Elakadt a présember verklije

Egykor verklik hangjától volt hangos Budapest, házunk előtt hétvégenként még egy-két évtizede is felcsendült a hangja, vidám dallamokat küldve a lakóknak. Az idősebbek bizonyára ismerik a mechanikus hangszert, a fiatalok viszont talán nem is hallottak róla. A technikai fejlődés a temetőbe küldte a mechanikus hangszert, pedig a boldogságot árasztó dallamokat messzire juttató gép apró ragyogást hozott a szürke napokba is. Zeneszerető, de kevés zenei tehetséggel megáldott emberek tekergették a kis fémszögecskékkel ellátott forgó hengert vagy lyukszalagot, és ezek közvetítésével szelepeken keresztül szólalt meg. A lyukszalag, azaz a kintorna adta a hangszer másik nevét. A kintornás a hangulat fokozása érdekében gyakran egy majmocskát ültetett a verkli tetejére, amely boldogan táncolt, tapsolt is rajta. A henger vagy a lyukszalag cserélésével többféle dallamot is lehetett játszani. Probléma akkor történik, ha megsérül a henger vagy a lyukszalag, és elakad a verkli, ráadásul a kintornásnak ez fel sem tűnik.

Így járhatott a présemberként becézgetett amerikai nagykövet is, aki a CPAC Hungary rendezvényére úgy reagált, hogy Magyarországnak az ukrajnai háborúra kellene fókuszálnia, és nem álproblémákra, mert meglátása szerint a konferencián Orbán Viktor által felvetett ideológiai vírus nem létezik, ugyanakkor ezrek halnak meg Putyin háborújában.

A nagykövet szelektív hallása több mint kínos, pedig Orbán Viktor – nem okvetlenül az ő kedvéért –, de roppant egyszerűen fogalmazott: „No migration, no gender, no war!”, azaz nem kell a migráció, a genderideológia és a háború!

Azt persze értem, hogy a présember szelektíven hall, hiszen az utolsó eligazításon, amin otthon részt vett, azt a feladatot kapta, hogy Magyarországot háborúpártivá kell alakítania. Azóta nem hall, nem lát, csak beszél, pedig illene meghallania, hogy fordult egyet a kerék, és nem csupán Orbán Viktor, hanem Ferenc pápa is éppen a gyilkolás megállítását tartja a legfontosabbnak, ráadásul már otthonában, Amerikában sem kizárólag a konzervatívok – Donald Trump vagy Ron DeSantis – állnak ki a béke mellett, hanem a demokraták közül is egyre többen. Az amerikai elnökjelöltségért induló demokrata politikus, ifj. Robert F. Kennedy egyenesen úgy fogalmazott, hogy „ez az USA háborúja Oroszország ellen, lényegében feláldozzák az ukrán ifjúságot a halál és a pusztítás vágóhídján a neokonok geopolitikai ambícióiért”.

Hátborzongató! Még belegondolni is rémisztő, mit mondana a présember, ha Orbán Viktor fogalmazna így!

Pedig erre az ifjú Kennedy még rá is tett egy lapáttal, amikor kijelentette: „Hallgatnunk kellett volna Putyinra. Kötelezettséget vállaltunk Oroszországnak, Gorbacsovnak, hogy a NATO-t egy centiméterrel sem mozdítjuk kelet felé. Aztán belekezdtünk és hazudtunk.”

Levegőhöz sem jutok a szavakat olvasva. Ez már nem is Putyin-barát gondolat, hanem egyesen Putyin lakája! Egy amerikai demokrata?

Hát, mit képzel ez magáról? Putyin-lakájsággal akar amerikai elnök lenni? A hivatalos demokratapárti doktrínát támadja? Netán már módosult az alapelv, csak erről elfelejtették a présembert értesíteni?

Meglehet… A washingtoni adminisztráció körül mostanság sok a bizonytalanság, állítólag fontosabb ügyekkel vannak elfoglalva, mert a hittételek ellenére az amerikaiak többségének a háta közepére sem hiányzik ez a háború, ráadásul kiderült, hogy az FBI birtokába kerültek olyan bizonyítékok, amelyek szerint Biden-elnök még alelnöksége idején politikai döntésekért cserébe pénzt kapott.

Minden változik, csak a présember verklijét nincs ki megjavítsa.

A szerző vezető szerkesztő