Gordon a tetőn

Egyrészt, ugye, kiderült, hogy nem „Fletó, a tető”. Hanem a libás Bajnai. A Gordon. Ne csodálkozzunk: máig ő a Bildenberg-csoport magyar meghívottja. Aki kormányfőként már bizonyított: amit tesz, fájni fog. A magyaroknak. A nagytőkének, persze, inkább tetszett.

A „Tetőnek” Soros György emberei a fontosak. Ők a külföldi befolyásszerzés kijárói és bejárói. A balliberális garanciaadók. Sőt a cselekvés magvainak elültetői, a demokrácia, a jogállam hittérítői. Pénzhozók és hírvivők. A legyőzendő rezsim leg­ádázabb ellenfelei.

Bajnai harcostársa, Gansperger Gyula a videóban Karácsony harcostársát, a Kabul rózsájaként emlegetett Szabó Tímeát nem egyszerűen Soros emberének, hanem CIA-ügynöknek nevezte. Ám témánk szempontjából mindegy is, hogy Óbuda parlamenti képviselője dolgozott-e vagy dolgozik-e az amerikai Központi Hírszerző Ügynökségnek, akár Afganisztánban, akár másutt.

Gansperger előadásában sokkal fontosabb az a fejezet, amikor arról beszél, hogy a Fidesz választási győzelmét követően mekkora kárt szenvedtek el azok a külföldi multicégek, amelyek korábban (értsd: a szocialista-liberális kurzusok idején, 1994 és 1998, valamint 2002 és 2010 között) halálra keresték magukat, ám sajnálatosan – Ganspergert idézve – „ki kellett takarodniuk innen”.

Most viszont visszavágyódnának Magyarországra. Ha már a sors úgy hozta, hogy Fletó volt szíves ráncba szedni a széthúzó ellenzéket, Brüsszel volt szíves visszatartani a járvány miatt Magyarországot megillető uniós támogatást, s az európai egyesült államok eszmei­ségének is oly lelkes támogatói akadnak idehaza, mint maga a Gyurcsány házaspár.

A dolog eszmeiségénél azért van fontosabb is: a garantált nyolcszázalékos fix profit újbóli reménye.

Gansperger csak tudja, mint az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. egykori elnök-vezérigazgatója, ugyanis anno maga vette át azt a listát, amelyet Horn Gyula jobbkezétől, a privatizációért felelős minisztertől, Suchman Tamástól kapott. A videón azt is felidézte, hogy az első MSZP–SZDSZ-kormány időszakában az energetikai hálózatot is eladták a külföldi tőkének, ilyen másutt sehol nem történt, a hálózatok az állam és önkormányzatok tulajdonában maradtak.

Ezzel szemben Suchmanék a vevőknek nyolcszázalékos eszközarányos nyereséget garantáltak, a költségektől teljesen függetlenül. Ezek a külföldiek aztán évenként tízmilliárdokat kaszáltak a balliberális kormányzati nagylelkűségen, most pedig szíves-örömest adnának akár tízmilliárdot a baloldal kampányára. Aztán jövőre kivisznek majd harmincat – tette hozzá Bajnai „Tető” harcostársa.

Gansperger nem hagyott kétséget afelől sem, hogy egy esetleges kurzusváltás érdekében bevetett külföldi befolyásért, pénzügyi, gazdasági és politikai támogatásért cserébe hagynák, hogy a magyar baloldalt megtestesítő politikai szereplők zsebre tehessék a szerény jutalékot például a Városháza eladásáért. A Városháza-bizniszben megvillantott negyven- vagy akár nyolcvanmilliárd forintos vételár is pusztán aprópénz ahhoz képest, amelyben ezek a befolyásszerző gazdasági körök reménykednek.

Gordon a tetőn ezért fáradozik, ezért méri fel és osztja ki a szerepeket a Városházán, ezért tárgyal a lehetséges befektetőkkel. Fletó a háttérben ezért próbálja meg egységben tartani a magát baloldalinak hazudó szörnykoalíciót. Karácsony pedig ezért tesz úgy, mintha máris elütötte volna a villamos, holott ő csupán a Város­háza fantomja.

(A szerző újságíró)