A hisztikirály panaszai

Legyünk pontosak: okosvárosért és részvételiségért felelős főpolgármester-helyettes. A budapesti olimpiarendezés meghiúsítását már teljesítő, a parlamentbe jutást egyelőre elbukó pártocska politikusa a Lánchíd felújítása körüli viták kapcsán találta fején (ismét) a szöget.

A tettvágy persze főnökében, az inkább baloldali–ellenzéki aktivistaként, mintsem a nemzet fővárosának gondos gazdájaként viselkedő Karácsony Gergelyben sem buzog, a kommunikációs stratégia azonban egyre kiforrottabb. Sőt, ismerjük el: elkészült. Olyannyira, hogy immár négy pontban foglalta össze Gál J. Zoltán főtanácsadó és csapata, tegnap ki is került a Facebookra.

Bár eddig erről nem volt szó, most már ott tartanak Karácsonyék, hogy a „főváros hónapok óta dolgozik a Lánchíd felújításán, hamarosan kiírjuk az erre vonatkozó közbeszerzést”. Nocsak, nocsak! A kormány hetek, hónapok óta kéri ezt, mondván, így legalább tisztában lenne mindenki a pontos költségekkel, lehetne tudni azt is, milyen ajánlatok érkeznek a munkálatokra. Eddig azonban csak kuncsorgásra, Budapest-adózásra meg vádaskodásra futotta – e szokásával továbbra sem hagyott fel a langaléta biciklis. A hétvégén a flaszteren is üzent a kormánynak, majd az éjjel – állítólag komoly összegért – eltakaríttatta az útra fújt firkálmányt.

Bicskanyitogatóbb ugyanakkor a közösségi médiás röpirat első pontja: az előző városvezetésnek kilenc éve volt a rekonstrukcióra, most mégis a nyolc hónapja dolgozó új vezetést támadják.

Ezt a demagóg sületlenséget is érdemes tisztába tenni, mielőtt elterjedne! Tarlós István 2010-ben egy nyakig eladósodott Budapestet kapott örökül, amelyet elakadt beruházások, korrupciós botrányok és elaggott közlekedési eszközpark terhelt. Nem túlzás: akkoriban a főváros szinte élhetetlen volt, a közterek elhagyagoltak, az utcák kátyúsak, a buszok vénséges vének. Ez volt a Demszky-hagyaték.

Az előző főpolgármester kénytelen volt rendezni a brutálisan túlárazott, az uniós hatóságok által is problémásnak tartott 4-es metró ügyét, elindítani a 3-as metró felújítását, korszerűsíteni a közösségi közlekedést, rendbe tenni a közterületeket, miközben a kormány átvállalta a teljes adósságállományt. Össze sem lehet hasonlítani az akkori és a jelenlegi állapotokat, nem csoda, hogy a járvány előtti időszakban számos nyugati fórumon is előrébb lépett turistamágnes fővárosunk.

És ezek után van képe ennek a hisztikirálynak, oldalán a 2010 előtti korszak emblematikus figuráival, számon kérni Tarlós Istvánon és Fideszen bármit is? Karácsony elődje ráadásul kiharcolta a korántsem alanyi jogon járó, hatmilliárdos kormányzati támogatást, félretette a maga részét is, majd kiírta a közbeszerzést. A tenderre túl drága ajánlatok érkeztek, így újabb kiírást tervezett. Erre a választás miatt nem kerülhetett sor.

Ellenben azóta, decemberben elkészült az életveszélyes állapotokról beszámoló szakértői jelentés, akkor, amikor még se vírus, se gazdasági nyekkenés nem nehezítette a Budapestet teli kasszával, a hírek szerint mintegy 180 milliárddal átvevő baloldali vezetőket. Az ellenzéki pozícióharc előrébb volt a sorban, ki kellett osztani a helyeket, hiszen hogyan lehetne fontosabb elrozsdásodott nemzeti jelképünk, mint Kálmán Olga vagy Misetics Bálint fizuja?

A „folyamatok” helyett végre tettekre lenne szükség, a baloldali holdudvar után talán a Lánchíd is megérdemelne némi törődést.

(A szerző vezető szerkesztő)