Trump országa

Ahogyan arra a brit konzervatív Spectator publicistája nemrég rámutatott: a domináns balliberális média, a CNN, a New York Times és társaik a mai napig unásig ismételgetik az akkor készült képeket, és a törvényhozásba betörő, piros sapkás Trump-támogatókkal riogatnak. Nem is ajándék ez nekik, hanem kifogyhatatlan mézesbödön.

Dacára annak, hogy az említett képeket és videó­kat a múlt héten újra elővették a szenátusban is, Donald Trumpot felmentették az ellene indult második impeachment, azaz alkotmányos felelősségre vonási eljárásban. A Republikánus Párt szenátorainak egy része a demokratákkal szavazott, de nem elegen ahhoz, hogy Trumpot elítéljék.

Hogy mindez mit jelent Trumpra és a pártjára nézve, jelenleg toptéma az amerikai és a nemzetközi sajtóban. Az osztrák jobbközép Die Presse szerint a volt elnök győzelme pürrhoszi csupán, valószínűtlen a visszatérése a politika élvonalába, egyre több konzervatív fordul el tőle, a republikánusok pedig erősen megosztottak. A brit baloldali The Guardian láthatóan nincs elájulva az eredménytől, publicistájuk szerint Trump a markában tartja a Republikánus Pártot, és veszélyes örökséget hagy az amerikai politikára, mivel kiderült, hogy egész sok mindent megúszhat komolyabb következmények nélkül.

Ehhez – és a versenyt síró baloldali média többi megnyilvánulásához – persze hozzá kell tenni, hogy a Capitolium ostroma éppen azért kimeríthetetlen napi téma, hogy magával sodorja Trumpot, és ezzel azt is meg lehessen akadályozni, hogy 2024-ben újrainduljon az elnökségért, illetve hogy addig se tarthassa meg politikai tőkéjét.

A brit konzervatív The Telegraph elemzése helyesen mutat rá, hogy mit akartak a demokraták, és mit sikerült megakadályozni: Trumpot megsemmisítették, az eltörlés kultúrája, a cancel culture nagypolitikai megfelelője azonban kudarcot vallott. Ugródeszkának használhatja a második impeachment eljárást, amelyet egyébként is boszorkányüldözésnek nevezett. Egyáltalán nem biztos, hogy négy év múlva, 78 évesen újra elindul az elnökségért, de alighanem meghatározó szereplő akar maradni a politikában. Ezzel nincs egyedül. Egy friss felmérés szerint a republikánus szavazók 74 százaléka szeretné, hogy aktív maradjon, 48 százalék szerint pedig neki kellene irányítania a pártot – érthető módon több vezető párttársa is körön belül akarja tartani.

Az amerikai sajtóban elfogulatlan értékelést ne nagyon keressünk. Nem meglepő módon a CNN is hosszan magyarázza, hogy felmentették Trumpot, de attól még neki vége, nincs visszaút a politika színpadára.

A Wall Street Journal szerint nem nyerhet újabb választást, az ország túllépett az elnökségén, és ideje lenne belátnia ezt a Republikánus Pártnak is. Persze, hogy ezt mondják, hiszen szinte kritikátlanul ünneplik hetek óta Joe Bident és Kamala Harrist, mint a világ megmentőit. Ezt példákkal remekül kielemezte a svájci Neue Zürcher Zeitung, emlékeztetve rá, hogy hogyan mentegette a média a demokrata Alexandria Ocasio-Cortezt, aki úgy számolt be rettenetes élményeiről, hogy nem is abban az épületben volt, ahová bejutottak a tüntetők.

Tetszik vagy sem, jelen állás szerint Donald Trumpot korai lenne leírni. Személyénél is fontosabb azonban, hogy a hetvenmilliónál is több Trump-szavazót pláne nem lehet leírni. A Bident támogató liberális elit valószínű továbbra sem lesz nyitottabb a véleményükre. Márpedig ha nem lesz változás, az amerikai társadalom végleg szétszakad.

(A szerző főmunkatárs)