Gyalázatosak

Aligha vigasztalhat bárki euró­pai keresztényt a történelmi tény, hogy ez korábban sem volt nagyon másként. Rómaiak, katakombák, nyílt színi tömeggyilkosságok, pogány barbárok, istentelen gonosztevők, sunyi álkeresztények és időben egyre inkább a jelenhez közeledve a gyilkos izmusok, az istentagadók rémuralma.

Az advent, az ünnepre készülődés minden keresztény ember szívét megfényesíti. Éppen ezt a régóta ismert tényt használják ki a világ sátánt szolgáló erői, hogy belerondítsanak az életünkbe. Hol gépfegyverekkel, hol tömeggyilkos kamionokkal, hol pedig mérhetetlenül gonosz gondolkodásmódjuk lobogtatásával.

Erre nálunk a mindenféle tisztességet és emberi méltóságot megcsúfoló demokratikus koalíciós szexpolitikai botrány volt a legjellemzőbb. Ezt a következőképpen kommentálta az erőszaktól amúgy sem túl távoli bukott miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc:

„Ma is megtanultuk, hogy a jog igazsága nem egyenlő a politika igazságával. Gréczy Zsolt hülyeséget csinált. Magánéleti hülyeséget. De mert közszereplő, és a privát képeit valakik nyilvánossá tették, a magánügyből közügy lett. Zsolt az eddig megismert állításokkal ellentétben nem zaklatott senkit. Szerelmi kapcsolatai meg nem tartoznak ránk. Nem ítélkezünk szerelem dolgában. Ellenfeleink megtették.”

A szemkilövető, az öregecskedő feleséget lecserélő egykori KISZ-káder újfent kilógatta a balliberális lólábat a vörös puttonyából. A kommunistákra annyira jellemző módon durván és ostobán leegyszerűsít egy napjainkra – sajnos – egyre inkább jellemző esetet. Egyrészt másrésztezik. Igazságról beszél, ennek többféleségéről, holott a gusztustalan botrányban ennek a foghatatlan fogalomnak, az igazságnak lényegében nincs is szerepe. Senki nem vitatja, hogy Gyurcsány párttársa megtette azt az otromba cselekménysort, aminek eredményeként el kell takarodnia a közéletből. Egyáltalán, mit keresnek ott az ilyen beteg lelkű emberek? Vajon hányan élnek köztünk, akik abban lelik örömüket, hogy a saját nemi szervüket fotózgatják, és annak képét bárkinek is elküldik? Ez nem csupán zaklatás, hanem például közbiztonsági ügy is, hiszen bárki kaphat efféle, a lelki békéjét szétziláló mutatványokat ábrázoló műveket. Vajon hány efféle ember él a hatalmas pénzekkel világnézetileg semlegessé – valójában szélsőliberális, azaz elvtelen, aljas és mindenáron nekünk ártani akaró – erőszakolt Európában? Ezeknek a figuráknak a szótárában nem szerepel az erkölcs szó. A magukat Magyarországon összefogott ellenzékieknek tituláló macskajancsik és macskajulcsik azt harsogják zúgva a szélbe, hogy mindenkinek mindent szabad. A liberális szabadságnak nincsenek korlátai, az nincs tekintettel senkire és semmire.

Így tehát a Magyarországon ünnepre váró milliók, a jóakaratú emberek felkészülhetnek, hogy akárcsak Európa nyugati részén, nálunk is hamarosan bekövetkezhet a kereszténytelenített, multikulturális és büszkén istentagadó világ. Ha engedjük.

A Gyurcsány-félék satnya magyarázatai az igazságról bűzlenek attól a kénkőszagú mocsoktól, amiben ők jól érzik magukat.

Éppen ezért fontos a Közép-Európában legalábbis még többségben lévő keresztények számára a kétezer év óta minden decemberben bekövetkező ünnep. Az eljövetel, a születés-újjászületés, a bűneinktől megváltás kezdetének örömhíre.

Így, átlépve a mindenkori mai kocsmákat, bátran kérhetjük a Teremtőt arra, hogy a minket elpusztítani akaró sötét figurák értelmébe is tegyen egy kis fényt. Ha ez még lehetséges.