Petrin László

Vélemény és vita

Égi jelenség

Két hős magyar 1931 forró nyarán, egészen pontosan július 16-án világraszóló égi jelenségként hasította át az óceán fölötti égboltot, és felírták az égre: Igazságot Magyarországnak! Az első magyar óceánátrepülők, Endresz György pilóta és Magyar Sándor navigátor egykori hőstettükkel fényes diadalt arattak a levegőégben az országunkat megcsonkítók felett. Azt tették, amit Széchenyi tanácsolt: a ránk dobált kövekből lépcsőt építettek. Azt üzenték a győzőknek, a trianoni békediktátum ellenére is élni akarunk, és magyarként akarunk élni.

Az évtizedek során aztán a nemzeti összetartozás kiemelkedő eseményévé vált az első magyar óceánrepülés évfordulója. Olyan időszakban mertek nagyot álmodni, és merték a magyar nevet a magasba emelni, amikor az igazságtalan trianoni békediktátum következményeként az ország kifosztásával, területe kétharmadának elrablásával, horribilis összegű jóvátételfizetési-kötelezettséggel, valamint a megcsonkított anyaországba menekülő tízezrek ellehetetlenülő gazdasági helyzetével kellett megbirkóznia az akkori kormánynak. A Nagy Háború, az azt követő kártékony bolsevik diktatúra és a szétszakítottság következményeinek ellenére is az 1930-as évek elejétől hazánk ereje napról napra látványosan gyarapodott. Endreszék úgy döntöttek, eljött az ideje, hogy ők ezt az erőt a maguk módján megmutassák a világnak. Hittek a régi római mondásban, amely szerint „csüggeteg emberek még soha nem állítottak diadalmi emlékművet”. Az álmok álmodóinak nem kedvezett az akkori nemzetközi politikai helyzet sem, szembe kellett nézniük a honi repülést oktalan büntetésként padlóra küldő antantintézkedésekkel is.

Ezért kimondottan csattanós válasznak ígérkezett ellenségeinkkel szemben a magyar óceánátrepülés merész vállalkozása. A nagy kaland ötlete a Kanadába kivándorolt volt repülőtiszt, Magyar Sándor fejében született meg, aki Lindbergh 1927. évi sikeres óceánátrepülése után minden igyekezetével azon dolgozott, hogy a magyarok is véghezvigyék, sőt túlszárnyalják ezt a diadalt. Az álmok megvalósításához azonban kitartó és szívós munkára, továbbá a nemzeti összefogás valódi erejére volt szükség, hogy a személyi és a műszaki, valamint a pénzügyi feltételek egyidejűleg meglegyenek. Magyar Sándor a barátját, Endresz György főhadnagyot kérte föl az óceánátrepülés pilótájának, míg jómaga a navigátori feladatokat vállalta. A Magyar Aero Szövetség pedig hivatalosan is megbízta Endreszt az óceánátrepülés feladatának végrehajtásával, továbbá bekapcsolódott a műszaki és technikai előkészítés megszervezésébe is.

Éppen jókor, ebben az időszakban lépett színre a magyar szívű lord Rothermere angol sajtómágnás, aki tízezer dollár jutalmat ajánlott fel az eredményes óceánátrepülést végrehajtók számára, továbbá magára vállalta Endresz György és társai amerikai útjának költségeit. Elévülhetetlen érdeme, hogy az ő zseniális javaslatára kapta az óceánt átrepülő Lockheed Sirius típusú gép a Justice for Hungary, vagyis az Igazságot Magyarországnak nevet. Azonban még mindig hiányzott az óceán átrepülésére alkalmas gép megrendeléséhez szükséges összeg. Ennek előteremtése Szalay Emilhez, egy igazi hazafi személyéhez fűződik, aki az Egyesült Államokban korábban letelepedett húsipari szakmunkásból virsligyárat működtető nagyvállalkozóvá nőtte ki magát. A legnagyobb önzetlenséggel a nemes cél érdekében föláldozta mintegy huszonötezer dollárnyi mozgósítható vagyonát. Ma nagyítóval keresve sem találunk a gendermániás csőcselékbaloldal politikusai között olyan vállalkozót, aki vagyonának akárcsak a töredékét is fölajánlaná valamilyen közösségi cél érdekében.

