Cseh Katalin írta: „Február elsején írt Fekete-Győr András egy publicisztikát arról, hogy lehet, hogy ez nem lenne egy rossz gondolat, hogy a háborút amúgy fegyverekkel vívják, és hát mostanra Orbán Viktor annyira egyedül maradt ennek az ellenzésével…” Katinka, felhomályosítalak. A fegyverek olyanok, hogy aki kézbe veszi őket, azokra lőnek is. Ezt ön/ti nem élhettétek át, te nőként, Fegyőr a maga „NOlimpiás” nyomorában nem élhette át a karabély ropogását.
A romkocsmai vörösboroskóla-ivás ehhez nem ad tapasztalati hátteret. Küldjünk fegyvereket? Nem oktatom, kedves Katalin, mert az olyan lenne, mintha a sivatag homokját szitálnám. Fegyvert küldeni Ukrajnába az meg még olyan is lenne, mintha egy tank ellen harcoló vívócsapatot kardokkal látnánk el. Amíg az utolsó is el nem esik, erkölcstelen vezetőik hősként ünnepelnék magukat, az ellenfelek viszont legalább minket is ellenségnek tekintenének! Rémes ez a dilettáns aljasság, Katalin…
