Vesszen a nőnap!

Az ünnepek fontos jelentőséggel bírnak egy társadalomban. Ezek az identitás erős pillérei, amelyeknek társadalmi összekötő szerepük van. Mindezek mellett pedig érzelmi töltetük is van. Amikor ünneplünk, akkor az öröm az uralkodó érzelem, ami különösen fontos egy olyan helyzetben, mint amiben most élünk.

A nőnap nem a legfontosabb ünnepünk, nem is tartja meg mindenki, de ettől még nem lesz kevésbé örömteli. Elvégre jó dolog virágot, csokit vagy egy ölelést kapni, és érezni a figyelmet, a törődést. Ám vannak olyanok, akiknek eszük ágában sincsen félretenni azt a célkitűzést, hogy mindenbe mocskot keverjenek és uszítsanak.  

Nyilván a globállibsiknek nem lehet már nagyon érdekes a nőnap, hiszen az ő felfogásuk szerint nem is kellene megkülönböztetni a nemeket egymástól. Sőt már több mint száz gendert tartanak számon, szóval nem lennék meglepve, ha hamarosan azért lobbiznának, hogy mindegyiknek legyen egy saját napja. Ám amíg ez nem következik be, addig azon munkálkodnak, hogyan tegyék tönkre a nőnapot. Elvégre nehogy arról szóljon már ez a nap, hogy a férfiak kedveskednek a nőtársaiknak. Ez már idejétmúlt dolog, sokkal haladóbb lenne, ha a nők saját magukat köszöntenék fel!

Még a végén megint eluralkodna az a szemlélet, hogy a férfi és a nő egymás társai és szövetségesei, akik megbecsülik és segítik egymást. Ugyan már! Ez túlságosan maradi, elnyomó és konszenzusra épülő elgondolás, amelynek nincsen helye a mai haladár világban. Az ünnepeket azonban nagyon nehéz csak úgy kitépni a naptárból, sokkal egyszerűbb bemocskolni azokat. A cél az, hogy a jó érzést felváltsa a rossz, a legegyszerűbb tehát, ha ismét a gyűlöletkeltésre használják ezt.  

Cseh Katalin, akinek az abortuszról a botmixer jut az eszébe, szépen felült az uszítás hullámvasútjára, és nőnapi posztjában a következőket írta: „A koronavírus-járvány miatt elrendelt szigorítások és korlátozások egy napra esnek a nőnappal. Ez pedig rengeteg nő számára egyet jelent azzal, hogy újra össze lesznek zárva bántalmazóikkal.” Nagyon szép, örömteli gondolatok, amelyeket pontosan egy ilyen napon kell megosztani a nagyvilággal, nem igaz?

Párttársa, Donáth Anna idáig nem merészkedett, ő inkább szociális húrokat pendített meg, és arról hadovált, hogy ebben a mélyszegénységben élő országban milyen sok nő nem tud magának higiéniai cikkeket vásárolni. Nekik inkább erre lenne szükségük, nem pedig virágra. Azért megnyugtató, hogy legalább bútorra még telik, ahogyan a hétvégén tapasztalhattuk az IKEA parkolójában kialakult két kilométeres sorokat látva.

A roppant ismert LMP-s Hohn Krisztina is úgy gondolta, itt az ideje, hogy megszerezze magának a két perc hírnevet, és ő is felült a „nem egy szál virág kell, hanem védelem a családon belüli erőszak ellen” elnevezésű vonatra. Bősz Anett arról beszélt, hogy micsoda hátrányos és elnyomott helyzetben vannak a nők. Még a gyermekvállalást is sikerült neki idekevernie, de hát tőle nem is várhattunk mást, hiszen már az anya szótól is kiveri a víz. Mivel Dobrev Klára a betegsége miatt most nem tudott hasonló húrokat megpendíteni, így a DK elővette a fiókból Kálmán Olgát, aki Varga Judit miniszter asszonyba szállt bele a nőnapi posztjában.

Na meg vele együtt minden olyan nőbe, aki az anyaságot és az otthont választotta karriernek. Elvégre libernyákéknál ez elképzelhetetlen, mint ahogyan az is, hogy a kettő együtt is tud menni. Nyilván Kálmán Olga asszony ironikus szeretett volna lenni, de ez pont annyira jött neki össze, mint a függetlenül objektív újságírás. Szabó Tímea sem bírt magával. Neki Novák Katalint osztották, de úgy látszik, kimerült a képviselő hölgy a folyamatos parlamenti rikácsolásban, így csak egy erőtlen középkorozásra futotta tőle.

Szél Bernadettet se felejtsük el, mivel ő most éppen a Momentum új arcokat felvonultatni akaró táborát erősíti, így nála is a családon belüli erőszak lemez akadt be, így majdnem ugyanazt posztolta ki, mint Botmixeres Katka. A sort lehetne folytatni, hiszen az ellenzék szeretetteljes üzenete az erőszakra és az elnyomásra épült. Hát nem gyönyörű gondolatok?

Mielőtt még valaki azzal vádolna meg, hogy szociálisan mennyire érzéketlen vagyok, akinek a NER átmosta az agyát, ezért tagadja a fent említett problémákat, szeretném hangsúlyozni, hogy minden ilyen témával foglalkozni kell. Ugyanakkor ennek megvan a maga módja, helye és ideje. Az, hogy politikai haszonszerzés céljából, valódi segíteni akarás nélkül dobálóznak ezekkel a témákkal, még egy átlagos hétköznapon is undorító, nemhogy nőnapon.

A járvány már így is megtépázta mindenkinek az idegrendszerét. Az emberek fáradtak, félnek, elegük van, és már nagyon várják, hogy vége legyen ennek az egésznek, így különösen jóleső érzés, ha ebbe a nyomasztó légkörbe némi napfény jut be. Ám láthatóan az ellenzéki oldal már a jövő évi választásokra készül, éppen ezért fokozza a nyomást, és megragad minden alkalmat a rombolásra, a negatív hangulatkeltésre. Egyszerűen nem hagyják, hogy egy pillanatra lenyugodjanak a kedélyek, mindent tönkre akarnak tenni. Ez alól pedig már az ünnepek sem mentesülnek. Felkészülhet tehát az anyák napja.

(A szerző politológus, az IKoN elnöke )