Belföld

Álhíreket terjeszt Szél a gyermekközpontról

Komoly szakmai viták folynak arról, hová kerüljenek Fótról a fiatalok, „egy fát viszonylag könnyen át lehet ültetni egy másik helyre, egy erdőt nem” – mondta lapunknak Szarka Attila

Tény, hogy a gyermekvédelem jelenleg is működő rendszere több ponton javításra szorul, ami szép feladat a jogalkotónak, a döntéshozóknak és a területen dolgozóknak egyaránt. De az is igaz, hogy manapság teljesen átpolitizálódott a helyzet – nyilatkozta lapunknak Szarka Attila gyermekvédelmi szakértő, célozva a fóti Károlyi István Gyermekközpont körül kialakult helyzetre. Hogy a szakembernek mennyire igaza van, arra bizonyság Szél Bernadett parlamenti képviselő közelmúltban közzé tett blogbejegyzése. „Folyamatosan hazudik és félretájékoztat a kormány a fóti Károlyi István Gyermekközpont bezárásáról” – állította Szél Bernadett, aki a blogján azt is híresztelte, hogy hamarosan területeket fognak elcsatolni a fóti gyermekközponttól.

Álhíreket terjeszt Szél a gyermekközpontról
Ilonka nénit sem akarják kiköltöztetni régi szolgálati lakásából
Fotó: Ficsor Márton

A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat (NGYSZ) a napokban mindezt sajtótájékoztatón cáfolta, erre az eseményre azonban Szélnek – bizonyára idő hiányában – nem volt ideje ellátogatni. Amint azt a civil szervezet elnöke kifejtette: több helyrajzi számot is közösen használnak a gyermekvárossal, a gyermekmentő szolgálat néhány régi, leromlott állagú épületben pedig takarmányt tárol. Ugyanakkor a területeket a gyermekközpont kezeli és azok állami tulajdonban vannak.

Egyébként azt Edvi Péter, az NGYSZ elnöke sem tagadta, hogy az egyik általuk kezelt, más helyrajzi számon bejegyzett területen további terveket is megvalósítanának. Bár kész elképzeléseik, befogadott pályázatuk volt a Norvég Civil Alapnál, a Gyurcsány-kormány megtorpedózta azt. Azóta is hiába pályáznak, nem nyertek forrást a fedett lovardákra, öltözőkre, vidéki gyermekek és szüleik elszállásolására alkalmas épületre, terápiás szobákra, irodákra, hidroterápiás központra.

Szél Bernadett képeket is feltett blogjára az általa a gyermekvárostól elcsatolni vélt területről, amelyet
a képviselő „meghitt lakókörnyezetként” jellemzett. Elhatároztuk, hogy megkeressük ezeket az ingatlanokat. Az egyik épületet hamar megtaláljuk, Bíró Lászlóné Lefler Ilona lakik benne, aki állítja: nem kopogtatott be hozzá mostanában senki, nemhogy politikus. Ilonka néni több mint három évtizede él szolgálati lakásában. Otthonába invitál bennünket, a parányi lakásban mindennek megvan a maga helye, egyetlen fölösleges tárgy sem férne már el. Ilonka néni 1985-91-ig dolgozott a Fóti Gyermekvárosban gyermekfelügyelőként, s miután nyugdíjba ment, továbbra is a lakásban maradhatott. A Tokajból származó asszony azt mondja, azóta is befizeti minden hónapban a lakbért, szeret itt lakni. Egyszer akarták kitenni innen, sok-sok évvel ezelőtt, de azóta szóba sem került a kiköltöztetése – meséli kérdésünkre. Életkörülményei – bár ő elégedett azzal, amit a sorstól kapott – közel sem nevezhetők idillinek. Körbevezet a portáján, megmutatja piciny kertjét, ahol virágjai nőnek, de a háza falán keresztben futó, több ujjnyi vastag repedést is. Ilonka néni emlékei szerint annak idején kommunista szombat keretében építették az itt álló épületeket, de nem szakképzett kőművesek, hanem laikusok. Ezért a ház alatt nincs kellő alap, s a laza talajon elmozdult a házfal.

Elsétálunk a nyugdíjas asszony egyik közeli szomszédjához, aki 1994-ben éppen azért vállalta el az itteni állást, mert szolgálati lakás is járt mellé. Ahogy Ilonka néni, úgy ő sem találkozott politikussal vagy aktivistákkal. A neve elhallgatását kérő hölgy arról beszél, az elmúlt évtizedekben többször szóba került már, hogy kiköltöztetik az itt élőket, de eddig mindig kaptak haladékot.

Szél Bernadett blogjában azt is állítja: „a kormány megkezdte a gyermekközpont feldarabolását. A többi területtel kapcsolatban információim szerint még megy az ötletelés, ki és hogyan építse be, külföldi vendégek fogadására alkalmas luxusszálloda épüljön rajta, vagy lovaglással összekötött wellness-központ”. Amint arról korábban beszámoltunk, az egyetlen számba jöhető ingatlanban, a klasszicista kastélyban jelenleg gróf Károlyi László és felesége él, nyilván őket tájékoztatták volna arról, ha otthonukban luxusszálló nyílna, ám a házaspár nem tud ilyesmiről.

Szél légből kapott megjegyzését tovább árnyalhatja Bozori Gabriella, a Magyar Lovasterápia Szövetség ügyvezető alelnöke, akitől megtudjuk: tavaly hetente kilencven óvodás és iskolás gyermekkel foglalkoztak a terápiás központban, így látássérült gyermekekkel is. Szüle Eszter, a Vak Diákok Sportegyesületének lovasterapeutája tizenöt éve jár látássérült gyermekekkel a fóti lovasterápiás központba, ezt csak úgy tudják megtenni, hogy az NGYSZ anyagilag, valamint egy kisbusszal is támogatja őket. A látássérülés következményeit csökkenti a lovasterápia, javítja a mozgáskoordinációt, az egyensúlyérzéket – ecseteli Szüle Eszter. Ezen kívül fejlődik a vak gyermekek tapintása, kézügyessége, és önbizalmukat is erősíti a lovaglás.

Mindebből látszik, milyen összetett, több szereplős üggyel van dolgunk. Erre mutat rá Szarka Attila is, aki úgy véli, az ehhez hasonló esetekben azért nem könnyű fókuszáltan gondolkodni, mert tele van érzelemmel. A szakember szerint ennek egyik oka az identitás, a másik a lelkiismeret kérdése.

A gyermekotthonban nevelkedettek, a jelenleg ott gondozott, illetve az intézményben egykor és napjainkban dolgozók fóti identitása, a környezet által felkínált lehetőségek egyediek. Ezért ők másként élik meg ezt a folyamatot, mint akit nem érint az ügy személyesen – mondja Szarka Attila. Felelősek vagyunk a gyerekekért, ez jellemzi a szakterületen dolgozókat, s egy-egy impulzus kapcsán ez az érzés felfokozódik.

Fóton működik egy speciális gyermekotthon, ahol olyan fiatalok élnek, akik egyedi, és kivételes minőségű segítséget igényelnek. Olyan tünetegyüttessel rendelkező fiatalokról és fiatal felnőttekről van szó, akikkel kapcsolatban nyilvánvalóan elkerülhetetlen a kooperáció a szociális ágazattal. Az ott dolgozó kollégák elhívott, hivatásukat magas szinten gyakorló szakemberek. Komoly szakmai viták zajlanak arról, hogy hová kerülhetnek, és e viták még nem zárultak le – szögezi le a szakértő. A fiatalok megszokták az életterüket, ezért is kell rendkívül körültekintően megvizsgálni a számba jöhető lehetőségeket. Egy fát viszonylag könnyen át lehet ültetni egy másik helyre, egy erdőt nem – fogalmaz a szakember. Hozzáteszi: ezek a gyerekek, valamint gondozóik, nevelőik egy közös életteret alkotnak, azt magukénak érzik.

Szarka Attila kitér arra is, hogy a nagy intézmények kis léptékű terekbe történő átemelése húsz éve tartó folyamat, a „kiváltás” már azelőtt megkezdődött, mielőtt az a gyermekvédelmi törvényben életbe lépett volna, voltak ugyanis olyanok, akik előremutatóan, korukat meghaladó döntéseket hoztak. A később megjelenő gyermekvédelmi törvény csak segített kanonizálni ezt a folyamatot. Az, hogy a folyamatba uniós forrásokat is bevontak, jelentősen felgyorsította a kiváltást, és az egész országot elérte.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom