Bizonytalanság. Ha egyetlen szóval kellene kifejeznünk az Olaszországban uralkodó állapotokat, az a bizonytalanság lenne. Bábeli zűrzavar jellemzi a félsziget hangulatát. Nem tudni, hogy az immár hetek óta tartó szigorú vesztegzárból mikor és milyen feltételek mellett szabadulhat otthonából egy egész ország népessége. A tehetetlen várakozás idegölő légkörébe számos súlyosbító tényező is vegyül.
Az egész ország dermedten szemléli, ahogyan a politika főszereplői, a sors rendkívüli kihívása előtt, régi szokásukhoz híven a megosztottság útját, megint csak a steril perlekedést választják. Tekintélyes fellépésre, konszenzusteremtésre lenne szükség a hatalmas horderejű sorscsapás megoldásához, de erre a jelenlegi kormány képtelen. Nem csoda, hiszen a rendkívüli események csak felnagyították a korábban is lappangó belső viszályokat. A kormányválság szélén táncoló ország nemcsak a koronavírus okozta súlyos gazdasági zuhanásra nem tud megoldást kínálni, hanem a bevándorlásnak sem tud gátat vetni.
Miközben a tartományok közötti átjárást teljesen felfüggesztették, a tengeri úton érkező hívatlan vendégek feltartóztatására, úgy tűnik, nincs megoldás. Hiába döntött az olasz kormány a kikötők lezárásáról, a migránsokat szállító hajók továbbra is Olaszország partjainál horgonyoznak le. A rendkívüli egészségügyi vészhelyzetre való tekintettel a belügyminisztérium, a külügyminisztérium, a közlekedési-infrastrukturális minisztérium, valamint az egészségügyi tárca közösen döntött a kikötők lezárásáról. Az érkező civil hajók mégis Pozzallo kikötőjét és Lampedusa szigetét veszik célba.
Felvetődik a kérdés, hogy meddig haladhat tovább a hajókázás, miközben az ország szárazföldi határai zárva vannak. Arra kevesen keresik a választ, hogy az adott körülmények között milyen életfeltételeket biztosíthat az érkezőknek a súlyos gazdasági recesszió elé néző ország.
Elég csak a jelenlegi áldatlan állapotokat elemezni, hogy egyértelműen láthassuk, az illegálisan érkezőknek egyre kevesebb esélyük van méltó élethez, bármennyire is hitegetik őket. Hiába csalogatják őket Európába, ami valójában Olaszország marad. Az olasz csizma már régóta nem a dolce vita hazája. Az sem biztos, hogy a befogadó, toleráns olaszok a koronavírus tragédiája után is olyan megértők lesznek, különösen amikor az elapadt juttatásokat kell majd szétosztani.
Gyakran az a benyomása támadhat az adófizető állampolgárnak, hogy kettős mérce uralkodik az országban. Úgy is mondhatnánk, negatív megítélés alá esnek az olaszok, míg a hívatlan vendégekről, mint valami mostohagyerekről kutya kötelessége lenne gondoskodni az államnak.
A helyzet súlyosságára a világjárvány ostroma alatt még jobban fény derült. A befogadóközpontokba gyakran embertelen körülmények közé zsúfolt illegális bevándorlók egészségi állapotát többen is megkérdőjelezték, végül nem robbant fel a puskaporos hordó.
Az elmúlt hetekben egymás után derült fény arra, hogyan váltak a nagyvárosok tömeges bevándorlószállásai a koronavírus gócpontjává. Március végén egy milánói központ lakosainál mutatták ki a koronavírus-fertőzést. A Covid–19 tűzfészkévé vált a Róma keleti perifériáján található a Selam Palace. A nyolcszáz bevándorló által illegálisan elfoglalt kilencemeletes épülettömb túlnyomórészt afrikai lakosai között futótűzként terjedt a fertőzés. Az épület rossz higiéniás viszonyai, valamint a zsúfoltság miatt lehetetlenség ellenőrzés alatt tartani a helyzetet. Lazio régió, illetve a prefektúra az épületegyüttes katonai lezárása mellett döntött.
A szigorú kijárási tilalom alatt azonban egyre több épülettömb kijárata elé került huszonnégy órás rendőri ellenőrzés. Egy barátnőm kétségbeesve hívott a napokban. Elmesélte, hogy pár hónapja vásárolt lakást a via Appiához közeli, nyugodt, zöldövezetű negyedben. Felújította, csinosítgattatta, majd úgy vélte, végre zavartalanul élvezheti új otthona kényelmét és biztonságát az örök városban. Lakása ablakából azonban furcsa mozgásra lett figyelmes. A szemben lévő négycsillagos szállodába napi rendszerességgel szállítottak új vendégeket, védőruházatba öltözött személyek, majd a szálloda bejáratát rendőri ellenőrzéssel biztosították. A helyi lakosságot senki sem tájékoztatta az új szomszédokról, akik, mint utólag kiderült, túlnyomórészt a koronavírust hordozó afrikai bevándorlók. A Statuario lakosai magyarázatot követeltek az önkormányzattól, és ezt a választ kapták: „A problémát nem a koronavírus-fertőzöttek jelentik, hanem az előítéletek.” Az összecsapások azonban nem csitultak, a világhálón szavakkal ölték egymást a talán mindeddig meghitt harmóniában élő kerület tagjai, akiket a „Covid-szálló” két ellenséges táborra osztott. Az Öt Csillag Mozgalom-párti polgármester-helyettes, Monica Lozzi szerint az egészségügyi vészhelyzet lezárásával a migránsok elhagyják majd az épületet, húsvét vasárnapja óta azonban egyre csak szivárognak a luxusszállóba. A helyiek felháborodása főként a bevándorlók jövőbeli tartózkodására vonatkozik.
A Statuario városnegyed egy másik csoportja tollat ragadott, és aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy szolidaritását fejezze ki az idegenek iránt. „Büszkék vagyunk, hogy a főváros segítségére lehetünk a Covid idején” – fogalmazzák meg kiáltványukban, borsot törve azok orra alá, akik az első napokban a karantén ellenére utcára vonultak, hogy hangot adjanak felháborodásuknak és aggodalmaiknak.
De nem csak a helyi lakosságot osztják meg a bevándorlók, a feszültség veszélyesen gyűrűzik a migránstáborok falain belül is. A Covid felütötte a fejét a Tor Maura negyed szállásán is. Az áldatlan állapotok ellen és a koronavírus-fertőzés veszélyére hivatkozva lázadás tört ki a központban. Matracokat gyújtottak fel, és ablakokat törtek ki, tiltakozásul a nyomorúságos viszonyok ellen, mivel az épület falain belül a biztonságos karanténfeltételek betartása lehetetlen. Az önkormányzat őket is nagylelkűen egy négycsillagos szállodában helyezte el. Jelenleg három luxusszálló, a Marriot, a Capannelle és az Urban Garden fogadja a bevándorlókat, azt azonban egyelőre nem tudni, hogy meddig vendégeskednek ott.
Olaszország déli részén is puskaporos hangulat uralkodik. Heves tiltakozás tört ki Szicília Siculiana nevű településén is. A vasárnapi rövid séta alkalmával a helyi lakosok arra lettek figyelmesek, hogy a központi szálloda vendégeket fogad. A karanténba zárt lakosság tehetetlen dühében fedők és fazekak hangos ricsajával próbált hangot adni a még mindig érkező migránsok elleni tiltakozásának, míg a rendőrség és a polgármester nyugalomra nem intette a „lázadókat”. A helység Villa Sikania nevű szállodája 2014-től migránsközpont volt, de tavaly októberben bezárta kapuit. A váratlan nyitásról a polgármester sem értesült. A feszültség és a felháborodás tovább fokozódott, amikor azt látták, hogy a szálloda új lakói zavartalanul fociznak az üres tereken, miközben a helyiek, fiatalok és öregek egyaránt, immár hetek óta házi börtönre vannak ítélve.
Mindezt tovább súlyosbítja, hogy a bevándorlókat szállító civil hajók egyre csak érkeznek, a helyzet megoldására azonban egyre kevesebb az esély, pedig a napokban Agrigento harminckét polgármestere közös levélben fordult Giuseppe Conte kormányfőhöz, kérvényezve, hogy a szicíliai partokra érkező bevándorlók elhelyezésére biztonságos megoldást kínáljon a kormány.
(A szerző újságíró)
