Rövid emlékezet

Mindenesetre „történelmet írtak”, csak nem tudtak róla. Amikor a magyarok megpályázták a 2006-os úszó-Eb megrendezését, erre a történelemre, a nyolcvanéves jubileumra hivatkoztak. Ez nyomott a latban, és a nemzetközi szövetség (LAN) 2002-ben Budapestnek ítélte a rendezés jogát. Négy év volt a felkészülésre.

Az Eb-t a német tévé képernyője előtt izgultam végig. Emlékszem, mennyire kínos volt, mikor a rajthoz szólított versenyzők alkalmi paraván mögül bújtak elő. A német riporter sajnálkozott, ja, ja, sok volt az építkezést hátráltató tényező, az utolsó simításokat nem sikerült elvégezni.

Az akkori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc nevét mint lehetséges okot nem is említette, elég kihívás volt neki Cseh Laci egyszerű nevének kiejtése is. Ksze Lácsi, ismételgette azért magabiztosan, az önbizalom fontos dolog, tanítják a német újságíró-iskolában. Nem is tudtam eleinte, hogy kiről beszél, amíg meg nem láttam Laci kopasz fejét. Úgy véltem, hogy azért illene – ha már ő a bajnok, meg a csúcs­tartó – legalább a nevét jól kimondani.

Sokszor eszembe jut mostanában ez a kép, amikor a rekordidő alatt elkészülő rengeteg új sportlétesítménynek a szapulása folyik. Pél­dául a Duna Arénáé, amely két év alatt épült fel, és ahol most éppen úszó-Európa-bajnokságot tartanak. Pénzkidobás volt megépíteni, mondja egy Klubrádióból tájékozódó ismerősöm, de hát egy diktatúra az adófizetők pénzéből így működik. Ki kell elégíteni a főnök sportmániáját.

Nem tudom meggyőzni, felsorolva, hány nemzetközi sporteseménynek adott otthont 2017 óta a Duna Aréna, ezek mennyi pénzt hoztak az államkasszába, ráadásul nyilvános hely, nemcsak Bástya elvtárs úszik benne. Akinek kedve tartja, nyolcszáz (!) forintért, nyugdíjas, diák ennél is kevesebbért válthat napijegyet, kipróbálhatja, milyen egy fantasztikus sportuszodában róni a hosszakat.

Hogy tudott a világszínvonalú Duna Aréna a 2017-es vizes vébére kevesebb mint két év alatt megépülni, miért nem sikerült ugyanez a 2006-os Európa-bajnokságra? Utánanéztem, hogyan zajlottak a dolgok, egy állami beruházás akkoriban, a Medgyessy–Gyurcsány-kabinetek idején.

Az Eb-pályázatban még a Margit-szigettel szemközt a pesti oldalra építendő uszodakomplexumról szólt a fáma. A LAN 2002-es döntését követő kormányhatározat már Lágymányosra, az egyetemi campusba álmodta meg a versenyhelyszínt négymedencés minimál és nyolcmedencés maximálprojekttel. A látványterv gyönyörű volt, csak elfeledkeztek róla, hogy a kiválasztott terület nem üres. Ezen ugyanis az ELTE és a BME sportlétesítményei álltak.

Arról is elfeledkeztek, hogy az egyetemeket, mint az állami terület vagyonkezelőit, illene bevonni a tervezési folyamatba. Ehelyett kész tények elé állították őket, és elcsodálkoztak, amikor az egyetemek vezetői nem írták alá a megállapodást. (Egy haladó ismerősöm azt mondta erre, hogy akkor még volt egyetemi autonómia.) Én viszont a hatalom arroganciáját látom benne, merthogy a két egyetem hozzájárulását meg sem várva, kormányhatározatot adtak ki az ELTE–BME-sportcentrumban kialakítandó uszodaberuházásról.

A további egyeztetések elmaradtak, a kormány soron következő határozatával egészen a Margit-szigetig retirált, mintha mindig is ez lett volna a kiválasztott helyszín. Kicsit blamázs volt a LEN hozzájárulását kérni megint a változtatáshoz, de a kényes feladatok elvégzését akkor is Gyárfás Tamásra bízták.

A szigeten is egyezkedni kellett mindenkivel, de ez könnyebb volt, autonómia csak az egyetemek világában fordul elő. A sziget akkor még a mindig szoci XIII. kerülethez tartozott, amely a párt kedvéért feloldotta a változtatási tilalmat, az érintett területek pedig egy tollvonással az egyik minisztérium tulajdonából a másikéba kerültek. Ez a másik a Gyurcsány Ferenc alá tartozó Sportminisztérium volt. Ő aztán nekilátott!

