amiért sikerrel küzdöttünk az elszakított részeken, a többségi nemzetek ellenszelében, amelyek az ottani magyarokat szeretnék elnyomni

Amit mondok és teszek, mind azt szolgálja, hogy a magyar nyelvű oktatás fennmaradjon, erősödjön –  mondta lapunknak Lőrinczi Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Nemzetközi Ügyek Államtitkárságának vezetője. Az erdélyi  származású egyetemi előadótanár, idegsebész eddig a Kárpát–medence magyar oktatásának fejlesztéséért felelős helyettes államtitkár volt.

„A magyar beteg magyarul beszélhessen az orvosával”
Nem mindegy, hogy egy-egy egyetemi klinika élén milyen érzelmű-nemzetiségű ember áll – mutatott rá az államtitkár
Fotó: MH/Papajcsik Péter

– Mi az államtitkárság alapvető feladata?

– A tárcán belül rengeteg osztály dolgozik, és tevékenységük során ezek mindegyike kilép a nemzetközi színtérre. Nem cél, s nem is lehet módszer az, hogy az összes osztály külön-külön, akár egymás útjait is keresztezve intézze a külföldre irányuló ügyeket. Itt minden szervezés egyetlen struktúrában történik, az információk egyetlen ponton, koordinálva lépnek be és ki a minisztériumba.

– Felhozták, hogy Kásler Miklós kárpótlásként létesítette ezt a posztot, mert korábban elvittek az Emmiből két helyettes államtitkárságot.

– Ez az államtitkárság korábban is létezett, az, aki most eszmél fel és kezd hirtelen zajongani, minimum fáziskésésben van, vagy egyszerűen hangulatkeltés a célja.

– Az ellenzéki sajtó felmelegített egy régi rágalmat is, miszerint „az erdélyiek nem örültek a kinevezésének”.

– Mindössze két orgánum írt ilyet, ráadásul a második az elsőre hivatkozva. Ismert, gyenge cselezés ez. Az efféle hírportálok úgy próbálnak hitelessé válni, hogy egymás hazugságaira kereszt-hivatkoznak, így fogadtatnák el a semmit. Másrészt az „erdélyiek” kifejezés azt sugallja, hogy „mindenki”, pedig ez önmagában is merő hazugság. Persze biztosan akadnak olyan, a magyar érdekek ellen fellépő személyek, akik ugyan „erdélyiek”, de nem magyarok. Nekik nyilván nem tetszik a kinevezésem. Ugyanakkor azt látom, a magyarság tagjai megnyugvással veszik, hogy egy közülük való ember került az állásba. Célunk világos: az identitásunk megőrzése, s ebben közösen eléggé jó sikerrátát tudunk felmutatni. Amúgy nem hiszem, hogy irigység állna az engem ért támadások hátterében, sokkal inkább olyasmit tudok elképzelni, hogy
a korábbi, helyettes államtitkárságnak a magyarságért végzett minőségi munkája zavarja őket.

– Ha megnézzük a támadókat, magyar nevekre bukkanunk.

– Természetesen lehetnek magyar nevek, de a törekvés a magyarságtól idegen és azzal ellenséges. És itt lényegileg mindegy is, hogy az illetők pénzért, vagy vak gyűlöletből, vagy csak merő nemtörődömségből adják el a tollukat és a tintájukat. Mivel a külhoni magyarság eléggé jól ismeri a tevékenységünket és pozitív eredményeinket, így jobb híján idehaza akarnak ellenünk-ellenem hangulatot kelteni. Az ember nem szívesen idéz hazugságokat, de pont azt róják föl hibánknak, amiért sikerrel küzdöttünk az elszakított részeken, a többségi nemzetek, politikai berendezkedések ellenszelében, amelyek az ottani magyarokat szeretnék elnyomni, visszaszorítani.

– Akkor minden rendben van?

