Ezt már nem

A természet rendje állandó, erről többek között a népdal is bizonyságot tesz: Télen nagyon hideg van, Nyáron nagyon meleg van, Soha sincs jó idő, Mindig esik az eső! Esik eső, fúj a szél, Hull a fáról a levél, Káromkodik a juhász, Hogy a nyája széjjel mász’.

A magyar közéletet folyamatosan felmelegíteni akaró baloldal azonban fittyet hány a népköltészetre. Ők nem széjjelmásznak, hanem össze. A nyájba verődést tüntetések formájában teljesítik. A balliberális nyári mikulások aktuális felháborodásának tárgya a parlamentben a héten elfogadott, a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről szóló, a gyermekek védelme érdekében megszavazott törvénymódosítás. Ez utóbbi miatt melegítik a megszokottnál erőteljesebben a melegek és elvbarátaik felháborodásukat.

A törvény megtiltja a tizennyolc éven aluliak számára a pornográfia elérhetővé tételét, és kivágva a genderlobbi összes biztosítékát, megszünteti a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérés, a nem megváltoztatása és a homoszexualitás népszerűsítését.

Így tehát a magyarországi melegek azonnal homofóbnak nyilvánították a Fidesz által benyújtott gyermekvédelmi törvényt. A melegek a nagy melegben szivárványszínű zászlócskáikkal a Parlament elé vonultak, és tiltakozó táncikálással parádéztak az általuk kirekesztőnek minősített törvény ellen.

A nemzetközi meleglobbi is – ami nagyjából ugyanúgy „nem létező”, mint a globális háttérhatalom – akcióba lendült. A német média szélsőjobboldalinak titulálta a magyar miniszterelnököt, homofóbnak a gyermekek védelmét célzó pedofilellenes törvényt.

A világ régi-új csendőre, az Egyesült Államok is megszólalt. Budapesti nagykövetsége mély aggodalmát fejezi ki a törvény LMBTQI+ ellenes részei miatt, szerintük a törvény összemossa a pedofil bűncselekményeket a homoszexualitással, a kormányok kötelessége a szólásszabadság előmozdítása és az emberi jogok védelme, beleértve az LMBTQI+ közösség jogait is – írják. Idézik Joe Biden elnököt is, aki június 1-jén a Pride-hónap alkalmából tett nyilatkozatában azt mondta: „Látunk titeket, támogatunk titeket, és inspiráló a teljes egyenlőség elérése érdekében mutatott bátorságotok.”

A magukat nagy generációnak nevező felmelegítők, a mára már nagypapává(?) és nagymamává(?) vénült 1968-as nyugat-európai kultúrmarxisták gyerekei és unokái tolonganak genderláztól fűtötten a homokosok tüntetésein. Egyfajta hagyományőrzést jelent ez is, hiszen a nagy hippilázadás vezéralakjai polgárjogi, pénzügyi és szexuális anarchiát hirdettek. Ez utóbbit, a szexuális felszabadulást a kiskorúakra is ki akarták terjeszteni.

Azaz megalapozták a pedofília politikai filozófiáját. Erre mondott határozott nemet a magyar törvényhozás. Hogy egészen konkrét példát is hozzunk arról, hogy miből nem kérünk, szedjük elő a történelem dohos fiókjából Daniel Cohn-Benditet, az 1968-as diáklázadások egyik vezéralakját. Vörös Danny 1975-ben A nagy bazár című művében írt egy óvodában szerzett élményeiről: „Többször is megesett, hogy néhány gyerek lehúzta a sliccemet, és elkezdtek simogatni. Ha kitartóak voltak, én is visszasimogattam.”

Hát éppen ez az, amiből nem kérünk. Ez az, amit kikérünk magunknak, és határozottan visszautasítjuk bárki és bármelyik idegen ország törvényeinkbe beavatkozni kívánó megnyilatkozásait.

Akárki felnőtt legyen olyan, amilyen lenni akar, de a gyerekeinket hagyják békén.

Vajon melyikünk látná őket szívesen Cohn-Bendit slicce közelében?

(A szerző vezető szerkesztő)