„Nem engedhetjük meg, hogy Orbán és az a bolond Fico őrült szervezetté változtassák az Európai Uniót” – ez a mondat Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) vezetőjének szájából hangzott el. A kijelentés tartalmáról akár doktori disszertációt is lehetne írni, itt azonban elégedjünk meg néhány gondolat kiemelésével.
A „bolond” jelző valójában inkább magára az Európai Unióra illik, tekintettel annak amortizált állapotára, diplomatikusan szólva: erkölcstelenségére és saját jogszabályainak semmibe vételére. Ha pedig Weber indulatait átvesszük, akkor már csak a köznyelvi, olykor alpárinak mondott kifejezések maradnának alkalmasak a helyzet jellemzésére.
Webert az a hír inspirálta, hogy az Európai Szocialisták Pártja (PES) végleg ki akarja zárni Robert Fico pártját, a Smert a pártcsaládból. Indoklásuk szerint a PES nem tűri tovább a szlovák miniszterelnök folyamatos kapcsolatát Oroszországgal és Kínával. Ennél álságosabb érvet aligha lehetett volna kitalálni. Hiszen épp nemrég derült ki, hogy az EU tagállamai – Moszkva elleni hangzatos retorikájuk ellenére – Indián keresztül továbbra is vásárolnak orosz energiahordozókat.
Nem is beszélve Kaja Kallasról, az unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéről, akinek férje olyan cégben volt érdekelt, amely az ukrajnai háború kitörése után is üzletelt Oroszországgal. Amikor a lemondását követelték, Kallas azzal védekezett, hogy férje, Arvo Hallik, nem közszereplő, így ő, mármint Kallas, annak üzleti tevékenységéért nem felelős.
Hosszan lehetne sorolni azokat az ügyeket, amelyek erkölcsi árnyékot vetnek az Európai Unióra. Például Charlie Kirk meggyilkolásának esetét: az Európai Parlament vezetői megtiltották, hogy a képviselők egy perces néma felállással emlékezzenek meg az amerikai konzervatív aktivistáról.
Ugyanez igaz a határvédelem kérdésére is. Ursula von der Leyen nemrég Lengyelországban járt, ahol elismerően szólt a keleti határkerítés hatékonyságáról, amely megakadályozza az illegális migránsok bejutását. Görögország és Bulgária is hasonló akadályokat épített a török határon, és mindhárom ország jelentős brüsszeli támogatásban részesült. Magyarország azonban, amely már egy évtizede küzd a délről érkező migrációval, mindeddig csak „fillérekhez” jutott.
Érthető tehát az EU félelme a „bolondoktól”. Mert Magyarország, a sokáig „magányos farkas”, immár nincs egyedül: társat kapott. Most még csak egyet, de a jövő hónap elején a „csapat” bővülhet. Október 3–4-én Csehországban parlamenti választásokat tartanak, ahol Andrej Babis pártja, az ANO, biztos győzelemre áll.
A hónap végén pedig Hollandiában is választások lesznek, ahol Geert Wilders Szabadságpártja számít a legesélyesebbnek. Mindkét politikai erő a Patrióták Európáért pártcsalád tagja.
Hogy a választások után sikerül-e kormányt alakítaniuk, ez egyelőre kérdés. De bárhogyan is alakuljanak a dolgok, Brüsszelnek előbb-utóbb tudomásul kell vennie: a „bolondok” száma folyamatosan nő.