Egy (h)arc a NAT ellen

Exteriőrje egyértelműen a mai lánglelkű forradalmárt idézi, aki buborékmentes ásványvizet és puszpánggyökérből főzött bioteát kortyolgat megfontoltan a belvárosi teázókban, asztalán egy szociológiai tanulmánykötet. Mást nem látni belőle, hiszen arca előtt szemmagasságig egy nagy papírt tart, rajta a filctollal felmázolt szöveg: „Én nem tanítok fasiszta írót.” Látszólag nemes vállalás, de igazából mégse az. Ugyanis – a magyar nyelv szabályai szerint – a fenti mondat azt jelenti, hogy nem okítana olyan szerzőket, akik nyilas karszalaggal vagy Mussolini fekete egyenruhájában lépnek a tanterembe. Helyesen ugyanis így szólna a felhorgadás: „Én nem tanítom a fasiszta írók MŰVEIT.” Végzettsége szerint magyartanár lehet, független, liberális, rendszerkritikusnak tartja magát. Csak éppen nem tud magyarul. Sebaj! Majd megtanul. Vagy nem. Egy liberális szimbólum esetében nem illik efféle részleteket bolygatni!