Lobbisták és a józan ész

A képviselők ráadásul nem bírtak magukkal, nemcsak a témának szentelt vitában szapulták egymásra licitálva Magyarországot, hanem a megelőző vitában is, amely a címe szerint az Európai Tanács legutóbbi ülését hivatott volna értékelni.

Ahogyan arra Raffaele Fitto, az Olasz Testvérek politikusa is rávilágított, kényelmesebb Magyarországot támadnia a liberálisoknak, mint azzal foglalkoznia, hogy az unió migrációs politikája 2015 óta egy helyben toporog. A vizsgált EU-csúcs egyik kiemelt témája volt a Törökországnak nyújtandó újabb, több milliárd eurós támogatás a migráció megállítására.

Valahányszor erről van szó, az uniós vezetők kénytelen szembenézni azzal, hogy kudarcot vallottak, hiszen az Európai Unió nem képes önállóan megvédeni magát, rá van szorulva mások mellett Törökország jóindulatára is. Ez már csak azért sem bölcs dolog, mert mindeközben folyamatos a huzavona a török uniós csatlakozás ügyében, márpedig Recep Tayyip Erdogan török elnök annak idején éppen azért ment bele az alkuba, mert az eurómilliárdok mellett azt is várta volna, hogy – ahogy ígérték – legyen végre valami előrelépés országa európai integrációja ügyében.

Visszatérve a gyermekvédelmi törvényre: elgondolkodtató volt, hogy számos képviselő mennyire nincsen tisztában azzal, mit is támad. A jogszabályt nyilvánvalóan a legtöbben nem olvasták, pedig egy magára adó politikusnak azért illene, mielőtt véleményt formál. Jól tudjuk azonban, ahogy az Európai Parlament balliberális képviselői – és sajnos egyre inkább közéjük sorolhatjuk az Európai Néppártot – szívesebben alkotnak véleményt félinformációk, a nyugati liberális sajtó vagy éppen különböző lobbi csoportok tájékoztatása alapján.

„Az Európai Parlament és az Európai Bizottság azt akarja, hogy az LMBTQ-aktivistákat beengedjük az iskolákba és az óvodákba” – fogalmazta meg a probléma lényegét Orbán Viktor kormányfő, amikor csütörtökön Szerbiába érkezett.

A magyar kormány célja nem az, hogy provokálja az uniós liberális elitek érzékeny ízlését, hanem az, hogy megvédje a gyerekeket – részben éppen a liberálisok érzékeny ízlésének kedves, de józan ésszel nézve semmiképp sem elfogadható jelenségektől.

Magyarországon e törvény értelmében nem lesz Drag Queen Story Hour – vagyis nem olvasnak fel kisgyerekeknek nőnek öltözött férfiak –, ahová fővesztés terhe mellett kötelező elengedni a gyerekünket, ha nem akarjuk, hogy mindenféle csúnya jelzőkkel illessenek minket, és megfenyegessenek. Nem véletlen, hogy az új magyar jogszabály ellen leghangosabban ágálók nem azzal foglalkoznak, amit ténylegesen tilt a törvény, hanem érzelmes hiperbolákba mennek bele, és azt harsogják, hogy mindenki azt szerethessen, akit akar.

Rendben! Ezt a jogalkotóknak eszük ágában sincs megtiltani, számtalanszor elmondta már a magyar kormány több tagja is, hogy nem szólnak bele abba, hogyan élnek a felnőtt emberek.

És valóban nem teszik, hiszen nem erről szól a törvény, és ráadásul – ahogyan arra többen is rávilágítottak az Európai Parlament Magyarországról szóló vitájában is – egy meleg pár jó eséllyel nagyobb biztonságban sétálhat Budapest utcáin, mint nem egy nyugat-európai nagyváros­ban. Nem Magyarországon késelt meg egy szír migráns egy meleg párt, hanem Drezdában. És ha már itt tartunk, nem Budapest utcáin félnek a zsidó közösség tagjai kipát viselni.

(A szerző főmunkatárs)