A szíveket akarom meghódítani – mondta Matteo Salvini tavaly januárban a súlyos demográfiai krízist megvitató konferencián, amelyet az Alleanza Cattolica nevű keresztény társaság szervezett. A vá- lasztási kampány javában folyt, de ő nem a szavazatokat, hanem a szíveket akarta. Kissé furcsálltam ezt a romantikus, szentimentális politikai beszédet, mi, magyarok ennél sokkal pragmatikusabb szavakhoz vagyunk szokva.
Így két év elteltével nem vitatom, hogy milliók szívébe sikerült belopnia magát. Az Ipsos kutatóintézet közelmúltban folytatott felmérése számszerűen is alátámasztja, hogy a Kapitány, ahogy a pártjában hívják, nem hagyta hidegen a szép ország lakosait. Rövid idő alatt egyszámjegyűből harminc százalék körülire emelkedett a Liga népszerűsége. Az talán még érdekesebb, hogy a katolikusok jelentős része is Salvinire és a bevándorlásellenes Ligára szavazna egy esetleges előrehozott választás esetén.
Az eredmény figyelemre méltó, érdemes elgondolkozni azon, hogyan tett szert ilyen népes szavazótáborra, illetve hogyan teremtett konszenzust az olasz katolikusok között. Van, aki azért szavaz a Ligára, mert a nyugati identitás megszilárdítását reméli tőle, és van, aki a megszorító intézkedései miatt, megint másokat pedig a rózsafüzérrel, a Biblia szavaira tett hivatkozásaival nyert meg.
Nem vitás, hogy Matteo Salvini az a politikus, aki szégyenérzet nélkül a leggyakrabban utal a kereszténység szimbólumaira, illetve idézi a Szentírást. Májusban a milánói Dóm téren százezrek előtt hosszú másodperceken keresztül csókolta a rózsafüzért, Európa védőszentjeihez fohászkodott, és a Szűzanya szeplőtelen szívébe ajánlotta az országot. A Medjugorjei Szűzanya és a Máriát ábrázoló csodás érem titkos tisztelője. A medált a Szent Ferenc kereszttel együtt hordja, amelyet az umbriai kampány során apácáktól kapott ajándékba. A rózsafüzér feszületét csókolta az augusztusi kormányválság idején a szenátusi aulában is, miközben Giuseppe Conte miniszterelnök ellen bizalmatlanságot szavazott a kormány.
Az umbriai kampányt záró sajtótájékoztatón így nyilatkozott: „Az urnák lezárása után végre nyugodt szívvel – abban a reményben, hogy senki nem vádol meg, hogy politikai céljaim elérése érdekében szólok – most is hálát adok a fennvallónak. Hiszem és hinni fogom, hogy az Úr megsegíti Olaszországot és Európát, hogy reményre, büszkeségre találjon, felfedezze gyökereit, munkát és biztonságot leljen. Nem egy párt sikeréért tettem fogadalmat a Szűzanya szeplőtelen szívének, hanem egy ország és egy kontinens jövőjéért.”
Nem minden önmagát vallásosnak tartó választja a szuverenista vezetőt. A Vatikán és az egyházi hierarchia egyes ágai távolságtartással fogadják a szigorú megszorításokat bevezető Salvinit. Az azonban tény, hogy a kereszténydemokrácia leáldozása után a keresztényeknek nincs egyöntetű politikai nézetük. Érdekes elgondolkodni azon, hogy a nyáj miért nem követi a pásztorok politikai útmutatását, miért inkább a saját feje és szíve után megy.
Eugenio Capozzi jelenkori történész úgy véli, hogy Salvini komolyan veszi és választ ad a katolikusok aggodalmaira, megoldást kínál az ellenőrzés nélküli bevándorlás, az eliszlámosodás, illetve a család szétzilálásának komoly veszélyeire. A professzor szerint a katolikusoknak az a megérzésük, hogy a fenti témákat az egyház nem kezeli megfelelő komolysággal.
Az Il Giornale hasábjain Aldo Morselli atya úgy nyilatkozott, hogy az Olasz Püspöki Kar egyes képviselői olyan politikai erők mellett foglaltak állást, amelyek az abortuszt, az azonos neműek házasságát, a genderideológiát, a gyorsított válást és a bevándorlást támogatják anélkül, hogy az eliszlámosodás veszélyét komolyan vennék. Az elmúlt években a katolikusok körében Massimo Gandolfini bresciai neurológus vezetésével új laikus mozgalom született, amely százezres tömeget vonzott a 2015-ös és 2017-es Family day tüntetésre, és országszerte többszáz konferenciát szervezett, ami a genderideológia iskolai oktatását, majd az azonos neműek házasságát törvényesíteni szándékozó baloldali kormány intézkedései elleni megnyilvánulás volt. A család- és életvédő szervezetekből álló laikus mozgalom kiáltványát számos ligás politikus írta alá és kötelezte el magát a keresztény értékek mellett.
A volt belügyminiszter szavait azonban nem mindenki értékelte. Salvini kíméletlen bírálói között gyakran akadtak egyházi elöljárók is. Alex Zanotelli missziós szerzetes a Liga vezetőjének azonnali bíróság elé állítását követeli embertelensége miatt. Elfogadhatatlannak tartja immorális magatartását és a szenvedők iránti közönyét. De nem ő az egyedüli lelkipásztor, aki nem hajlandó megnyitni szívét. Giorgio de Capitani atya eltökélt hadjáratba kezdett, és nem is úszta meg olcsón. Az észak olaszországi Lecco közösségét vezető atya 2015 óta Salvinit sértő és lejárató hozzászólásokat posztolt személyes blogján és a közösségi hálókon. A politikai harcba keveredett és a jó ízlés határait átlépő papot a bíróság hétezer-ötszáz-eurós pénzbírsággal és hétezer-eurós kártérítés kiszabásával próbálta jó belátásra téríteni. Eredménytelenül. Az ítélet elhangzása után újabb poszttal közölte, hogy nem törik meg, továbbra is folytatni fogja hadjáratát.
A Salvinit izolálni szándékozó baloldali heringek rajához kapcsolódik egy másik katolikus értelmiségi is, egyenesen a nagypresztízsű Pápai Gergely Egyetem katedrájáról. A kenyai származású Stephen Ogongo újságíró és egyetemi professzor, a római heringek egymilliós tüntetésének vezéralakja. A huszonöt éve Olaszországban élő kenyai újságíró, a Drága Olaszország rasszizmus elleni mozgalom alapítója politikai gyűlöletkeltéssel és a különbségek megvetésével vádolja a Ligát és vezetőjét.
A klérus és Salvini közti feszült konfliktusra Camillo Ruini bíboros szavai hoztak némi enyhülést. Az Olasz Püspöki Kar volt elnöke, a Corriere della Sera napilap hasábjain védelmébe vette a Liga vezetőjét. „Nem értek egyet azzal a negatív képpel, amelyet bizonyos körök Salviniről terjesztenek. Azt hiszem, tekintélyes perspektíva áll előtte, bár néhány szempontból még érnie kell. Úgy vélem, hogy párbeszédet kell folytatni vele. (...) Ami a bevándorlást illeti, rá is, mint mindenkire a felebarát iránti szeretet evangéliumi tanítása érvényes anélkül, hogy alulértékelnénk a bevándorlással járó súlyos problémákat” – ér- velt a józan ész szavával Ruini bíbros.
Nem vitás, hogy a gyökértelen társadalmakra jellemző káosz uralja az olasz politikát, és sajnos nem csak azt.
