Áristompárt

A szimpatizánsaink csodálkoztak: „Hülyék vagytok! Ilyen szégyent! Máshonnan hoztok ide pártelnököt” – írta Facebook-bejegyzésében Dobák István, az MSZP egyik alapítója, aki „Vörös Csepelen” a baloldal egyik ikonjának számít harminc éve. Dobák tanulságos bejegyzését a történészek figyelmébe is ajánljuk: jól mutatja be azt a folyamatot, amely a mélybe, sőt napjainkra a semmibe taszította azt pártot, amely a rendszerváltoztatást követően tizenkét évig kormányozta koalícióban Magyarországot, majd tíz év alatt lényegében megsemmisült.

Dobák főbenjáró bűne, hogy feltárta, saját vezetőik átverték a tagságot, nincsenek már sem írott, sem íratlan szabályok, az erkölcs, mint fogalom, már rég nem létezik a pártban. Megpróbált tükröt tartani saját vezetőik elé, de az MSZP-ben – Moliére után szabadon – már régesrég a „tükröt okolják, amikor (az ő) képük ferde”.

A haláltusa közben pedig már tényleg csak a még megszerezhető maradék konc számít annak az alig egytucatnyi embernek, akinek még sansza lehet arra 2022-ben, hogy a szivárványkoalícióban lapot osszanak neki az országgyűlési választáson. Dobák lefesti azt a folyamatot, hogy a helyi szervezet jelöltjét, a Munkásotthon igazgatóját alapszabály-ellenesen, előre megszervezetten, gyalázatosan és embertelenül kicsinálták, feltárja a választás manipulálását.
Az MSZP-ben elhallgatták azt is, hogy mi történt Bátonyterenyén. Ott a tagság nem volt hajlandó elfogadni a közös jobbikos jelöltet (nem azért, mert jobbikos volt, hanem mert elfogadhatatlan). Negyvenöten hagyták ott a pártot. A fantom alapszervezetek számát már hetvenre teszik. Akinek nem tetszik ez a rendszer, és szólni mer, jön a felfüggesztés, majd a fegyelmi.

Vasvillával hajigálják ki az embereket a pártból amiatt, hogy kibeszélnek. Ahol belülről nem lehet megoldani semmit, ott ez így történik. Láttuk ezt a Jobbikban, most az MSZP-ben zajlik ugyanez. Érdekes, a dezertőrökkel, a DK-ba átigazolókkal szemben nem indított fegyelmit a pártvezetés. Dezertálni szabad, a valósággal szembesíteni nem. Nem tudunk olyanokról sem, akiket azért zártak volna ki, mert szembe kerültek a törvényekkel. A terézvárosi Hatvani Csaba, akit jogerősen elítéltek hivatali visszaélés és hanyag kezelés miatt, most is tagja a budapesti pártvezetésnek, ahogyan a csepeli Szenteczky János is, akinek még ma is lezáratlan ügyei vannak, s aki Dobák írása szerint „évek óta terhet jelentett a szervezetükre, néhány nem lezárt ügye miatt voltunk tíz évig a Fidesz szerint bűnöző frakció”.

A szocialisták számára vállalható a hárommillió Fidesz-szavazót lepatkányozó Bangóné Borbély Ildikó is. Mi az hogy! Nagyon is. Elvégre a parlamenti frakció­ban is helyettes, a csepeliek pedig majd megszokják. Vagy megszöknek. Megtették. A tagság majd kilencven százaléka úgyis elpárolgott, mit számít. Nincs következménye az álmentős videó ügyének sem, ahogyan a bajai választási csalásnak sem volt. Korózs Lajost éppen csak ki nem tüntették. Brüsszelbe a vagyonnyilatkozat-hamisító Ujhelyi Istvánt küldték.

A tagságot meg a választókat pedig újabb innovációk­kal etetik. Most éppen azt találták ki, hogy legyen társelnöki rendszer, s az elnökjelölteknek (egy férfi, egy nő) párban kell majd pályázniuk. Tóth Bertalan jelenlegi elnök máris összeállt Kunhalmi Ágnessel.

Hiába. Már a választóiknál is rég betelt a pohár. És úgy tűnik, a tagságnak is elege van.

(A szerző újságíró)