A területen a középkori kolostor romjait kellett volna előbb feltárni, de a régészetet sosem vették komolyan: kit érdekel még egy kolostor, amikor kettő már úgyis van! Gondot eleinte csak a terv elkészültével egy időben megjelenő zöldmozgalom okozott. Ekkor már 2004 nyarát írtuk. Akkoriban is éltek környezetvédők, volt vagy háromszáz ilyen civil szervezet, ebből huszonöt hangosan tiltakozott.

Ők akciók­ba kezdtek, féltették a sziget védett közpark jellegét meg a kivágandó fákat – bár akkoriban még nem láncolták hozzá magukat –, és megalakították a MoMart-ot (Mozgalom a Margit-szigetért Egyesületet). A vízügyesek is beintettek, mert a tervezett létesítmények az ivóvízbázis területére estek, ráadásul a szennyvízelvezetés sem volt megoldva, és az árvízvédelmi vonal sem volt biztonságos. Azaz nem járultak hozzá az elvi építési engedély megadásához. Tulajdonosi problémák is felmerültek, mert az uszodaépítéssel magánkézbe került volna a nemzeti kincsnek számító sziget egy része.

Az akkor már miniszterelnökké avanzsált Gyurcsány Ferenc huszárosan vette az akadályokat. A látszatdemokrácia megtartása érdekében A és B tervet készítettek, de az alternatív megoldást jelentő A tervet azonnal el is vetették. Néhány jelentősebb zöldszervezetet kormányoldalra állítva megosztották a zöldeket.

A tiltakozó hatóságokat valamivel elhallgattatták, mert a Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség már nem találta aggályosnak, amit korábban még annak vélt: „természetvédelmi szempontból észrevételünk nincs”, jelentették ki. A liberális vezetésű Fővárosi Önkormányzat eleinte sérelmezte, hogy a kormány kihagyta őket a döntési folyamatokból, ezért egy darabig betartott. Aztán itt is történt valami, ami miatt a Városházán is rábólintottak az építkezésre.

„Összességében csak tíz négyzetméterrel csökken a zöldterület, és csak tizennégy nagy értékű fát kell kivágni” indokolták a döntést. Egyedül a MoMart tartott ki, fellebbezett a Közigazgatási Hivatalhoz, de a hivatal a fellebbezést elutasította, és elrendelte az építkezés azonnali végrehajtását. Sürgetett az idő, a visszalépés nemcsak presztízs-, hanem jelentős anyagi veszteséget jelentett volna. (Gondolhatna erre Karácsony főpolgármester is, amikor megint a 2023-as atlétikai vb lemondásával fenye-getőzik.)

A Széchy Tamás nevére keresztelt uszodarész építése megtalálható az Építészfórum oldalán. Az építkezést 2005. augusztusban kezdték el végre, és 2006. júniusban adták át. A megbízást közbeszerzésen nyerte el a KÉSZ Kft, hogy kinek az érdekeltségébe tartozó cég volt ez, nyomozzák ki az oknyomozó újságírók.

Két nyitott (!) ugrótornyot és egy ötvenméteres nyitott (!) versenymedencét építettek ezerfős nézőtérrel. A kivitelezési beszámoló korrekt, csak egy dolog hiányzik belőle: az, hogy mennyibe került! Pedig egy beruházástól ez a legfontosabb, ami elvárható: a tervezett és a valós bekerülési költségek.

Bár a vízügyesek szerint árvízvédelemre nem volt szükség, a természet megtréfálta a kivitelezőket: a 2006-os tavaszi árvíz során a talajvízszint annyira megemelkedett, hogy félő volt, felnyomja a medencetesteket. A szigetet lezárták, az építkezést is le kellett állítani. Egy hónapig tartott a rendkívüli állapot. Az uszoda végül kis csúszással elkészült, a megnyitót is itt tartották. Nem volt nagy fakszni, először bevonultak az olimpiai bajnokok, aztán Gyurcsány miniszterelnök elmondta megnyitó beszédét, szereplési vágyából fakadóan angolul és magyarul.

A végén a NOX együttes dalolt, a közönség vele. Az ünnepi műsort egy vízilabdameccs zárta. A versenyekre 5–15 ezer forintért árulták a jegyeket (tizenöt éve!), ezért a kutya sem vette. Ksze Lácsi két aranyán kívül két ezüst- és öt bronzéremnek örülhettünk, Magyarország az éremtáblán a tizedik helyen végzett. Bár a szervezők szerint július végén nem esik az eső, kétszer is akkora vihar volt, hogy el kellett halasztani a versenyeket.

Nem volt felhajtás, és talán az is jól jött, hogy a világ nem figyelt Magyarországra. Túl voltunk már a titkos őszödi beszéden, a pártbennfentesek tudták jól, hogy a gazdaság agyaglábakon áll, üres a kassza, hogy átverték a választóikat, mert hazudtak éjjel, és hazudtak nappal.

Rövid és szelektív az emberi emlékezet, jó, ha néha felelevenítjük, hogy is zajlott a múltban egy projekt, a szocialisták regnálása idején.

(A szerző történész)