Szalay azonban mindent e célnak rendelt alá: a teljes vagyonát, rangját és becsületét. A valódi nemzeti érzés kézzelfogható, ékes bizonyítéka volt ez az adomány, így élete küldetéssé és szolgálattá vált. Ezzel a tettével Szalay magasra tette a mércét, olyan példa és minta ez, amely minket is kötelez. Két szót üzent és üzen ma is a Föld bármely pontján élő nemzeti-polgári, keresztény értékeket való magyarnak: összetartozunk és megmaradunk! A történet szerint a készülődésnek gyorsan híre ment, egyszerre csak felbukkantak a segítők, és jöttek hívás, könyörgés nélkül. A gyakorlati előkészítéshez kiváló szakemberek érkeztek: a legjobbak között számon tartott Bánhidi Antal mérnök és repülőgép-konstruktőr, valamint sportrepülő, aztán Czapáry Jenő alezredes és Grosschmid István, akik a Magyar Aero Szövetség részéről delegált szakértők voltak.

Tehát a nemzeti összetartozás már ezzel is diadalt aratott, együtt volt minden szükséges feltétel a sikerhez, és a bravúrt már ismerjük. A kanadai Új-Fundland szigetének Harbour Grace városából Endreszék 1931. július 15-én nekivágtak az Atlanti-óceánnak, majd július 16-án, mintegy huszonhat órányi viszontagságos repülés után néhány kilométerrel Budapest előtt, Felcsút, Bicske és Szár határában, az üzemanyag-ellátás megszűnése miatt kényszerleszállást végrehajtva, egy kukoricás szélén épségben földet értek. Teljesítményük egyedülálló volt a maga nemében, annak ellenére, hogy huszadikként hajtottak végre sikeres óceánátrepülést. Ugyanis három világrekordot is megdöntöttek. Először: 13 óra 50 perc alatt repülték át az Észak-Atlanti-óceánt, előttük 15 óra 48 perc volt a legjobb idő. Másodszor: az övék volt a legnagyobb átlagsebesség, 250 kilométer óránként. Harmadszor: Amerikából Európa belsejébe repülve, olyan messzire, mint ők, senki sem jutott el korábban.

Azonban ne legyenek kétségeink afelől, hogy készülődésük a nagy útra egyáltalán nem volt diadalmenet. Nemcsak az előttük tornyosuló technikai és anyagi nehézségek miatt, hanem még inkább az irigyeik keltette ellenséges nemzetközi hangulat okán. Ellenséges politikai hangulatnak most sem vagyunk híján. Brüsszeltől a hazai baloldalig szégyenteljes támadásoknak vagyunk kitéve csupán csak azért, mert kitartunk gyermekeink védelme mellett, mert nem engedjük bevinni a genderpropagandát az óvodák és iskolák falai közé, mert ellenállunk déli határunknál az illegális migrációnak, mert szuverenitásunk védelme érdekében ellenállunk a globális minimumadó bevezetésének, mert a kormány megvédi a rezsicsökkentést. Honnan veszik a bátorságot, hogy még az uniós vétójog eltörlésén is elkezdtek mesterkedni? Miközben pusztító háború tombol a szomszédunkban, amely Brüsszel és a NATO szerencsétlenkedése miatt akár más országokra is átterjedhet, az uniós lakájbürokratáknak legfőbb gondja a magyar jogállamisági helyzetről hazug módon hablatyolni. Ahogyan a lopott pénz égeti az ember zsebét, úgy nyugtalanítja Brüsszelt, hogy az újjáépítési alapból nekünk járó eurómilliárdokat jogtalanul visszatartja, ezért van az, hogy álproblémák mögé bújva akarják térdre kényszeríteni hazánkat.

Láthatjuk, nincs új a nap alatt, csak a szereplők változtak. Endreszék egykor, hazánkat képviselve, számos iparilag és gazdaságilag jóval fejlettebb ország fiát utasították maguk mögé az óceánok légterét meghódító káprázatos versenyben. Közös örökösei vagyunk Endreszék és a többi magyar világraszóló teljesítményének és mindannak, amit őseink itt, a Kárpát-medencében a kultúra, a tudomány, a gazdaság és a sport területén letettek az asztalra. Legyünk büszkék rá, őrizzük meg, és ezekben a nehéz időkben tegyük hozzá a magunk részét is! Tegyük jó szokásunkká, hogy az égi jelenségek állócsillagokká váljanak hazánk történelmének szellemi égboltján!

(A szerző jogász)