Belföld

Hétköznapi agresszió a hazatérő katonáknál

Az első világháború által érintett valamennyi országban megnőtt az erőszakos cselekmények száma, véli a kutató

Megyei levéltári és egyetemi közös szervezésében valósul meg az 1919–20-as vörös- és fehérterror áldozatairól szóló mai konferencia Kaposvárott. Katona Csaba történész, a konferencia előadója szerint ma is megosztók a száz évvel ezelőtti események, ezért szükség van tényeken alapuló megközelítésre.

Hétköznapi agresszió a hazatérő katonáknál
Katona Csaba az összefüggésekrehelyezné a hangsúlyt az oktatásban
Fotó: MH

A terror évei: 1919/1920 – Vörösök és fehérek címmel tart konferenciát ma Kaposváron a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Somogy Megyei Levéltára és a Milton Friedman Egyetem Magyar Zsidó Történeti Intézete. A konferencia a vörös- és fehérterror tematikáját járja körül, konkrét esettanulmányok mellett tágabb kontextusba helyezve a fenti témákat. Katona Csaba történész, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont kommunikációs referense lapunknak azt mondta, a témaötletet egy két évvel ezelőtti beszélgetés adta Varga István fonyódi helytörténésszel. „Szóba került, hogy 1919. augusztus végén a Fonyódra bevonuló különítményesek önkényesen felakaszttattak három elfogott zsidó férfit, akiknek azonban semmilyen bűnük nem volt. Az elkövetőket a bírósági eljárás ellenére sem büntették meg. Ennek kapcsán beszélgettünk arról, hogy 1918–1919 Magyarországának mindennap­jait uralta az erőszak” – magyarázta a történész.

A vörös-, majd a fehérterror mellett a frontról hazatérő katonák is gyakorta követtek el erőszakos cselekményeket, akár minden politikai háttér nélkül: a katonaság alatt megszokták az erőszakot, és ez néha szélsőségesen formát öltött. Bibó István nagybátyja, Dénes például tisztként nemcsak hogy saját maga akasztott, de fotókat is készíttetett áldozatairól és magáról – árulta el Katona Csaba, hozzátéve, a fonyódi beszélgetés nyomán született meg az ötlet, hogy az évfordulóra tudományos konferenciát szervezzenek, amely a terror kérdését közelíti meg Somogy megyei esettanulmányoktól kiindulva, egészen az országos megközelítésig.

A társszervezőkről szólva elárulta: a Milton Friedman Egyetem Magyar Zsidó Történeti Intézete számára kiemelten fontos minden olyan téma, ami a zsidósággal kapcsolatos, és minthogy adott a helytörténeti vonatkozás is, természetes volt, hogy a Somogy Megyei Levéltár partnerként működik közre a szervezésben. Így esett a helyszínválasztás is Kaposvárra.

A konferencia másik aktualitását az adja, hogy ma is rendkívül megosztóak a száz évvel ezelőtti események. Sokan egyoldalú elfogultsággal közelítik meg a témát, az egyik oldal tetteit bagatellizálni, illetve racionális vagy érzelmi érvekkel próbálják alátámasztani, a másik oldalét diabolizáják. „Mi a tények mentén szeretnénk körbejárni a történteket, ezért elsősorban az ártatlanul megölt, megkínzott áldozatok felől közelítjük a témát: a vörösterror mintegy négyszáz, valamint a fehérterror körülbelül ötszáz–ezer áldozata, akiknek kétharmada zsidók közül került ki, egyaránt áldozat” – fogalmazott a történész. Katona Csaba ugyanakkor azt is hozzátette, a magyarországi áldozatok száma meg sem közelíti például az oroszországi pogromokban megöltek számát, vagy a finn polgárháború áldozataiét.

A korszak és a téma kutatását föllendítette az évforduló, így helyi szinten sok apró részletet sikerült már tisztázni. Mostanra sikerült például világossá tenni, hogy az első világháború tapasztalatai összefüggnek a huszadik század erőszakával. „A háborús élmény, amelyre az előbb utaltam, azaz az erőszak hétköznapivá válása, sok embert formált át. Nem lehet a véletlen számlájára írni, hogy a háború által érintett országokban, mindegy, hogy vesztes vagy győztes, megnövekedett a hétköznapi agresszió” – mondta.

Mindez megmutatkozott például az 1920-as évek focimeccsein tapasztalható fizikai atrocitásokban, az Egyesült Államokban megerősödő gengszter klánok erőszakosabbá válásában is. Katona Csaba szerint a háborús trauma fontos téma, hiszen nagyon sok minden ide vezethető vissza – elég csak a magyar történelemből ismert folytatására gondolni: a köztársaság kikiáltására, az őszirózsás forradalomra, a Tanácsköztársaságra, a fehérterrorra, majd Trianonra.

Hogy a közoktatásban megfelelő súllyal és helyen van-e jelen 1919–20 története, azt válaszolta: a 20. századot meghatározó összetett eseménysor lényegét nehéz a közoktatás szabta kereteken belül megjeleníteni. „Azt tartanám fontosnak, hogy az összefüggések, okok, okozatok kapjanak erős hangsúlyt az eseménytörténet mellett, bármennyire is nehéz” – össze­gezte a szakember.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom