Vélemény és vita

Az olasz kormány lassú agóniája

Az emilia-romagnai helyhatósági választások komoly próbatétel elé állították a kormányt

Sejteni lehetett, hogy a Demokrata Párt és az Öt Csillag Mozgalom frigyéből született második Conte-kormány nem lesz átütő erejű és hosszú életű. De hogy ilyen gyorsan elvérzik, azt talán kevesen gondolták. A két politikai ellenpólus szövetsége egy közös ellenség legyőzése érdekében rövid távú ambíciókra enged következtetni.

A 2018. márciusi olaszországi parlamenti választásokból az Öt Csillag Mozgalom a legerősebb pártként került ki, a szavazatok 32 százalékát sikerült megkaparintania. A korábbi baloldali kormányokat a legkeményebb kritikával bírálta, az érdekcsoportok felszámolását, illetve politikai transzparenciát követelt. Az antipolitika jeles diákja a kritikák megfogalmazásán túl nem kínált konkrét megoldást a zuhanó gazdaság és a bevándorlás égető kérdéseire, de tekintete elkerülte az adótengerben fuldokló olasz polgárokat is. A frakció egyetlen közismert lépése, hogy a tisztességes adófizetők pénzét osztogatta a munkanélkülieknek. Később kiderült, hogy számos maffiózó, büntetett előéletű és bevándorló vette igénybe az Öt Csillag Mozgalom kezdeményezéséből potyogtatott mannát.

A mókamester, Beppe Grillo fejéből kipattant mozgalom pályafutását paradoxonok sora követte. A tavaly augusztusi kormányválságot kirobbantó Matteo Salvini döntését kevesen értették, a pár hónap alatt porrá zúzódó kormányerő esete azonban arra enged következtetni, hogy a Liga vezére még időben megszimatolta a mozgalom falai között lappangó beteges kórt. A kór tünetei az emilia-romagnai helyhatósági választások közeledtével felszínre kerültek. A felforrósodott, konfliktusoktól terhes politikai hangulatban az ötcsillagos politikusok menekülésre fogták a dolgot. Ki a Liga ber­keibe kérezkedett, ki az Olasz Testvéreknél kopogtatott, vagy időnyerési szándékkal a függetleneket tömörítő Vegyes Csoportba ült. A hűséges mag pedig lefejezte magát.

Luigi di Maio pártvezért sürgős távozásra szólították fel a párttagok, azzal az indokkal, hogy erejét meghaladó feladat a belügyminiszteri tárca és a párt irányításának egyidejű ellátása. Di Maio lemondása négy nappal a most vasárnapi helyhatósági választások előtt csúfos vereség. A legújabb paradoxon és valódi tragédia, hogy bár nem irányítja tovább az immár fantommá vált pártot, közben továbbra is ellátja belügyminiszteri teendőit. Azt persze már régóta nem tudjuk, hogy kit képvisel ebben az igen jelentős tisztségben.

De nem csak Di Maiót fosztották meg bizalmuktól az övéik. Áldozat lett az ugyancsak az Öt Csillag Mozgalom színeiben tetszelgő Virginia Raggi, Róma polgármestere is. A főváros legsúlyosabb problémája a hulladékkezelés, ezt Ragginak nem sikerült megoldania, a sorozatos kudarcok után pedig saját párttársai leszavazták javaslatait, majd lemondásra szólították fel. A belső földrengések után romokban heverő mozgalomtól szavazóbázisa is egyre távolabb kerül, napról napra csökken népszerűsége. Ez már csak így van, ha valaki az ellenségével bújik egy ágyba, könnyen halálos csók áldozatává válhat.

A baloldali Demokrata Pártnak sem vált javára az összemelegedés. A természetellenes frigy után azonnali kiválások következtek. A rosszul választott szövetségest nem díjazta Carlo Calenda, és augusztus végén szakított a Demokrata Párttal. Létrehozta az Európaiak Vagyunk (SE) csoportot, szigorúan elhatárolva magát az Öt Csillag Mozgalommal való bárminemű együttműködéstől.

Szeptemberben Matteo Renzi, volt miniszterelnök és pártfőtitkár az Éljen Itália megalakításával függetlenítette magát és csoportját, lecsippentve ezáltal a demokrata szavazatokból. A belső meghasonlás mellett a Demokrata Párt kardinális problémája, hogy az olaszok egyre jobban úgy érzik, nem az ő problémáik megoldásán fáradozik a kormány. A kikötők megnyitását feszegető, a bevándorlók állampolgárságát sürgető, az LGBT-csoportok (a rövidítés magyar feloldása: Leszbikusok, Melegek, Biszexuálisok, Transzneműek – a szerk.) egyenjogúságáért kivont karddal harcoló, az olaszokra újabb adókat kivető Demokrata Párt elveszítette vonzerejét, lassan elvérzik.

Nicola Zingaretti, a párt titkára a helyzet orvoslása érdekében új politikai mozgalom alapítására tett ígéretet, amely a választások után lesz esedékes. Vallási és faji hovatartozás nélkül várja a csatlakozó tagokat. Valójában a „hering mozgalom” beolvadásában reménykedik, amelynek népszerűsége pár héten belül megsokszorozódott. Az olasz politika paradoxon jelensége a „hering mozgalom”, amely az ellenzék elnyomására született kezdeményezés. Az ambivalens események egymásutánjában csodálkozásra semmi ok, hiszen egy olyan országról beszélünk, amelyben a kisebbség van kormányon és a többség ül az ellenzék soraiban. Ennek megfelelően minden torz. Hogy mindez meddig tart, az minden másodperc feszült tétje.

Az emilia-romagnai helyhatósági választások tétjét jól érzékelteti a forró hangulat és a tehetetlen dühbe torkolló légkört teremtő, az olasz parti őrség Gregoretti nevű hajója körül kialakult, végtelennek tűnő hisztériasorozat. A kormányerők Salvini bíróság elé állításával és hírnevének besározásával szándékoztak sarokba szorítani a Liga vezérét. Az ügyészségi eljárás arra keresne bizonyítékokat, hogy a volt belügyminiszter nem az ország, hanem saját egyéni érdekei mentén döntött, amikor a parti őrség hajóját 116 menekülttel a fedélzetén öt napon keresztül tavaly júliusban hagyta a nyílt vizeken vesztegelni.

A politikai taktikázás azonban szerencsétlenül sült el, fegyvert kovácsolt belőle Salvini. Az eljárás lefolytatását szorgalmazók, amint megsejtették, hogy Conte és Di Maio is felelősségre vonható, megpróbáltak hátrálni. A bizottságban a kormányt képviselő szenátorok távol maradtak a mentelmi jog megvonásáról szóló döntés pillanatában, a Liga szenátorai azonban a mentelmi jog megvonásának megszavazásával szorgalmazták, hogy végre fény derüljön az igazságra.

Rafinált lépéssel, az igazságot követelő, akár a börtönre is hajlandó bátor hazafi szerepét ölthette magára Salvini. Van, aki a mártírt, mások a haza hősét láthatják benne, ami a választásokon a Liga malmára hajthatja a vizet.

Január 26-án a jobbközép erőket képviselő Lucia Borgonzoli és a Demokrata Párt jelöltje, Stefano Bonaccini közötti küzdelem kimenetele megjósolhatatlan. A felmérések szerint a két jelölt fej-fej mellett halad. Az azonban sejthető, hogy a baloldali kormány szerkezetén keletkezett repedések egyre mélyebb hasadékká válnak.

Kapcsolódó írásaink

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Megjózanodás

ĀA héten arról szóltak a hírek, hogy Moszkvában megdőlt a melegrekord. Szégyenszemre ja­nuár közepén is plusz három fok van

Kő András

Kő András

Egy fénykép

ĀA fénykép bizonyíték. Amiről hallunk, hallottunk, s amiben talán kételkedünk is, az bizonyosságot nyer, ha fényképet látunk róla

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom