Vélemény és vita
Tudtuk, csak nem sejtettük
Ebben a világban már nincsenek tények. Nincs tudás, nincs tapasztalat. Narratívák vannak, és aki ezeknek nem felel meg, azokat kicsinálják. Már a szemednek se higgy, mert az is rasszista, ezért tévesztett meg azzal, hogy egy feketét fehérnek látott
Tinédzser koromban nagyon érdekelt VIII. Henrik világa, különösen Boleyn Anna karaktere ragadott magával. Faltam a korszakról és a róla szóló történelmi regényeket. Az egyik kedvenc filmem volt az 1969-ben készült Anna ezer napja Richard Burton és Geneviève Bujold főszereplésével. Egy dologgal azonban nem voltam ezek szerint tisztában, méghozzá azzal, hogy színvak vagyok.
Na persze, ez nem csak az én hiányosságom. A korabeli festők, történetírók és történészek is mind-mind színvakok voltak. Sőt nagyon valószínűnek tartom, hogy akik ezeket a sorokat olvassák, ők maguk is ebben a káprázatban szenvednek, mert mindannyian úgy tudtuk eddig, hogy Boleyn Anna fehér volt. Hála a brit Channel 5 szemfüles és ezek szerint színvakságban nem szenvedő munkatársainak, lerántották a leplet a tévedésről, és a legújabb sorozatukban bemutatják, hogy bizony az angol királyné fekete volt.
A minisorozatban Boleyn Anna életének utolsó hónapjait mutatják be. A történet nem sokkal az előtt kezdődik, hogy férje, VIII. Henrik elfordul tőle, házasságtöréssel és boszorkánysággal vádolja meg, majd kivégezteti. Tehát nem mutatják be, hogy lett Boleyn Anna királyné, hogyan érte el, hogy VIII. Henrik minden szabályt megszegve elváljon első feleségétől, Aragóniai Katalintól. Mint ahogyan a boldog időszakra sem kíváncsiak, vagy arra, hogy Anna milyen édesanyja volt I. Erzsébetnek, a britek egyik legnagyobb uralkodójának.
Ezeket egyébként az Anna ezer napja végigveszi, Geneviève Bujold pedig egészen fantasztikus alakítással erősíti a látottakat, és mutatja meg Anna bonyolult személyiségét és szívszorító sorsát. Ám a Channel 5 sorozata készítőinek nem az a céljuk, hogy hitelesen, a történelmi tényekre alapozva feldolgozzák Boleyn Anna tragikus történetét. Nekik ebből csupán a tragikus rész volt az érdekes, na meg persze az, hogy a szerepet egy fekete bőrű színésznőnek adják.
Amikor Martin Luther King elmondta a híres Van egy álmom-beszédét, azt mondta, hogy olyan világban szeretne élni, ahol nem számít a bőrszín, és nem ez alapján ítélik meg az embereket. Nem gondolta volna, hogy csaknem hatvan évvel később semmi sem fog jobban számítani, mint a bőrszín.
Mindent ettől tesznek már függővé, deklarálva azt, hogy minden fekete jó (még a bűnözőket is áldozati szerepbe helyezik, ahogy azt láthattuk a BLM kapcsán), míg mindenki, akinek fehér a bőrszíne, az egy megrögzött, gyűlölködő, rossz rasszista, aki uralkodni akar a többi etnikumon, mert más a bőrük színe.
A fehéreknek ezért vezekelniük kell, térdepelni és lábakat csókolgatni, hogy feloldozást kapjanak. Ettől pedig nem mentesülnek a gyerekek sem. „Tudományosnak” álcázott értekezésekben magyarázzák, hogy valójában minden fehér rasszista, mert ez velük született dolog. Ha pedig valaki rá akar mutatni ennek a gondolatmenetnek a nettó ökörségére, akkor a válasz: ez is azt bizonyítja, hogy a fehér felsőbbrendűség elnyomja a neki nem tetsző hangokat.
Olyannyira a bőrszín (vagy ugye a kitalált nemek és szexuális beállítottság) lett a fokmérő, hogy történelmi tényeket képesek átírni annak érdekében, hogy egy torzult ideológia még torzabb tanait hirdessék és támasszák alá. Ennek pedig leghatásosabb terepe a filmek és sorozatok világa, az eszköz pedig a cancel culture.
Mondjuk ki kerek-perec: az új Boleyn Anna azért lett fekete, mert ezzel is mélyíthetik a társadalom különböző etnikumai között a szakadékot. A brit királyné története erre különösen alkalmas, hiszen tény, hogy VIII. Henrik rendkívül kegyetlenül bánt el vele. Aki ugye a sorozatban továbbra is fehér maradt. Sőt ahogyan az előzetest elnéztem, gyakorlatilag Boleyn Annán kívül mindenki fehér, és mindenki nagyon csúnyán és roppant szívtelenül bánik a királynéval. Mindenki, aki fehér.
Tehát a néző, aki valamiért nincsen tisztában a történelemmel, nem olvasott Boleyn Annáról, nem látta a róla szóló, cancel culture előtti filmeket és az őt ábrázoló festményeket, az mit lát? Gonosz fehér embereket, akik bántják a szegény, elnyomott fekete asszonyt. Máris be lehet emelni azt a narratívát, hogy mindenki rasszista, Boleyn Anna legnagyobb bűne pedig az, hogy fekete.
Mi van azokkal, akiknek azért van a korszakról fogalmuk? Semmi. Elmagyarázzák, hogy megvan ennek a döntésnek az oka, művészi szabadságra hivatkoznak, majd szépen ráterelik arra a beszélgetést, hogy egyébként Jodie Turner-Smith színésznő micsoda nemtelen támadásnak van kitéve, még egy másik szerepet is vissza kellett utasítania az őt ért gyűlölethullám miatt.
Tehát megint hova lyukadunk ki? Hogy mindenki rasszista, mert a bőrszíne miatt támadják a színésznőt. Nem ám arról van szó, hogy jogos a felháborodás, mert történelmi tényeket másítanak meg és hazudnak. Nem! Megint csak a bőrszín és az áldozati szerep kap figyelmet.
Ebben a világban már nincsenek tények. Nincs tudás, nincs tapasztalat. Narratívák vannak, és aki ezeknek nem felel meg, azokat kicsinálják. Már a szemednek se higgy, mert az is rasszista, és ezért tévesztett meg azzal, hogy egy feketét fehérnek látott.
Tudtuk persze mi ezt, csak nem sejtettük. Kész szerencse, hogy itt vannak ezek a kultúrharcosok, jogvédők és mozgalmárok, akik beszélnek, gondolkodnak, és már látnak is helyettünk. Azért engem egy dolog még mindig foglalkoztat: Boleyn Anna lánya, I. Erzsébet most akkor fehér volt vagy fekete…
(A szerző politológus, az IKoN elnöke)
