Módszer

Légy harsány, még inkább közönséges, az se baj, ha ostoba, így bizton megalapozhatod ismertségedet széles e hazában. Hiszen ekkor felkap a média, rendszeresen adnak hírt legújabb gaztettedről, amelyet a köznyelv rombolásában hajtasz végre. Persze akadnak jó néhányan, akik Kazinczyt emlegetve sűrűn csóválják a fejüket, hogy azután újra és újra elolvassák, meghallgassák alpári kijelentéseidet, amelyeket nem a futballpályán, a közéletben tettél. Apropó futball. A brit szurkolók sosem voltak híján a temperamentumnak, de évtizedekkel ezelőtt már olyan szintre emelkedett a nézőtéri barbarizmus, hogy azt komoly kockázati tényezőként tartotta a számon a Scotland Yard. Az újságok minden forduló után első oldalaikon fényképes tudósításokban számoltak be a betört fejű emberekről, széttört lelátókról, és a fotókon jó láthatók voltak az őrjöngő barbárok, akik már versenyt csináltak abból, hányszor szerepelnek a médiában. Úgy tűnt, nem lehet megfékezi a brutalitást, amikor egy okos ötlettől vezérelve összeültek a legnagyobb példányszámú újságok és legnézettebb tévécsatornák vezetői, és megszületett a döntés a bojkottról. Vagyis arról, hogy bármekkora lánggal égtek is a petárdák, bármennyi palackot is dobtak be a játéktérre. akármennyi orr is tört be, mintha mi sem történt volna, a híradásokban ez nem szerepelt. Megszűnt a publicity, a vandálok hiába keresték fotóikat, „hőstetteikről” a híradásokat. Mindez alaposan hozzájárult az angol labdarúgó-szövetség vandalizmus elleni harcának sikeréhez, és oda vezetett, hogy mára egy focimeccs családbarát szórakozássá vált a szigetországban. Lehet, hogy le kéne igazolni ezt a módszert, hiszen a jegenyefák is csak addig nőnek, ameddig a takarójuk ér.