Minden eladó

Karácsony Gergely hazudott az iskolai végzettségéről, emlékszünk, kiderült, áldoktor. Aztán egészen elképesztő magyarázatokkal állt elő az angol nyelv nem tudását illetően. Hiperpasszív. Ezt ugyan kevesen értik, ám jól hangzik, és úgy hiszik, mint sok más esetben, itt is egy ócska szóviccel leplezhetik a valóságot. A lyukat, a hiányt a valóságon. A semmit.

Korunk tulajdonságok nélküli embere – na, jó, testmagassága kétméteres, ám erről sem ő tehet – újabb bonyolult hazugságba tekeredett bele. Híre jött, hogy eladják a Városházát. Karácsony nem máshol, mint a fészbúkon akarta egy kézlegyintéssel cáfolni mindezt. Igen ám, de sorra kerültek napvilágra azok a dokumentumok, amelyek azt igazolták, hogy a műemlék épületet valóban dobra akarják verni, ára negyvenmilliárd forint, az ingatlanközvetítő cég meg négyszázmillió forintos jutalékot kaphat. Az ingatlanos ember megerősítette az eladás szándékát, igaz, a manőverben résztvevők nevét üzleti titokra hivatkozva nem közölte.

A műemléki védelem alatt álló, Budapest világörökségi részén található épületegyüttes és környéke valóban bombaüzletet jelentene vásárlójának. Bank, szálloda, pláza, többszintes mélygarázs, éttermek és kávézók nőhetnének ki a köztulajdonból magánkézbe kerülő területen. A megnevezetlen, már-már tabusított vevőjelöltek feltehetően abba az ideológiai körbe tartoznak, ahol még ma is az Internacionálé a Himnusz.

Időnként, mint például a 2010-es választások előtt is, megvillantják magukat, kiállnak a színpadra, és ragyogó arccal zúgják a szélbe: „a múltat végképp eltörölni”. Akkor is, most is ott énekelt-énekel a balliberális kórusban az összes műproletár. Gyurcsány Ferenc a tehetős zsidó embertől elrekvirált villából aláereszkedve, Bajnai Gordon a libatenyésztők gátlástalan kihasználója, a kommunista pártból a rendszerváltozás után újra és újra a hatalom közelébe kígyózó Lendvai Ildikó és a többi elvtárs.

Tizenkét év után újra összeállt az országpusztító kórus, most baloldali összefogásnak nevezik magukat. Igaz, bevették az újnyilas jellegű jobbikosokat és az újbolsevik nemzetköziséget brüsszeli füttyszóra kiszolgáló momentumosokat is. Senkinek ne legyen kétsége, ha 2022-ben óriási internacionalista háttértámogatással újra hatalomra jutnának, ugyanott folytatnák az országkiárusítást, ahol a Fidesz–KDNP-kormány abbahagyatta velük. Hogy mindez nem puszta spekuláció, azt a Városháza-ügyben az egykori szabad demokrata, mára magát balliberális ikonná szakállasító Horn Gábor színre lépése igazolja.

A szélsőliberális megmondóember, aki korábban még magát Gyurcsányt is elküldte a p.csába, a következőket fogalmazta rá a fészbúkra: „Értem én, hogy a főváros nem akarja eladni a Városházát, és hogy az Index nem tartja be ez ügyben a sajtóetika elemi szabályait, csak azt nem értem, hogy miért nem akarja eladni a borzalmas állapotban lévő és brutális méretű épületet, ami ráadásul egy kicsit sem felel meg egy modern és nyitott önkormányzat feladatainak.” A közvagyon totális felszámolását hirdető politikát idéző bejegyzése végén Horn üzent a teszetosza Karácsonynak: „Nem besz.rni állandóan, hanem időnként talán lépni is.”

A főpolgármester lépéskényszerben van, hiszen elvtársai közül még Niedermüller Péter is egy városházi belső vizsgálat elindítását sürgeti. Akármi is lesz ennek az eredménye, egy bizonyos, az újmarxisták hazai bábja, Karácsony Gergely újfent lelepleződött.

Kérdés, elvtársai meddig segítik még a sorozatosan lebukottat.

(A szerző vezető szerkesztő)