Európa élvonalában a magyar óvodák

– A nyári szünet előtti utolsó ülésnapján fogadta el az Ország­gyűlés a közneveléssel összefüggő egyes törvények módosítását. A jogszabálycsomag része a hároméves kortól kötelező óvodáztatás szigorítása: 2020. ja­nuár elsejétől már nem a gyermek öt- hanem csak négyéves koráig lehet felmentést kérni. Miért volt erre szükség?

– Sok szülő szeretné elérni, hogy minél később menjen a gyermeke óvodába. A magyar óvodarendszer jól működik, Európa legjobbjai közé tartozik. A statisztikák azonban azt mutatták, hogy a hároméves korúak között nem érte el az óvodába járók aránya azt a szintet, amit szerettünk volna. A cél tehát az óvodát „elkerülők” számának csökkentése. Eddig a szülő kérésére a helyi jegyző adhatta meg az engedélyt, ezután a kormányhivatal szakemberei döntenek megfelelő mérlegelés után, természetesen az óvoda és szükség esetén további szakértők bevonásával.

– Eddig gyakorlatilag mindenki megkapta a felmentést, aki kérte. Ezután hogyan történik ez? A kormányhivataloknak lesz valamilyen protokolljuk erre?

– Igen, a törvény szellemének megfelelő eljárásrenden most dolgoznak a munkatársaim.

– A hátrányos helyzetű gyerekek számára nagyon fontos lenne, hogy legalább két évet óvodásként töltsenek, emellett viszont vannak szülők, akik jó körülmények között élnek, és úgy érzik, megfelelő nevelést tudnak biztosítani otthon a gyereknek.

– Az államnak az a feladata, hogy a gyermek érdekeit nézze, és a gyermek érdeke az, hogy közösségben legyen, és szakemberek, pedagógusok segítségével történjen az iskolára való felkészítése.

– Az iskolaérettség megállapításával kapcsolatban nemrég arról beszélt, egységes módszertan szerint zajlik majd. A döntéshez szükséges szempontokat a szakemberek nyilván mindannyian ismerik, de most összeállítanak egy kötelező útmutatót?

– Igen, ehhez is készül eljárásrend. A szakmailag indokolhatónál kevesebb gyermek kerül be hatévesen az iskolába, ami önmagában nem biztos, hogy baj, de ahány óvoda, annyiféle gyakorlat létezik, és túl sokan vannak olyanok is, akik két évvel később, tehát nyolcévesen kerülnek be az első osztályba, ami már nem feltétlenül ideális. Lehet, hogy ez nem az általános iskolában okoz gondot, hanem esetleg később.

– Mi lesz az eljárás menete? A szülő megírja a halasztási kérvényt, az óvodavezető csatolja a szakvéleményt, ezután továbbítják a kérelmet az Oktatási Hivatalnak?

– A jelenlegi elképzelések szerint az Oktatási Hivatal fogja az egészet bonyolítani, tehát majd oda kell benyújtani a kérvényt. A hivatal rendelkezik megfelelő szakemberekkel az elbíráláshoz, de szükség esetén bevonhat további szakértőket is. Természetesen az óvodavezető szakvéleménye is ide kerül, amennyiben szükséges. A lényeg, hogy nem szigorításról van szó, csak az eljárás lesz szabályozottabb, szakmailag megbízhatóbb. Itt is a gyermek érdekeit tartjuk szem előtt.

– A szülők többnyire megbíztak az óvodapedagógus javaslatában, hogy fel tudja mérni, iskolaérett-e a gyermekük, de ha mégsem értettek egyet, kérhettek további vizsgálatot.

– Erre ezután is lesz lehetőség, mindazonáltal az Oktatási Hivatal az egyik legjobban működő hivatal az országban. Hangsúlyozom, az a cél, hogy a gyermek érdekében minden esetben szakszerű döntés szülessen. Konkrét példát tudok mondani arról, hogy egy öt és fél éves kisgyereknél megállapította az óvodavezető, hogy a következő évben, vagyis hat és fél évesen még biztosan nem lesz iskolaérett, a valódi ok azonban az volt, hogy tartani szerette volna a létszámot az óvoda.

– A magántanulói jogviszonyt felváltó „egyéni munkarend” iránti kérelem elbírálásának menetét hogyan képzelik el?

– Ezt is szabályozzuk majd, és szintén az Oktatási Hivatalnak lesz benne kulcsszerepe. Az alapvető probléma itt is az, hogy a magántanulói jogviszonnyal egyes esetekben visszaéltek, egyes intézmények túl lazán kezelték, másutt az iskolaigazgató kérte meg a szülőket, hogy a problémás gyereket inkább minősíttessék át magántanulóvá. Egyik sem jó irány. De az új szabályozás, az egyéni munkarend minden érintett tanuló számára továbbra is biztosítja a korábbi lehetőséget, azonban kizárólag valóban indokolt esetben. Ehhez új eljárásrend kell, hogy ne az iskolaigazgató döntsön, hiszen ahány iskola, annyi hozzáállás volt, és számos jelzés érkezett hozzánk arról, hogy túl megengedő a szabályozás.

– A jelenlegi magántanulók státusát is felülvizsgálják, vagy csak felmenő rendszerben érvényesül majd a szabályozás?

– A tervek szerint a törvény hatályba lépésétől számítva egy éven belül minden magántanuló helyzetét felülvizsgálják.

– A módosítások része az is, hogy az iskolák legfeljebb harminc százalékban térhetnek el a Nemzeti alaptantervtől. Augusztus utolsó napjára már tüntetés szerveződik az alternatív iskolák „ellehetetlenítése” ellen. Tekintve, hogy Szabó Zoltán, a Magyar Waldorf Szövetség ügyvezetője például azt nyilatkozta, számításaik szerint jelenleg huszonvalahány százalékban térnek el a kerettantervtől, hány olyan intézmény lehet, amely nem tudna megfelelni a harmincszázalékos kritériumnak?

– A törvény értelmezésében van egy alapvető tévedés. A Nemzeti alaptantervnek jelenleg is valamennyi alternatív kerettantervnek meg kell felelnie, és meg is felel. Az új szabály nem is a tartalomra, hanem a tantárgyi struktúrára, még konkrétabban a tantárgyak elnevezésére vonatkozik, annak kell megfelelni hetven százalékban. Úgy gondolom, ez nem túlságosan szigorú elvárás. Jelenleg százötven körüli azon iskolák száma, amelyek alternatív kerettantervvel dolgoznak, ezekből tizennyolc engedélyezett. A probléma, amit a törvénymódosítással orvosolni akartunk, az, hogy ha a tanuló iskolát akar váltani, akkor nem mindig lehet beazonosítani a tantárgyakat és az elvégzett munkát. Felvételinél pedig mindenkinek azonos esélyt kell adni, ehhez hozzávetőlegesen megegyező alaptudásra van szükség.

– Ha már az alaptantervről esett szó: mi a helyzet az új NAT-tal?

– A NAT-tal és a kerettantervekkel jól állunk, szakembereink dolgoznak rajta.