Nagy jelentőségű felfedezés ez, nagyjából olyan, mint amikor a hidegháború korszakában az ember fölment a világűrbe. Akkoriban minden magyar kisfiú Gagarin szeretett volna lenni. Legalább olyan novum, mint amikor a szovjet keverék eb, Lajka kutya a Szputnyik–2 műhold fedélzetén Föld körüli pályára állt.
Régen volt, 1957-ben. Egy olyan korszakban, a második világháború traumáját követően, amikor két ősi ellenség, Németország és Franciaország megbékélt egymással, s Európa vezető politikusai egy békés, egységes és virágzó Európát álmodtak. Winston Churchill, Nagy-Britannia miniszterelnöke, még tovább ment, mert ő volt az, aki a Hitler-ellenes koalíció vezéralakjából az európai ügy élharcosává vált, és az elsők között szorgalmazta egy egyesült európai államok létrehozását.
Mára azonban az egyesült európai államok víziója köddé vált, helyébe az európai egyesült államok korcsképe lépett. Egy szuperállam amerikai mintára. Mindenható brüsszeli kormánnyal, a korbács csattogtatásával és a jólnevelteknek kalács osztogatásával. Jogállamisági lepelbe burkolva és nemzetközi médiaterrorral fűszerezve, nevelési célzattal a rossz kormányok megrendszabályozásával.
A szórendváltozás tehát nagyon is árulkodó: ez már nem az, amit Konrad Adenauer német kancellár, Charles de Gaulle francia elnök, Johan Willem Beyen, a Közös Piac megálmodója vagy éppen a francia jogász, Robert Schuman, az európai integráció szülőatyja elképzelt.
A vasfüggöny leomlott, a hidegháború véget ért, s ma, nagyon úgy tűnik, egy melegháború teszi forróvá a kulturális sokszínűség békeharcát, s kétségessé azt a Közös Európát, amelyhez az európai polgárok a kontinens legtöbb országában többségében máig ragaszkodnának. Persze, a gyermekgyilkolás, a bedrogozás, a píszí módon menekültnek hívott vandálok és integrálódni képtelen idegenek Európa kultikus fővárosaiban, amilyen Bécsnek büszke vára is, ront ezen a képen, bár túl nagy visszhangra nem talál Németországban.
Holott a brutálisan meggyilkolt tizenhárom éves kislány történetesen német volt. És európai. A mi közös gyermekünk, akit anya szült. Erről is szól ez a hír, a férfiak szüléshez történő jogának kiterjesztése az egyenjogúság perverz álcája alatt.
Az Európai Parlament mai balliberális és zöld többsége 378 szavazattal, 255 ellenszavazat és 42 tartózkodás mellett tető alá hozta, hogy a szexuális, illetve reproduktív egészséghez fűződő jog alapvető eleme a nemek közötti egyenlőségnek. Szüljenek tehát a férfiak is.
Kell-e hozzátennem, hogy a név szerint szavazáson a magyar baloldali EP-képviselők igennel szavaztak a Matic-jelentésre. Így tettek a Gyurcsány-féle DK politikusai, Dobrev Klára, Ara-Kovács Attila, Rónai Sándor és Molnár Csaba, a momentumos Cseh Katalin és Donáth Anna, valamint az MSZP utolsó brüsszeli mohikánja, Ujhelyi István.
Úgy is mondhatnám, kibújt a szög a zsákból, lehullt a lepel arról, hogy a fehér, hetero férfiak kapcsán miért beszél rémisztő képződményekről a DK-s Niedermüller Péter, miért tűzi ki a szivárványos lobogót a városházára Karácsony Gergely, miért sugárzik a gyűlölet a momentumos brüsszeli országfeljelentőkből, Donáth Annából és Cseh Katalinból, miért a nagy lelkesedés a magyarországi szörnykoalícióban, amely első és legfontosabb intézkedésének az európai ügyészséghez történő csatlakozást jelölte meg a magyar társadalomnak tragédiával felérő választási győzelmük esetén.
(A szerző újságíró)
