Kanosszajárás Kínában

Európaiként érdemes elgondolkodni azon, hogy mit keresett Emmanuel Macron és Ursula von der Leyen Kínában. Érdekes és fontos következtetésekre juthatunk. Valószínű az unió vezetése rájött, hogy az orosz–ukrán háború befejezése nem történhet meg úgy, hogy bármelyik fél győztesnek nyilvánítja magát. Oroszország Kelet védőbástyájává vált. Hiába sorakoznak fel Ukrajna mögött az uniós országok, úgy tetszik, a világ kétharmados szimpátiáját élvezi Oroszország, és jó ideig áthatolhatatlan falat alkot Kelet és Nyugat között. Az esetleges világháború esélyei nem szólnak a Nyugat mellett. Egy atomháború esetén az csak álom, hogy Észak-Amerika sértetlen maradna.

Az Európai Unió csatlakozása az Egyesült Államok-érdekeltségű háborúhoz ma már nemcsak elkötelezett fegyveres jelenlétet jelent, súlyos politikai és gazdasági következményekkel járt. Orbitális hiba azt hinni, hogy Kína a vele versenyben álló szuperhatalom mögé áll, és a jövőben bárhol jó szemmel fogja nézni az Egyesült Államok demokráciaexportját.

Az európai kontinens országai válaszút előtt állnak. Ma még talán kiállhatunk kontinensünk önállósága mellett, ezzel egyensúlyt tartva a két szuperhatalom között. Dönthetünk úgy, hogy felvállaljuk az Egyesült Államok egyoldalú politikai elképzeléseit, amely Európát ugródeszkának használná saját gazdasági erősödéséhez.

Félmilliárd európai polgár sorsa függ a fenti döntéstől. Választhatjuk a hosszú távú elköteleződést a világbéke mellett, vagy hidegháborút konzerválhatunk, amely bármikor átcsaphat újabb „forró” háborúvá.

A kérdést csak Európa polgárai dönthetik el. A 2024-es európai parlamenti választás civil szempontból nem arról szól, hogy melyik pártszövetség lesz erősebb az Európai Parlamentben, hanem megkérdőjelezhetetlenül a békéről vagy az értelmetlen háborúzás folytatásáról. Az európai béke megteremtése láthatóan nem találkozik az Egyesült Államok érdekeivel. A Biden-adminisztráció az állandó feszültség fenntartására törekszik, ezzel igazolhatja katonai jelenlétét közvetlenül, de a NATO vezető szerepének betöltésével közvetve is. Európának viszont olyan védelmi erőre van szüksége, amely egyenrangú lehet a nyugati szövetség megvédésében és az európai szuverenitás garantálásában.

Valljuk be, sokáig jól jött az amerikaiak bábáskodása, hadi kiadásaink visszafogásának lehetősége. Most a tanulság, hogy ingyenkenyér nincs. Ezért a helyes irány a NATO védelmi szövetségében kompatibilis módon az európai önálló haderő észszerű és arányos szintre emelése. Így a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad. Európa polgárainak többsége ezt a megoldást támogatná.

Kína felkérése a tűzszünetre és a békekötés előkészítésére helyes törekvés. Hiba a világ második legerősebb gazdaságát figyelmen kívül hagyni. Nincs szükségük mézesmadzagra, ismerik a helyüket a világban. Ők is, mint az Egyesült Államok, védelmi célokra címkézve küldhetnek fegyvereket Oroszországnak. Ha nem lesz rövidesen békekötés, ez a feltételezés valósággá válhat.

Az Egyesült Államok politikai és gazdasági nyomásgyakorlásának eredménye kontinensünkön a politikai és gazdasági instabilitás. A németek és franciák lassan a múltnak tekinthetik középhatalmi státuszukat, amelynek meghatározó oka, hogy zsákutcába vezették őslakosságukat. Európa polgárainak önálló, erős és népfelséget tisztelő vezetőkre van szükségük.

2024-ben az uniós parlamenti választások a 24. órában hozhatják meg a kontinens szuverenitásának kimondását. Az unió Nyugat-Balkán felé bővülő szövetsége révén, a V4-ek és Lengyelország vezetőinek józansága mellett a világ nagyhatalmi tényezőjévé válhatunk. Vissza kell térni az unió alapítóinak vezérfonalához és Európa polgárainak érdekképviseletéhez. Államaink szuverenitása és a demokráciát aláhúzó szubszidiaritás garantálása a jövő útja. A gazdaság primátusa a politika fölött földünk lakosságának alapvető érdeke, és szerencsés esetben a világ békéjének hordozója.

A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke