Nem idehaza, hanem Brüsszelben akar nyerni a baloldal

Donáth Anna árulkodni ment – ezúttal az új pedagógus-életpályamodell miatt vádaskodik. Habár a kutya sem gondolja, hogy bárki is végigolvasná a lefordított, nagyjából százötven oldalas szöveget, mégis mérget vehetünk rá, hogy nemsokára érkezik a lesújtó vélemény Vera Jourová asszonytól. Majd jön a brüsszelita siserahad, amely elmondja, hogy sérül a jogállamiság, nincs valódi demokrácia, és úgy általában mindenkit elnyomnak Magyarországon. Akit nem, annak meg átmossák az agyát.

Csak a szokásos – rándíthatnánk meg a vállunkat. Ám most ennél többről van szó. Az elmúlt években ugyanis futószalagon érkeztek a politikailag motivált „jogállamisági” jelentések, és indult néhány kötelezettségszegési eljárás is, ám arról sosem volt szó, hogy tényleg visszatartanák az egyébként nekünk járó uniós forrásokat. De ezt is megéltük.

Szintet lépett tehát Brüsszel, amikor a politikai nyomásgyakorlást megtámogatta az uniós források befagyasztásával – ugyanakkor súlyosan megsértette a szuverenitásunkat, és átlépte a szerződések kereteit is. Ezért van mégis súlya annak, hogy Donáth Anna vádaskodva házal az unióban. Az árulkodása most többet árt nekünk, mint néhány évvel ezelőtt, mikor Göncz Kinga volt az ügyeletes besúgó.

Sokszor merül fel az elemzők között az a kérdés, hogy vajon miért olyan magas az elutasítottsága Donáth Annának. Kevesen ismerik, a népszerűségi mutatói a baloldali politikusokhoz képest egész jók, ám a mérések másik oldala negatív képet mutat. Ez már csak azért is fura, mert fiatal, kisgyermekes anyáról van szó, akit Gyurcsány démona kevésbé árnyékol be, hisz viszonylag új közszereplő. Tehát elvileg minden adott lenne a karakter sikeréhez, mégis megosztó politikussá vált alig néhány év alatt. Jelenleg többen utasítják el, mint amennyien szimpatizálnak vele – ami még akkor is komoly baj, ha a baloldalon nem rossz a szimpátiamutatója.

A válasz a viselkedésében keresendő. Donáth Anna politikai tevékenységének hangsúlyos része az uniós áskálódás, így nem csoda, hogy megosztó személyiség. Megérzik ezt az emberek. Nem szeretik az effajta viselkedést. A választásokat idehaza kell megnyerni, nem külföldön – ebben még az ellenzéki szavazók is egyetértenek.

Az Európai Unió egy olyan érdekkijáró rendszer, ahol a tagállamok zéró összegű játékot játszanak az anyagi javakért. Ahol nemcsak a játéktérben zajlik a verseny, hanem a játékszabályok megalkotásában is. Így hamar felpofozzák azt, ki feltartott kézzel megy be a küzdőtérre, majd mindjárt szabállyá is teszik a történteket. Kezdjük ezt megtanulni.

Az európai verseny nem igazságos. De nem is ebből a célból született meg. A lényege a piacok, az erőforrások, az anyagi javak megszerzése. Fegyverekkel vívott háború helyett pénzpiaci és jogi szabályokkal megrendezett, igazságtalan küzdelem. Ahol a gyengébb veszít, és az erősebb nyer. Homo homini lupus. A szolidaritásnak fikarcnyi morzsája sincs. Ezt is egyre inkább megértettük.

A kisebbek és a később csatlakozottak jó néhány lépés hátránnyal indulnak. Mi is ilyenek vagyunk. Ezt el kell fogadnunk. Ebből pedig az következik, hogy kekeckednünk kell addig, amíg az erőnk engedi. Nem kilépni (mert annak veszteségei már túl nagyok lennének), hanem küzdeni.

Ezt nem értik meg a baloldalon, ezt nem tudja felfogni Donáth Anna sem. A baloldal nem a nemzeti érdekekért megy küzdeni Brüsszelbe, hanem a magyar kormány és ebben az esetben most már Magyarország ellen.

A szerző a XXI. Század Intézet elemzője