Sokkot kaptak a magyar diplomás kezdőbértől a külföldiek, kiabál a gazdasági szakportál cikkének címe. A Sziget Fesztivál úri közönségét megszólaltatva jutottak erre a riport elkészítői. Magyar és külföldi ifjak nyilatkoztak abban a minden korban fontos ügyben, hogy mennyi pénzből lehet megélni. Ebben az esetben természetesen a magyar viszonyokról érdeklődtek a kérdezők, hazai és külföldi szigetlakók segítségével járták körbe a tudatot meghatározó lét mai állapotát.
A magyarországi diplomás pályakezdők bruttó átlagbére 500-600 000 forint. Ezt a tényt vörös zászlóként meglobogtatva érdeklődtek arról az elszánt fesztiválozóknál, hogy ebből vajon meg lehet-e élni. Méghozzá normálisan. A derék magyar fiatalok a riportban egybehangzósított véleménye szerint nem. Ez a pénz kevés. Azt már nem kérdezték meg kellő alapossággal, hogy vajon mire nem elegendő ez az összeg. Elhangzik ugyan, hogy lehetnek olyanok, akiknek elég lehet ez a pénz az életre, annak viszont, aki szeret jókat enni – kedveli a magas gasztronómiát, mint mondja – bulikba jár, meg hát szórakozni más módon is drága, neki aztán ez a rongyos félmillió forint kevés.
Elég érdekes közelítésmód azon a színtéren, ahol pokoldrága a belépőjegy, az enni és innivaló, a menő ruhadarabokról nem is szólva; szóval, itt a szabadság szigetén sopánkodnak bele a világba az egyébként választékosan fogalmazó, értelmiséginek készülő fiatalok. Hát akkor mégis, hogy kerülnek ide, kérdezhetjük, válaszaikból erre is fény derül. Például egyiküket a szülők mindenben támogatják, miért ne tennék meg ezt a fesztiválozó kalandjával is. De ez a forrás sem végtelen, apunak és anyunak sincs annyi, hogy biztonságos jövőt biztosítson neki.
Hoppá! A dermesztő gondolatsor a maga vérfagyasztó valóságában mutatja be korunk viszonyait. Ezek szerint egy pályakezdő diplomásnak a szülők kell mindenáron segítsenek abban, hogy például bulizhasson. A jelek szerint ugyanis a biztonságos jövő legfontosabb alapeleme ez. A szabad és korlátlan mulatozás. Kerül, amibe kerül. Az nemigen fut át a kezdő béren sopánkodók agyán, hogy talán nem is másoknak, nem is feltétlenül a szüleiknek, hanem saját maguknak kellene megteremteniük azokat a körülményeket, amelyek átbillentik őket a biztonságos jövőbe.
Például a nyomorultnak minősített pénzecskéből bőven juthatna a nemsokára belóduló otthonteremtési támogatással megszerzett saját lakás törlesztőrészleteire. Ha pedig a pályakezdő diplomás úgy döntene, hogy divat ide vagy oda, önálló családot alapít; mondjuk, a lány férjhez megy egy fiúhoz, a fiú meg feleségül vesz egy lányt, ami liberális körökben ugyan rendesen lenézett forma, akkor mindjárt megduplázódhat átlagbérük. Azt meg aztán ne ragasszuk ide, hogy a családos lét az anyaság-apaság miféle előnyökkel jár mifelénk. Babaváró hitellel, százezres adókedvezményekkel, az anyukáknak adómentességgel, meg még lehetne sorolni a tételeket.
Akik eljutnak idáig, villámgyorsan beláthatják, hogy hülyeségeket beszéltek a Szigeten nyilatkozva. Akik a biztonságos jövőt a folyamatos bulizásban, utazásban, zabálásban és piálásban vélik megtalálni, azoknak mindezeket persze hiába magyaráznánk.