Nagy Ervin

Vélemény és vita

Szilánkos Trianon

A baloldal hagyományosan elzárkózott a kérdés kibeszélésétől. Nem tudott mit kezdeni vele, mert a Nyugatnak akart megfelelni, a múltja pedig determinálta véleményét. Agyonhallgatták – mint a Kádár-korszakban

Trianon.

Ahány politikai közösség, annyiféle viszonyulás. Fájdalom, történelmi heg, igazságtalan békediktátum; vesztes háború jogos befejezése, határok tiszteletben tartása, a kicsinység elfogadása. A jobboldaltól a baloldalig. És persze a trendi, européer liberális közöny, a kozmopolitizmus gőgös érzéketlensége. Végül a jövőbe tekintő, a nemzeti összetartozást erősítő történelmi sorsközösség víziója. Törvénybe foglalva. Cselekedve érte, az egész Kárpát-medencében.

A trianoni békediktátumhoz való kapcsolat szilánkossá vált az anyaországban. A rendszerváltoztatás óta volt itt minden – a közönytől, a gyűlölködéstől, az irigységen át a harcias kiálláson keresztül a revízióig. Voltak pártok, politikai közösségek, történészek és persze egy-egy személy, aki véleményt nyilvánított – de valahogy nem állt össze sosem a teljes kép. Mit is kezdjünk Trianonnal? – merült fel a kilencvenes évek közepe óta e kérdés, amely mindig is ott feszült ugyan a felszín alatt, de a rendszerváltoztatás után tört csak elő mindent elsöprő szellemi folyamként.

A baloldal hagyományosan elzárkózott a kérdés kibeszélésétől. Nem tudott mit kezdeni vele, mert a Nyugatnak akart megfelelni, a múltja pedig determinálta véleményét. Inkább agyonhallgatták – mint a Kádár-korszakban. A liberálisok, akik minden nemzeti érzést a saját ideológiájukra veszélyes emóciónak tartanak, igyekeztek bagatellizálni a dolgot, majd a „békés egymás mellett élést” hirdették, és a racionalitásra hivatkozva igyekeztek túllépni az országcsonkítás maga mögött hagyott problémáin: a határon túl élő és évtizedekig elnyomott magyarság sorsán. És persze a nemzeti érzelmű politikai szubkultúra, amelynek a mérsékelt formája összefonódott a magyarság szeretetével, az elszakított országrészek újrafelfedezésével; nemzeti radikális vonala pedig a magyarság autonómiájának követelésével; végül pedig megjelent egy komolyabb és a nehezebb kérdéseket felvető revizionista szellemiség is. Pártokat nem írok – mindenki tudja, mindenki beazonosítja azokat. Ezt a szilánkos gondolatiságot tördelte tovább a 2004. december 5-én megtartott népszavazás, illetve a már előtte lezajlott kampány. Akkor – és erről majdnem egymillió szavazónak csak kisgyerekkori, óvodáskori emlékei lehetnek – Magyarországon két kérdésben tartottak országos ügydöntő népszavazást. A Munkáspárt kezdeményezésére a kórházak privatizációjával kapcsolatban, valamint a Magyarok Világszövetségének aláírásgyűjtése szerint a kettős állampolgárságról. Pontosabban arról, hogy a magukat magyar nemzetiségűnek valló, de nem Magyarországon élő nem magyar állampolgárok kedvezményes honosítását lehetővé tévő törvény megszülethessen.

Az utóbbi kérdésben végül a társadalom nagyobb része a határon túl élő magyarok mellé állt. De az alacsony részvétel sajnos érvénytelenné tette az eredményt. A kampányban viszont az akkor hatalmon lévő MSZP–SZDSZ-kormány mindent megtett, hogy ez így legyen. Ijesztgetett, rémisztgetett, arról beszélt, hogy húszmillió román (!) fog érkezni, és elveszi a magyarok munkáját. Illetve megszületett az a Gyurcsány Ferenc által útjának indított gondolat, amely ma is él a balliberális körökben, hogy semmi közünk nincs (vagy legalábbis minimális) a határokon túl élő magyarokhoz, hisz ők egy másik ország polgárai. Majd ugyanezt hallottuk, amikor a Fidesz–KDNP javaslata szerint az Orbán-kormány megvalósította a honosítás lehetőségét, és ezt halljuk ma is, amikor arról megy a vita, hogy vajon szavazhatnak-e az elszakított nemzetrészeken élő magyar állampolgárok.

A nemzeti összetartozás napja, amelynek törvénybe foglalása az első kétharmados Fidesz–KDNP-parlament, illetve az Orbán-kormány döntése volt, s amelyet mindjárt a hatalomra kerülés utáni napokban döntöttek el – a szilánkokat igyekszik újra összeilleszteni. Az emléknaphoz való közös hozzáállásunkat, a jövőbe mutató szándékainknak és cselekedeteinknek fundamentumát fekteti le, és meghatározza morális kötelességeinket, tesz a „kicsinyeskedésen” felülemelkedő nemzeti nagyságunkért – az egész Kárpát-medencében. De összeragasztja a magyarságot abban az értelemben is, mintha ezek a szilánkok maguk a határon túl élő magyar közösségek lennének. Mert ez a közösség összetartozásának és jövőjének üzenete.

(A szerző filozófus, XXI. Század Intézet)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Címek a mélyből

ĀFricska. Címváltoztatás minden internetes portálon előfordul. Ez most mégis több, mivel szinte mindent elmond a sértett, zavarodott, korábbi kiválasztott helyzetét sirató balliberális értelmiségről

Dippold Pál

Dippold Pál

Repül a bálna

ĀA nemzeti összetartozás napján, Magyarország megcsonkításának századik évfordulóján a parlamentben emlékülés volt. A trianoni békediktátum ütötte sebek máig nem hegedtek be