Közeleg a tél

A nemzetközi sajtó hetek óta a Nyugat-Európát fenyegető energiaválságtól hangos. Ausztriából és Németországból is láthattuk a napokban olyan videókat, felhívásokat, amelyekben a katasztrófavédelmi hivatal vagy a hadsereg arról tájékoztatja a lakosságot, mi a teendő, ha beüt a „blackout”, vagyis elsötétül minden. Jó, ha van otthon gyertya, mondják.

Valóban érdemes megfogadniuk a nyugat-európaiaknak a tanácsokat, és megvenniük mindent a túlélőkészletükbe, ugyanis könnyen lehet, hogy akár tíz napig sem lesz áram, vagy legalábbis folyamatosan megy majd fel az ára. Magyarországról nézve ez igen szürreális, hiszen ahhoz vagyunk szokva, hogy tőlünk nyugatabbra, ha nincs is kolbászból a kerítés, de azért nincs nagy baj. Már ami az életszínvonalat illeti, hiszen azt már legalább 2015 óta tudjuk, hogy a tömeges bevándorlás, az integrációs problémák, a gettósodás, a terrorizmus, a bandaháborúk sok helyütt új valóságot hoztak létre, ami azért nem a nyugat-európai élet legszebb arca.

Magyarország szerencsés helyzetben van most, ugyanis a földgáz lakossági ára itt a legolcsóbb az Európai Unióban, a villamos energia ára pedig a második legalacsonyabb. Az árak nem szabadultak el, köszönhetően a rezsicsökkentésnek, de ne dőljünk hátra, ugyanis éppen ez a politika van több irányból is támadás alatt.

A balliberális oldal idehaza és Brüsszelben is azon munkálkodik, hogy megtorpedózzák a rezsicsökkentést. Persze ez nekik saját erőből nem megy, ezért Brüsszeltől várják a segítséget ezúttal is. Meglehetősen gátlástalan dolog a rezsicsökkentést támadni akkor, amikor már Ausztriában is gyertyával és gyufával készülnek a blackoutra a polgárok, de meglep ez minket? Nem igazán. Jól tudjuk, egy évtizede már az a sajátos és visszatetsző logikájuk, hogy minél rosszabb az országnak, nekik annál jobb. Változó, hogy épp milyen témában akarnak kicsikarni uniós szankciókat, a lényeg ugyanaz.

Folyamatosan rakódnak egymásra a terhek, amikre vágynak: legyen magasabb a rezsi, legyen kevesebb az uniós forrás. Ahogyan arra Deutsch Tamás a minap figyelmeztetett, van egy új elem is: „a magyar baloldal lelkesen támogat egy olyan abszurd brüsszeli elképzelést, miszerint a klímavédelem költségeit is a polgárokkal fizettessük meg, klímaadó terhelje a lakásokat és a gépjármű-tulajdonosokat”. Ez pont annyira rémes ötlet, mint amilyennek hangzik.

Az elmúlt évtizedek válságai sorra igazolták azt, hogy amikor Brüsszelben kitalálnak valamit, amiről bebizonyosodik, hogy nem oldja meg, sőt tetézi a bajt, de ennek ellenére is ragaszkodnak hozzá, akkor a magyar balliberális oldal lelkesen tapsol. Ha rajtuk múlna, nem lenne például határkerítés, sok egyéb probléma viszont nagyon is. Most, hogy Litvánia határán is baj van, már kezd derengeni Brüsszelben, hogy talán nem érdemes mindig keresztbe tenni annak, ha egy tagállam működő megoldásokat akar alkalmazni.

Ami a koronavírus-válságot illeti, még nem telt el elég idő, és láthatóan még nem halt meg elég ember – tehetjük hozzá keserűen – ahhoz, hogy felülbírálják a politikájukat. Beleálltak abba, hogy ami kínai vagy orosz, az szükségképpen rossz, mai napig vegzálják azokat, akik keleti oltást kaptak – akár fél évvel korábban, mint a bezártságban élő nyugatiak. Természetesen a magyar balliberálisok ennek is örülnek. Oltásellenes hisztériájukat is nehéz feledni.

Röviden tehát, Nyugat-Európának legfőbb ideje megráznia magát. Mégiscsak nevetséges, hogy közeleg a tél, és gyertyavásárlásra biztatják a lakosságot.

(A szerző főmunkatárs)