Békepárti jobboldal, felelőtlen baloldal

Az egyik oldalon a mintakövetés, a progresszív célok másolása, a nyugati érdekek kiszolgálása, a másikon a mintateremtés és a „saját tengelye körül forgó Magyarország” (Széchenyi István) megteremtésének és megvédésének igénye. Baloldalon gyűlölködés, jobboldalon építkezés.

Március 15-én nem „csupán” a számháborút nyerte meg a jobboldal, habár a tömegek közti különbség döntő lehet a választásokhoz ilyen közel. A Békemeneten és a kormányzati megemlékezésen több százezren, az ellenzéki tüntetésen (mert ez inkább volt tüntetés, mint ünnep!) alig pár ezren vettek részt, de a mennyiség mellett a minőségi különbség is szembetűnő volt.

A Békemenet méltóságteljes, üzenete a béke és a szabadság, célja a szuverén módon építkező ország megvédése, ezzel szemben pedig egy önmagával is vitában álló, gyűlölködő „belbecs” és borzalmasan kinéző külcsín volt látható.

A baloldali tüntetésen három üzenet kristályosodott ki. A protestalapállás vulgáris és igénytelen kifejezése, azaz az „Orbán, takarodj!” rigmus felerősítése, a Nyugat érdekeinek szolgai lemásolása és az Európai Egyesült Államok megteremtésének célja. Utóbbi igen kellemetlen lehet a Jobbiknak.

Az egykor még uniós zászlót égető radikálisok, akik még néhány hónappal ezelőtt is szalonképes EU-szkeptikusok voltak, most az uniós ügyészséghez való csatlakozás és az euró bevezetése mellett csendben hallgathatták azt, mikor Dobrev Klára a színpadon is szó szerint kimondta, hogy minden válságra egyetlen gyógyír létezik: az európai egyesült államok megteremtése… Kínos lehetett ez a színpad mögött Jakab Péternek, ahogy a „tömegben” álló jobbikosok is zavartan bámulhatták tapsolás közben a bakancsuk orrát.

Mindamellett adódik a véleményem szerinti legfontosabb kérdés: miképp illeszkedik az európai egyesült államok ideája a ’48-asok szabadságküzdelméhez? Nincs itt valami nagyon komoly zavar a fejekben?

Számos, messzire vezető üzenete volt annak is, hogy a rendezvényen fellépett Donald Tusk, az Európai Néppárt elnöke, amely párt elvileg (és gyakorlatilag még egy évtizeddel ezelőtt is) konzervatív és kereszténydemokrata értékeket és érdekeket képviselt. Most pedig „vezetőjük” Dobrev Klára mellett áll a színpadon? Ezek szerint a szocialistákat és a zöldpártokat támogatják? A keresztény kultúra ellenében a progresszív politikai célokat patronálják?

Kíváncsi vagyok, hogy mit szólnak ehhez az Európai Néppárt tagjai. Ugyan nincs kétségem afelől, hogy ez már nem az a pártszövetség, ami tíz éve volt, hogy balra tolódott az egész szövetség, de azért ez a lépés Donald Tusk részéről nem gondolom, hogy elnyeri mindenki tetszését, hisz ez nem más, mint árulás. Szocialisták mellett korteskedni hitszegés.

A baloldali tüntetés mindezek mellett mély nyomot hagyott a résztvevők és a támogatók lelkében is. Kilenc önző, a színpadi jelenlétről lemondani nem tudó politikus mondta el ugyanazt, mint amit ez idáig hallhattunk tőlük. Tényleg nem volt senkiben annyi józanság és alázat, hogy belássa, hogy kilenc fellépő politikus nem az egységet üzeni? Sőt! A képlet valóban egyértelmű.

A jobboldal erős, egységes, és van terve arra, hogy merre menjen az ország. Összetartozás, szabadság, szuverén politika, békepárti nyugalom, tapasztalat és tudás – ezeket értjük, és mivel az elmúlt tizenkét évben tapasztaltuk is, így hitelesnek is érezzük. Ahogy hiszünk abban is, hogy az építkezés folytatásának garanciája Orbán Viktor és a mögötte álló társadalmi többség. Az egység és a stabilitás.

Persze, ez nem jelenti azt, hogy a kormánypártok megnyerték a választásokat, de azt mindenképpen, hogy megnyerték a magyar szabadság ünnepét. A Békemenet győzött, de a győzelem nemcsak mennyiségi diadal volt, hanem minőségi siker is. Április 3-a még odébb van, sok minden történhet, de a jobboldal most tényleg megmutatta, hogy magasabb morális és szellemi színvonalat képvisel, hogy a baloldallal szemben tényleg tudja, hogy mit akar. És van hozzá ereje is. 

(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)