Azt mondja Bill Gates, három olyan terület van, amelyeknél a gépek nem veszik át az emberek helyét a következő évtizedben. Ezek a programozás, az energiaszektor és a biológiai kutatások. A Microsoft alapítója nem akárki, úgyhogy nem árt elgondolkodni azon, amit mond, különösen, ha kicsit is figyelemmel kísérjük a Mesterséges Intelligencia kutatását, s látjuk, az abban részt vevő tudósok között is minimum vita tárgya, hogy a haszna vagy a veszélye nagyobb-e az életünkben lassan egyre több területen megjelenő MI-nak.
Nincsenek luddita hajlamaim és az összeesküvés-elméleteknek a megértés, vagy ha úgy jobban tetszik a megérteni akarás sokszor macerás és ellentmondásokat szülő folyamatának leegyszerűsítése sem vonz. Nem csak azért, mert a világ sokrétű, összetett problémáira kínálnak faék-cizelláltságú válaszokat, mintha valaki egy erdőben járva kizárólag kinyerhető pallódeszkákat látna, hanem mert szándékok, lehetőségek és kényszerek sűrű hálójának figyelmen kívül hagyásával eliminálják a felelősséget, a jelenségekről és hatásaikról való felelős beszédet is.
Nem gondolom, hogy a technológia önnönmagában ártalmas lenne, ahogy azt sem, hogy sötét technagyurak az emberiség leigázását, egy traszhumán jövő megteremtését tűzték volna ki célul. Inkább arról lehet szó, hogy a kapitalizmus globalizált működési modellje gödörbe került, s mintha gondolat sem lenne a hogyan továbbról, közben a technológiai fejlődés ezen a területen nyit utat az új modell kialakításának bonyolult munkáját megkerülő pénzkeresetre.
Azt hihetnénk, ha becslések szerint öt évnyire vagyunk az emberi intelligencia és az MI képességei közötti szakadék áthidalásától, a fejlesztéssel foglalkozó nagyvállalatok fokozottan támogatják az „embertudományokat”, a filozófiát, etikát, esztétikát, teológiát etc., hiszen az MI fejlődésével eljön az emberi mivolt újrafogalmazásának szükségessége is. Különösen, hogy már birtokában vagyunk a technológia fejlődése nyomán átalakuló élet némely tapasztalatának. Például az internet és a közösségi média induláskor a jelentésadás demokratizálódását ígérte, helyette a sajtótól elszívott forrásokkal és véleménybuborékokat gyártó algoritmusokkal, buta, de legalább addiktív rövid videókkal éppen nem a tudás megszerzését szolgálja, ellenkezőleg. És ott van a mobiltelefon-használat nyomán a gyermekek koncentráció-problémája. De úgy tűnik, ezek kevesebb figyelmet kapnak. A kutatás nagy gerjedelmében mintha a járulékos hatások nem is lennének. Azt mondja Yoshua Bengio, az IBM-nél és a Microsoftnál is megfordult, Turing-díjas (ez a számítástechnika „Nobel-díja”) kutató, hogy az MI károkat okozhat a társadalom szerkezetében, de említhetnénk a fejlesztéshez szükséges energia és a klímaváltozás viszonyát, a chatbotoktól kialakuló függőséget.
És itt térünk vissza a Bill Gates által mondottakhoz, mert minden közlés arról is vall, amit elhallgat. Például, hogy ha minden az általa leírt módon történik, vajon mi lesz 8 milliárd emberrel? Erre jön a gyors és könnyű válasz, hogy a MI átalakította gazdaság majd eltart mindenkit. Csakhogy az ember több, mint fogyasztó, több, mint pusztán pénzzel leírható entitás. Sok könyv, film kutatta már azt a jövőt, ami felé tartani látszunk, és egyik sem ért nemhogy boldog, de még megnyugtató véget sem. Talán nem véletlenül.
A szerző vezető szerkesztő