Visszatért a Demszky-korszak

Az utolsó két terv, a növekvő energiaköltségekre adott „takarékos városállam” gondolata és az emlékezetpolitikai vitákat kirobbantó Horn Gyuláról elnevezett közterület ötlete a vérbeli semmittevés iskolapéldája. Azon már nem is csodálkozunk, hogy a szakmaiatlan tervezés miatt menetrend szerint jönnek a nyári dugók.

Mintha visszatértünk volna a Demszky-érához. Látványpolitika, koalíciós válság, egyre élhetetlenebb város. Tervek helyett abszurd ötletek, cselekvés hiányában liberális utópiák, munka helyett kivagyiság és sok-sok duma arról, hogy milyennek kellene lennie egy valódi világvárosnak. Arról pedig természetesen a mindenkori kormány tehet, hogy nem épül-szépül, nem fejlődik az ország fővárosa.

Tüttő Kata javaslata, miszerint korlátoznák a közvilágítást és a közszolgáltatásokat az energiaspórolás érdekében, nem más, mint csupán kirakatpolitika. Karácsony után az MSZP üdvöskéje is beállt azon európai politikusok hosszú sorába, akik számára egy zöldutópia sokkal fontosabb, mint a közösség valós szükséglete és jogos igénye, illetve az emberek mindennapi ügyes-bajos dolga. Van egy eszme, valahol messze a jövőben, amelyet ugyan sosem érünk el, de a Tüttő Kata-féle politikusoknak meggyőződése arról, hogy kizárólagos tudása van abban, hogy mi a jó az embereknek. Az utópiákhoz áldozatot kell hozni, erre kéri most a budapestieket Karácsony Gergely és Tüttő Kata is.

A baloldali budapesti városvezetés csatlakozna ahhoz a brüsszeli kezdeményezéshez, amelynek lényege, hogy az emberek fűtsenek, hűtsenek, főzzenek és autózzanak kevesebbet azért, hogy így kevesebb energiát fogyasszanak. Mert ez – szerintük – a lehető legjobb világok egyikéhez fog vezetni. A főpolgármester-helyettes szerint ráadásul ez segít a béke megteremtésében is, ami akkora hülyeség, hogy még egy utópista zöldpolitikus is belepirulna.

De mi ebben a logika? Miért jó ez a budapestieknek?

Az utópiahívőket ilyen kérdések sosem foglalkoztatták, számukra nincs racionalitás. Az utópistákat nem érdekli a következetlenség, és hidegen hagyja az, hogy az általuk az összes lehető világok között a legjobbnak tartott világot akarják-e az emberek. Sőt, végül is őket sosem érdekelték az emberek. Ilyenek voltak a kommunisták, és most így viselkednek a progresszív zöldek és társult baloldali segédcsapataik.

(Nem mellékes megemlíteni azt a pofátlanságot, hogy mindeközben Tüttő Kata milliós luxusnyaralásokon piheni ki városvezetői fáradalmait. De az utópisták már csak ilyenek: az áldozatokat nem nekik, hanem az embereknek kell meghozniuk.)

Ugyanilyen látványpolitikai kezdeményezés az, hogy Karácsony Gergely – szürreális módon – Nagy Imréről szóló megemlékezése mellett kezdeményezte, hogy Horn Gyuláról közteret nevezzenek el. Az effajta politikai viták kirobbantásának célja, hogy eltereljék a figyelmet az ötlettelenségről.

Máthé Áron történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottság alelnöke ezzel kapcsolatban mindent megírt a Mandiner portálon: „Meggyőződésem, hogy Horn Gyuláról közterületet elnevezni a hatályos jogszabályok szerint nem lehet, és egyébként sem lenne szerencsés. Hiszen mai Alaptörvényünk preambuluma, a Nemzeti Hitvallás világosan kimondja: egyetértünk az első szabad Országgyűlés képviselőivel, akik első határozatukban kimondták, hogy mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki. Aki tehát 1956 leverésében részt vett, vagy azt támogatta, az nem szolgálhat névadó géniuszként.” Ennyi.

A fővárosi vezetés nem alkalmas a Tarlós-korszakban történt építkezések folytatására, ahogy Karácsony is érdemtelenné vált a város vezetésére. A gazdátlanná vált Budapest – akár Demszky Gábor irányítása alatt – nem előre megy, hanem hátra… Már „csak” két és fél évet kell kibírni! Addig pedig imádkozzunk, hogy minél kisebb kárt okozzon ez a méltatlan társaság az ország fővárosának!

(A szerző a XXI. Század Intézet elemzője)