Gyurcsány, mint törpék közt az óriás

A padlóra került balliberális oldal sokadik megújulási kísérlete vallott kudarcot, a Momentum megmérettetett és könnyűnek találtatott. Marad Gyurcsány és vele együtt egy, a rendszerváltoztatás után is helyet követelő, majd foglaló kommunista klán. Egy progressziót hirdető, a szakértelmet kisajátító, „vérségi alapon” az elittudat köré szerveződő alakulat.

A Gyurcsány-jelenség és a Demokratikus Koalíció dominanciája a balliberális oldal szegénységi bizonyítványa. Tulajdonképpen az új generáció, ha úgy tetszik, akkor kifejezetten a Momentum csődje. A haladók nem tudták meghaladni Gyurcsányt.

Pedig az elmúlt tizenhárom évben minden megváltozott. A szakértelem mítosza megdőlt, a korlátok nélküli progresszióba vetett hit elillant, a nyugati minták kritika nélküli adaptálása zsákutcának bizonyult. A hübrisz bűnével terhelt elittudat pedig önmaga paródiájává vált – ezt azért illet volna felismerni! Egy tanult, művelt liberális generáció az élet rendje szerint távozott, az új nemzedék viszont üresen kong. A balliberális politikai elit mind intellektuálisan, mind a közösségépítés fáradságos munkájában jó egy évtizeddel lemaradt. Elmaradt… a haladók nem voltak képesek a többségi társadalom véleményének változását felismerni, megérteni, lekövetni és azzal együtt haladni.

A posztliberális világ új politikáért kiállt. A politikai innováció immár a jobboldalon van, a haladárok által felhalmozott elméleti és gyakorlati tudás, a szakértelem hirtelen elavult. Ugyanakkor súlyos kontraszelekció ment végbe. Ezért Gyurcsány az úr, ezért a Demokratikus Koalíció az ellenzék domináns ereje, ezért nincs Dobrev Klárának alternatívája. Hiába tért vissza idő előtt Donáth Anna, hiába tartott „jövőértékelő” beszédet, a Demokratikus Koalíció dominanciája maradt. Tartóssá vált.

Ahogy az egykori táncdal mondja: „Mint törpék közt az óriás, nem látok én már senki mást, csak őt. Előttem áll, akárhol jár…”

Éppen ezért sem intézhetnék el vállrándítással a többiek azt, amikor Gyurcsányék lerabolják a baloldali „pártelitet”, amikor futószalagon igazolnak le aktív, választott pozícióban dolgozó politikusokat. Ami történik az nem más, mint politikai vadkapitalizmus. Gyurcsány Ferenc gyakorlatilag felfalja a baloldalt.

A kispártok előtt két lehetőség áll, amiről a 2024-es választásokig dönteniük kell: vagy a túlélésük érdekében alkalmazkodnak a DK dominanciájához, vagy önálló útra lépnek. Előbbi esetében kénytelenek lesznek lemondani autonómiájukról, így megkülönböztethetetlenné válnak, utóbbiban pedig azt kockáztatják, hogy kudarcot vallanak az EP-választásokon. Az pedig könnyen a véget jelentheti.

Fel van adva a lecke. Ki fogja megoldani a Gyurcsány-képletet? Ki fog felnőni a törpék közül a törpék közti óriás mellé?

A szerző a XXI. Század Intézet elemzője