– Lehetnek hibák, de az összkép és a mérhető eredmény pozitív, minket, engem igazol. Az ember a pocskondiázó cikkeket olvasva persze elmereng, hogy az adott „ellenzéki” újságírók a saját családjukról, barátaikról is mások bemondásai alapján ítélkeznek? Vagy ha saját családjukról lenne szó, azért utánajárnának a valós tényeknek? Szerintem a válasz igencsak egyértelmű. Így zárják ki magukat a magyar és az értelmiségi körből.

– Marosvásárhely vonatkozásában is? Az messze van, a munkája pedig saját elmondása szerint rengeteg van. Jut ideje a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, azaz a MOGYE problémáira?

– Mint olyan személy, aki tavaly még ott tevékenykedett, eléggé jól ismerem az egyetem ügyeit, és a rágalmakkal ellentétben nem az ottani magyar oktatás ellehetetlenítéséért, hanem annak megvalósításáért dolgozom. Napi kapcsolatban állok az intézmény magyar polgárságával, képben vagyok az ott zajló folyamatokkal. Az, hogy az ottani magyar oktatás katasztrófa-közeli állapotba jutott, azoknak köszönhető, akik úgy hiszik, érdekükben áll a magyarság elnyomása. Amit én mondok és teszek – akár az egyetemért, akár annak magyar közösségéért – mind azt szolgálja, hogy a magyar nyelvű oktatás fennmaradjon, erősödjön. Nem szeretném végignézni az ottani magyar oktatás alkonyát. A többségi nemzet tagjainak nagyjából mindegy, hogy magyar vagy román orvos gyógyítja meg, ám ez nekünk, magyaroknak már nem irreleváns. Magyar beteg orvosával magyarul beszélhessen. Ezért az sem mindegy, hogy egy-egy egyetemi klinika élén milyen érzelmű-nemzetiségű ember áll. Tény, hogy a marosvásárhelyi egyetemi klinikák élén már csak mutatóba találunk magyart. Ismétlem, nekünk ezzel
a kérdéskörrel muszáj foglalkozni.

– Azt is a szemére vetik, hogy a „konfrontatív megnyilvánulásai csak rontanak a magyarság helyzetén”.

– Mindaz, amit eddig elmondtam, ennek ellenőrizhető cáfolata. Természetesen e rendkívül komplex kérdésről egy íróasztal mellől könnyebb hazug cikkeket szerkeszteni, mint tájékozódni Marosvásárhelyen vagy bárhol a Kárpát-medencében, a leszakított területeken. Ám ha támadóink vennék a fáradtságot, s elutaznának oda, a tények megcáfolnák őket. Pusztán annyit kéne tenni, hogy nem a magyarság ellenségeinél, hanem a nemzetünk érdekeit képviselő embereknél kell tájékozódni. De lehet, hogy a bértollnokoknak az már sok, vagy nehéz.

Erdély, Antwerpen, Oxford, Budapest


Lőrinczi Zoltán idegsebész, egészségügyi menedzser, egyetemi tanár. PhD fokozatát 2000-ben szerezte, negyvenkét tudományos publikáció szerzője. Az Oxfordi Egyetemen 1991-1993 között végzett tanulmányai alatt a Royal Society kutatóösztöndíjasa is volt. Az Antwerpeni Egyetemen 2003-ban és 2004-ben egy európai uniós idegtudományi kutatási projektben dolgozott. Huszonhat év  tapasztalattal rendelkezik: 1993-tól egyetemi tanársegéd, 2000-től adjunktus, 2007-től docens a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Alapítója 2004-ben a tudományos kutatási módszertan tantárgynak és 2009-től a tantárgy előadója a budapesti Országos Onkológiai Intézet Doktori Iskolájában, majd 2018-tól a Budapesti Corvinus Egyetem docense. Nyolc év felsővezetői tapasztalattal rendelkezik: 2010-2018 között a marosvásárhelyi egyetemi  kórház orvosigazgatója. Igazgatása alatt az intézmény két akkreditálási folyamaton ment keresztül és hat jelentős beruházási projektet valósított meg.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom