Belföld

Egy intézménybe kerülnek a magyar kiválóságok

Nemzetközi tendencia, hogy a tudásértékeket összevonják, van példa erre, az egyetemek és a kutatóintézetek pedig ezer szállal kapcsolódnak – nyilatkozta lapunknak az MTA ügyéről Borhy László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora

Szeptembertől rendeződhet az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi és Természettudományi Karának gazdálkodása, az intézmény rektora szerint az emelkedő normatív támogatás és a két kar pénzügyeinek belső racionalizálása maradandóan javíthatja a helyzetet. Borhy László régész lapunknak azt is elmondta: az Európai Unió támogatta a CHARM–EU néven, az ELTE és négy más európai egyetem részvételével alakult konzorciumot, amellyel új nemzetközi tudásbázist hoznak létre.

Egy intézménybe kerülnek a magyar kiválóságok
Borhy László: Alapvető célom, hogy a tudományosság és a reputációnk ne sérüljön, ne essen a színvonal
Fotó: MH/Papajcsik Péter

– Kezdjük egy friss fejleménnyel: az ELTE vezetőjeként és akadémikusként hogyan értékeli a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) átszervezéséről szóló törvényt?

– Története alatt az MTA sok változáson ment már keresztül, most ez is egy ilyen alkalom. Amennyire a kormányzati szándékot ismerem, arról van szó, hogy a nemzeti kiválóságokat törekednek egy intézménybe terelni, aminek része lenne az MTA kutatóintézeti hálózata is. Az ELTE vezetőjeként és idén rendes taggá választott akadémikusként alapvető célom, hogy a tudományosság és a nemzetközi reputációnk ne sérüljön, és ne essen a színvonal. Az MTA-kutatóintézetek és az egyetemek egyébként ezer szállal kapcsolódnak egymáshoz, ez az ELTE esetében fokozottabb, hiszen az akadémikusok tagságának csaknem huszonöt százaléka ELTE-s kötődésű. Sok közös kutatócsoportunk van – én is vezetek egyet –, de tudtommal ezeknek a kutatócsoportnak a megléte, fennmaradása nem sérül.

– Az elvet jónak tartja?

– Nemzetközi tendencia, hogy a tudásértékeket összevonják, van példa erre, s ha már itt tartunk: pár napja derült ki, hogy az Európai Unió tizenhat másik projekt mellett támogatja az ELTE és négy európai egyetem, a Montpellieri Egyetem, a Barcelonai Egyetem, az Utrechti Egyetem és a dublini Trinity College CHARM–EU néven alakult konzorciumát. Ennek lényege, hogy az egyetemek összeadják értékeiket, és ezáltal új tudásbázist, átjárható, nemzetközi virtuális egyetemi kampuszt hoznak létre.

– Két éve, amikor hivatalba lépett, a lapunknak adott interjúban több fejlesztési tervről is beszélt. Milyen eredményeket sikerült elérni?

– Vannak sikereink a Felsőoktatási Intézményi Kiválósági Program és a Tématerületi Kiválósági Program, továbbá a nemzetköziesítés terén. Rektorként intenzív kapcsolatot ápolok az ELTE jelentősebb külföldi partnereivel, nemzetközi egyetemi szerveződésekkel, valamint a hazánkban működő diplomáciai és egyéb szervezetekkel. Nemrég írtunk alá megállapodást a Külgazdasági és Külügyminisztériummal a diplomaták nyelvi képzésének erősítése, továbbá a magyar nyelv és kultúra széles körű megismertetése érdekében.

– Még 2017 elején vette át az ELTE a Nyugat-magyarországi Egyetem szombathelyi kampuszát, amely Savaria Egyetemi Központ néven ma az egyetem egyik képzési helyszíne. Mennyire vált be az integráció?

– Sikerült stabilizálni és fenntartható pályára állítani a működését, ennek része többek között a rektori irányítás alá tartozó Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ. Ma ez foglalkozik a nyugat-magyarországi régiós pedagógus-továbbképzéssel, valamint a duális képzésekkel. Igyekeztünk emellett bővíteni a régióban az innovációs tevékenységet, pilotjelleggel digitális módszertani újításokat vezettünk be. Szerintem sikerként értékelhető az is, hogy nőtt a jelentkezések száma, miközben a felvételi ponthatárokat is megemeltük. Összességében úgy látom, nyugvópontra jutottak az integrációval kapcsolatos kezdeti nehézségek.

– Mi a helyzet az egyetem gazdálkodási problémáival, amelyekkel még tavaly kezdett el foglalkozni a sajtó?

– Két karról, a Természettudományi és a Bölcsészettudományi Karról van szó. Mindkettőn alapvető problémát okozott, hogy alacsony hallgatói képzési támogatásra alapozva nehéz magas szintű oktatást folytatni egy olyan képzési szerkezetben, amely szakmai okokból szétaprózott. A BTK-n világviszonylatban is kiemelkedő módon hetven nyelvet oktatunk, de például a mongol szakon csak egy-két hallgató van, így a szakra fordítható hallgatói kvóta is alacsony. A szak hiánypótló, az alacsony létszám ellenére fenn kell tartani az önállóságát, mert a szakma ezt kívánja.

– Hogyan hat ez az egyetemi gazdálkodásra?

– Hagyományosan az egyetem gazdálkodása úgy épül föl, hogy egyes karok keretgazdaként működnek, szükség esetén pedig a karok közötti keresztfinanszírozással lehetett megoldani a forráshiányos helyzetet. A probléma ott kezdődött, hogy ez a keresztfinanszírozás már a többi kar fejlődését is hátráltatta. Az egyetem több szervezete szerette volna, ha a BTK és a TTK is lépéseket tesz a hatékonyabb gazdálkodás irányába, ezért a szenátus kétszázötven-kétszázötvenmillió forintos belső racionalizálást írt elő. Nem arról van tehát szó, hogy nincs ennyi pénz a rendszerben, hanem az a cél, hogy ezt belső keretből teremtsék elő. A BTK már megtette a szükséges kiigazító lépéseket, a TTK szintén tett lépéseket, ám ott a kari vezetőváltás elhúzódása lassította a megoldást. Emellett az Emberi Erőforrások Minisztériumától speciális támogatást kaptunk, amely jelentősen javított a két kar anyagi helyzetén.

– Mennyire lesz vagy lehet ez maradandó?

– Számításaink szerint fenntartható lesz ez az állapot. Szeptembertől ugyanis emelkedik a természettudományos és a bölcsészettudományi normatív támogatás, igaz, felmenő rendszerben, de már ebben a költségvetési helyzetben érezhető lesz a javulás. Az esetleges pluszbevételeket pedig a kiválóságra fogjuk fordítani.

– Ha már kiválóság: idén emlékezett meg az egyetem névadója halálának századik évfordulójáról a magyar tudomány. Mi volt az Eötvös Loránd-emlékév fő üzenete?

– A 2018–19-es akadémiai év évnyitóján jelentettem be az emlékév kezdetét, illetve ez évben április 8-án emlékeztünk meg az akadémián Eötvös Loránd haláláról. Azt az üzenetet szerettük volna átadni, hogy Eötvös Loránd minden kutatását a tudomány és a nemzet szolgálatába állította. Minden szempontból összetett egyéniség volt, nagyon fiatalon az MTA tagja és egyetemi professzor lett, kultuszminiszter, rektor és az MTA elnöke is volt. Ebben a pályában sok érték összegződött. Minden területen időtálló értékeket képviselt, és a konferencia célja az volt, hogy mindezt újra példaként állítsuk a magyar felsőoktatás és tudományos világ elé. Az emlékév lezárására november 26-án kerül sor, ekkor mutatjuk be az MTA-n azt a magyar és angol nyelvű emlékkötetet, amelyben jeles kortárs tudósok értékelik az eötvösi életművet. Van persze emellett több kisebb-nagyobb esemény is, például kezdeményeztük, hogy közterületet nevezzenek el róla: egyet a XII. kerületben – erről majd szavazás fog dönteni –, egyet pedig a XVII. kerületben.

– Eötvös Loránd kiváló sportember is volt, és ha már itt tartunk: mi a helyzet azzal a két évvel ezelőtti tervvel, hogy vívócentrumot alakítana ki az ELTE BTK kampuszán?

– Ezt még bölcsészdékánként szerettem volna megvalósítani, de különböző elhúzódó ügyek miatt nem kerülhetett rá sor. Más formában viszont, taopénzekből a kancellár tervezi egy sportcentrum kialakítását ugyanott.

– Jó a viszony a kancellárral?

– Igen. Együttműködésünk harmonikus, mindketten elkötelezettek vagyunk az ELTE-s értékek iránt, ezek megőrzésén, fejlesztésén munkálkodunk.

– Hogyan jellemezné az ELTE-s tehetséggondozást?

– A tehetséggondozás kapcsán fontos kiemelni a mindenkori oktatók szerepét, akik felfedezik a tehetséges fiatalokat, és támogatják őket képességeik kibontakoztatásában. Lényeges ugyanakkor, hogy olyan platformok is rendelkezésre álljanak, amelyek lehetővé teszik a fiatalok számára önmaguk megmérettetését és eredményeik bemutatását, ezáltal ösztönözve őket a további munkára. Az ELTE Ígéretes Kutatója elismerés vagy épp az Új Nemzeti Kiválósági Program is ezen törekvéseket támogatja, amelyek népszerűségét jelzi az évről évre beérkező számos pályázat. Összességében úgy gondolom, jó, ha a tehetséggondozás már egészen fiatalon, a gimnáziumokban elkezdődik, az egyetemek pedig idejekorán megtalálják és bevonzzák az érdeklődő, jó képességű fiatalokat.

– Még mindig úgy gondolja, hogy az egyetem vezetése mellett folytatni szeretné és tudja a tudományos munkát?

– Mindenképpen! A tudományos életben épp annyira benne vagyok, mint dékánként voltam, egyedül terepmunkára nem jut már idő. Régészként ez persze hiányzik, de most más jellegű tevékenységnek – például publikálásnak – van itt az ideje.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom