Kínszenvedő anyuka

Vannak emberek, akiknek mindig minden rossz. Teher az élet, savanyú a szőlő, a szomszéd fűje persze mindig zöldebb, meg még lehetne idecsapkodni a közhelyeket. Az sem tetszik sokaknak, hogy itt évről évre monoton rendben váltják egymást az évszakok, télen hideg van, nyáron meleg, tavasszal fagyveszély, ősszel meg esők. Nem jó ez a világ így, néz körbe liberális embertársunk. Az aszfalt tűzforró, írja teli közösségi oldalát méltatlankodva, a kipufogógáz büdös, a kutyák az utcára csinálnak, ebben a kánikulában még csak egy jóízűt rollerezni sem lehet, tűrhetetlen.

Mindig minden rossz tehát. Egy haladó anyuka például odanyilatkozott a jeles balportálnak, hogy kínszenvedés megoldani a gyerekek nyári felügyeletét, és ez a feladat leginkább a nők nyakába szakad. Jó hosszú panaszlistát sopánkodott el a nyárral feltehetően szintén elégedetlen médiamunkásnak. Van neki egy négyéves és egy hétéves gyereke. Hogy velük aztán mennyi macera van ebben a Fidesz-nyárban, az tűrhetetlen. Egy hétig két különböző táborba kell hurcolniuk a gyerekeket, aztán majd a férjével kénytelenek lesznek magukkal vinni őket a munkahelyükre. Mellettük hatékonyan dolgozni nemigen lehet, fűzi hozzá, ráadásul kénytelen lesz három hét szabadságát is elpazarolni erre a rohadt július-augusztusra.

Előjönnek persze a piszkos anyagiak is, a kisfiú egyhetes úszótábora ötvenezer forintba kerül, és mint jól megmondta anyukája, a százhúszezres állatkerti tábort inkább nem vállalták. Egyébként is, rengeteg pénzbe kerülnek ezek a kölykök, egy budapesti strandolás tízezer, az állatkerti belépőjegy tizenkétezer forint. Ingyen meg kénytelen a vizes játszótérre vinni csemetéit, vagy tévé elé ültetni. A derék anyuka azt sem hagyja szó nélkül, hogy egész nap a gyerekekkel bíbelődni fárasztó, azaz ő nem tudja kipihenni magát a szabadsága idején. Beúsznak azért a képbe a nagyszülők, akik egy-két hetet vigyáznak az unokákra.

A balportál pontokba szedi, hogy milyen alapvető problémákat jelenthet a családoknak a nyár. Kevés az olcsó tábor. Akkurátusan felsorakoztatja a többszázezres költséggel járó táborokat. Határozottan odavágja, hogy ha a két gyerek táboroztatása a teljes szünidőn keresztül félmillió forintba is kerülhet, az egy átlag családnak megfizethetetlen. Előjön a napközis Erzsébet-táborok bezárásának ügye, mégiscsak hallatlan, hogy a kormány megszüntette ezeket. Arról nem esik szó például, hogy hány százezer gyerek nyaralhat fillérekből a Balatonnál az Erzsébet-táborokban.

Egy nemek közötti egyenlőséget szakértő hölgy azt mondja mindezek kapcsán, hogy a nyári gyerekfelügyelet megszervezése állami gondoskodási feladat. Ha pedig ezt nem látja el megfelelően, annak terheit a nőkre hárítja. Sok minden mást is felsorol itt a szakember, ezek lényege, hogy mégiscsak tűrhetetlen, hogy nyáron vakáció van, meg meleg van, meg itt hemzseg ez a rengeteg óvodás meg iskolás, amivel aránytalanul nagy terhet raknak anyukáikra.

A részvétteli fogalmazásban arra nem jutott hely, hogy éppen július elsejétől lépett életbe a családi adókedvezmények új rendszere. Ezek lényege, hogy a gyerekeik után az anyukák és az apukák jelentős adózási könnyítést kapnak. Számdobálás helyett csupán egyetlen adatot emelünk ki, azt, hogy mostantól egy kétgyerekes család jövedelme havonta kettőszázezer forinttal lesz több. Ebből az évi több mint kétmillióból, akárhogy is forgatjuk, bőven telne akár a pokol drága nyári táborokra is. Sopánkodás helyett talán célszerűbb erre gondolni, meg arra is a kedves Fideszt szidalmazó honfitársainknak, hogy ha már ez sem tetszik, tessenek önérzetesen visszaadni az adókedvezmény hozta pénzt.