Nem mind arany, ami fénylik. Ez a mondás különösen illik az aranysakálra, amely még a nyolcvanas évek végén kihalt fajnak számított, de mára ugyancsak elszaporodott hazánkban. Őkelme falánk ragadozó, nyulaktól szárnyasokig, énekesmadarakat, mindent felfal, ami az útjába kerül. Ezért komoly fejtörést és veszteséget okoz az állattartóknak és vadgazdálkodóknak, ritkítása elsőrendű feladat a vadásztársaságoknak. Az aranysakált régen nádi fakasnak is nevezték, míg Arany János Toldijában egyenesen toportyánféregnek becézte. Már akkor is rossz híre volt, így nem csoda, hogy Toldi Miklós Buda felé tartva jártában-keltében kettőt is agyoncsapott közülük. Egy szó, mint száz, radikális fellépés kell a gyorsan szaporodó és már többször a városokba is beszemtelenkedő, ám az emberre nem veszélyes ragadozó ellen, mert a végén aranyszőrét csillogtatva a fejünkre nő.