Egy beteg lélek

Vásárhelyi Mária egy nettó pszichopata. Ez nem egy hivatalos orvosi szakvélemény, de aki ismeri a véresszájú, ex-SZDSZ-es, jelenleg a DK által patronált szociológus munkásságát, az nehezen vitathatja a megállapítás jogosságát. Életműve jelentős része a magyar nemzeti érzés köpködéséből, a folyamatos náci- és antiszemita veszély vizionálásából, szülőhazája elsöprő többségének sértegetéséből áll. Ebből az undorkodásból él a rendszerváltás óta, és nem is rosszul.

A legfrissebb, a világhálón közzétett bejegyzése pedig bizonyítéka a balliberális értelmiség műveletlenségének, de egyszersmind pszichiátriai esettanulmánynak is megteszi: „Közülük egy sem akar Magyarországon letelepedni, új életet kezdeni, de ha akarna, sem tudna, mert nálunk üldözik a menekülőket. A »határvadász« tehát azt jelenti, hogy emberek vadásznak emberekre. Ez nettó náci beszéd! Így civilizált ember nem beszél! Ti se tegyétek!”

A külvárosi presszók népének ilyenkor könnyű a helyzete, „Ez gyogyós!”, mondják, és legyintenek. De én természetesen nem egyszerűsíthetem le a problémát, ezért merüljünk le az üresség mélységeibe! 1. Mi nem üldözzük a menekülteket. Csupán nem engedünk be válogatatlanul, papírok nélkül idegen hordákat. Ahogy nem hinném, hogy Vásárhelyi beengedne engem, hogy letáborozzak a nappalijában. 2. A határvadász még véletlenül sem náci beszéd. Ez egy történelmi-katonai kifejezés, ilyen alakulatok vannak egyebek mellett Svájcban és Ausztriában is. Nem vadásznak senkire, a hazájukat védik, arra esküsznek fel. Ezért, többek között, futóbolondokat sem kergetnek.

Így Vásárhelyi is nyugodtan lehet elnöke a József Attila Színház felügyelőbizottságának, teljesen laikusként, közpénzből, Fletó és Karigeri oltalmazottjaként.