Fagyi helyett aláírásgyűjtéssel kezdődik a vakáció

Beköszöntött a nyár, az ellenzéki pártok pedig aláírásgyűjtésbe kezdtek. Azt kérik az aktivistáktól, hogy balatoni pihenés helyett a flaszteren korteskedjenek. Negyven fokban. Agyrém!

Az LMP még tavasszal, az akkumulátorgyárak ellen gyűjtött támogatói aláírásokat – mérsékelt sikerrel ugyan, ám hihető elkötelezettséggel, és persze jó sajtóval a hátuk mögött. Majd Karácsony Gergely, az úgynevezett lakógyűléssel igyekezett közvetlen kapcsolatot teremteni a budapestiekkel. Ez persze túl sokat nem hoz az egyébként is jelentéktelen Párbeszédnek. Az MSZP pedig – óvatos duhajként – online próbált szimpatizánsokat keresni a Horn Gyula nevével ellátott sétány védelme érdekében. Ki-ki identitása és irányultsága szerint. Az LMP zöldkérdésben, a Párbeszéd fővárosi témában (máshol egyébként sincsenek), a szocialisták pedig pufajkás kommunisták dicséretében... Állítólag már találtak is legalább ezer embert, akit ez a kérdés izgat! Ennyi ember, az MSZP helyzetét elnézve, nem is olyan nagy kudarc!

Majd megérkezett Gyurcsány Ferenc, és meghirdettette a kissé szokatlan „inflációs akadémiát”, amelynek funkciója máig nem teljesen világos. Az árnyékkormány ügye kifulladt, így egyébként is kellett valami újdonság, az adatgyűjtéshez pedig ez is kitűnően megfelel. Mindenesetre – mint mindig – ezúttal is a DK találta meg azt a kérdést, amely leginkább aggasztja az embereket – más kérdés Gyurcsányék hitelessége e témában.

Mindezen felbuzdulva (vagy megrémülve a lemaradástól) a Momentum és a Jobbik is aláírásgyűjtésbe kezdett. Előbbi a pedagógus-életpályamodell ellen, utóbbi a tisztességes bérek érdekében. Elképesztően gazdag fantázia kellett ehhez a teljesítményhez!

Habár az sem mellékes körülmény, hogy aláírásgyűjtéstől infláció még soha sehol nem állt meg, ahogy béreket sem emeltek cégek hasonló okokból kifolyólag, ám az mégis egyértelmű, hogy tudatosan „slágertémákat” kerestek a baloldalon. Így tett a Momentum is, habár az ő választásuk kissé megkésett. (Elképesztő, hogy mennyire nem tudnak tematizálni, csak futnak az ügyek után.)

Az aláírásgyűjtéseknek természetesen nem „csupán” a politikai napirend a célja. Sereg- és terepszemle egyben, meg persze adatgyűjtés. A pártok kíváncsiak arra, hogy mekkora a társadalmi beágyazottságuk, mennyire mozgatható a hálózatuk, és milyen a választópolgárok hajlandósága. Fel akarják mérni az erőviszonyokat a jövőre esedékes választások előtt. De mivel az európai parlamenti voksoláson vélhetően külön fognak indulni, így mindenkinek saját címlista, névjegyzék, ellenzéki szavazókat tartalmazó adatbázis kell. (Ha összefognának sem adnák oda egymásnak a sajátjukat.)

Így az a röhejes helyzet alakult ki, hogy a baloldalon mindenki aláírásokat gyűjt.

De éppen nyáron? Akkor, mikor mindenki a nyaralni és pihenni szeretne? Mikor az embereket jobb békén hagyni? Nem fair ez az aktivistákkal szemben. Ugye, hogy mennyivel jobb lenne a Balaton-parton fagyizni vagy a strandon sörözni, mint a Széll Kálmán téri fülledt flaszteren, esetleg a levegőtlen Blaha Lujza téri aluljáróban dolgukra siető embereket leszólítgatni.

De hát mit lehet tenni? Nincs mese! A pártvezetés ukázba adta, hogy adatbázisra van szükség. Gyurcsányék pedig erős tempót diktálnak, és mivel mondanivaló továbbra sincs, így valamilyen pótcselekvésre egyébként is szükség van.

Csak az utcákon álldogáló párttagságot sajnálom! Valaki vigyen nekik egy fagyit!

A szerző a XXI. Század Intézet elemzője