„A jót könnyű megszokni”

A projekten három éve kezdtek el dolgozni, a cél az volt, hogy könnyebbé tegyék annak a közel százezer embernek az életét, akik a látásban akadályozottak. A KSH adatai szerint ugyanis legutóbb 82 ezren vallották magukat látássérültnek, közülük tízezren teljesen vaknak. A Távszem szolgáltatás nyilvános tesztidőszaka július 16-án egy sajtótájékoztató keretében indult el, a projekt a vak és gyengénlátó emberek mobiltelefonjának kameráját használva segít a felhasználóknak. A vonal túlsó végén ülő operátor a nem látó ember készülékének segítségével nyújthat támogatást a legkülönbözőbb élethelyzetekben. Európában nincs hasonló szolgáltatás.

A projektre 469 millió forintot költöttek, amelynek hetven százaléka uniós, a fennmaradó rész állami támogatás. A pályázat még az év végéig fut, addig javíthatunk a felmerülő esetleges hibákon a pályázati keretből – világít rá Nagyné Berke Mónika, a Távszem szakmai vezetője arra, miért használják a nyilvános tesztidőszak kifejezést, noha a szolgáltatás valójában élesben fut. A költségek harmadát a különböző eszközökre (okostelefonok, laptopok, számítógépek) fordították. A projekt keretében nyolcszáz okostelefont osztottak ki tagegyesületeik javaslatai alapján, a taglétszámok arányában.

A szolgáltatás használata egyszerű: ha valaki tagja a szövetség valamelyik tagegyesületének, csupán a Távszem.hu oldalon kell regisztrálnia. Azoknak, akik nem tagok, igazolniuk kell egészségi állapotukat, ám ez sem vesz igénybe sok időt. Eddig hatszázan regisztráltak, naponta húsz–harminc új nyilvántartásba vételi kérelem fut be.

A telefon nagy segítség a nem vagy gyengén látóknak, már önmagában az is hatalmas vívmány, hogy „beszél” – mondja Nagyné Berke Mónika. Emellett számos, önálló életvitelt segítő alkalmazás tölthető le a készülékre, amelyek a navigációt, banki ügyintézést, az olvasást segítik, ezek közé tartozik a Távszem is. Júliusban két hét alatt ezerháromszáz hívás futott be, ám az operátorok tapasztalatai alapján augusztusban tovább növekedett a bejövő hívások száma.

S hogy mire használják a Távszemet nem látó embertársaink? Fazekas Eszter operátortól megtudjuk, a legkülönbözőbb, a látóknak természetesnek tűnő esetekben kérik a segítségüket. Mindennapos, hogy hivatalos levelet vagy postai értesítőt olvastatnak fel az operátorokkal. A jót nagyon könnyű megszokni, míg régen mindent meg kellett oldanunk valahogy – fogalmaz Nagyné Berke Mónika arra utalva, hogy ők is a Távszem segítségével rendszerezték otthonukban a régóta felgyülemlett, „síkírásos” dokumentumokat, így nem rokonaikat kellett erre megkérniük. Sőt, Mónika keresett már húst is a mélyhűtőben a Távszemmel.

Ugyan léteznek pénzfelismerő alkalmazások, ám gyakori, hogy a címletet olvastatják le a bankóról, mások a szinte teljesen egyforma plasztikkártyák megkülönböztetését kérik, megint mások a gyógyszerek neve felől érdeklődnek, ha már nincs meg a dobozuk, amelyen Braille-írással is feltüntetik a pirula nevét. Egy kliens éjjel azzal a kéréssel fordult az operátorhoz, hogy a lázmérő értékét olvassa le neki. Gyakran érdeklődnek a hasonló palackban árult, különböző tisztítószerek nevével kapcsolatban is.

Egy alkalommal felhívott egy ügyfél, aki leejtett egy kulacsot a földre otthonában, azt is tudta, hogy a konyhában, mégsem találtuk meg a tárgyat. Kértem, hogy világítson be a kredenc alá is, ekkor bukkantunk rá az elgurult kulacsra – emlékszik egy érdekes esetre Fazekas Eszter. Előfordult, hogy a parkban szabadon engedett vakvezető kutya hollétéről érdeklődött a felhasználó.

Akadt egyébként egészen morbid feladata is Eszternek: egy felhasználó azért telefonált, mert orrfacsaró bűz terjengett a kertjében, feltételezése szerint valószínűleg egy elhullott állaté, csakhogy nem találta meg a tetemet. Nem sokkal később az operátor segítségével akadtak rá a már valóban oszlófélben lévő macskára. Ma már az sem jelent gondot, ha utazás közben esetleg elbóbiskol a nem látó utas, mert ha felébredve a rendszer segítségével elküldi a GPS-koordinátákat, az operátor máris megmondja, éppen hol tart a vonatút során.

Olykor még figyelmeztetni kell a vakon született felhasználókat, mert előfordul, hogy úgy vélik, a kérdéses tárgy vagy dokumentum fölé tartják a telefont, ám a valóságban ez távolról sincs így. Máskor az okoz gondot, hogy a helyiségben nincs felkapcsolva a lámpa, hiszen arra egy nem látó embernek nincs szüksége, az operátornak azonban nagyon is.

Fontos szabály, hogy az operátorok nem navigálhatnak, hiszen a telefon kamerája miatt csőlátásuk van, nem érzékelhetik az oldalról érkező esetleges veszélyeket. Ahogy arra a kérdésre sem válaszolhatnak, hogy „ez a nadrág megy ezzel az inggel?”, mert szlogenjük szerint látást adnak, nem ízlést vagy tudást. Így azt megmondhatják, melyik nadrág van a felhasználó kezében, vagy milyen színű inget tart, de azt a kapott információ alapján már a nem látónak kell eldönteni, ezek kompatibilisek-e egymással.