Csak

A beteges megfelelési kényszer egyik legújabb megnyilvánulása németországi. Johann Sebastian Bach, Heinrich Heine, Günter Grass, Hans Magnus Enzensberger hazájából. Onnan, ahonnan annyi magyar kitűnőség ősei származnak. Csak egyet mondunk: Erkel Ferenc, a Himnusz megzenésítője. Az egykor Európa kultúráját meghatározó, a németként is európai nagy gondolkodók és politikusok igencsak csodálkoznának, ha a túlvilágról néhány percre visszanéznének kontinensünkre.

Hazátlan, lelketlen és végtelenül ostobává züllesztett embermasszát látnának. Egykori németeket, franciákat, hollandokat, akik belebambultak a nemzetköziségbe, a politikai korrektségnek elnevezett idióta finomkodásba. Az egyedül igaz, helyes és mindenben a legjobb szuperkommunizmusba, amit liberális demokráciának neveznek.

Fájdalmas az egykor erős és büszke német nép vergődését látni. Rossz újra és újra megélni a szégyent, amit egy nemzet, annak legalábbis leghangosabb része mindennap megéltet velünk. A teljes önfeladást. Ha nem lesz valódi változás az egykori közösség, az egykori nemzet magáról alkotott önképében, végük–végünk.

Magyarázkodni és bocsánatot kérni kényszerült az 1904-ben alapított Shalke 04 focicsapat elnöke és igazgatósága. Miért is? Egyszerű történet. Clemens Tönnies, a futballklub elnöke, aki amúgy nem akárki, egy 16 500 munkavállalót foglalkoztató, tavaly 6,65 milliárd eurós nyereséget termelő húsüzem vezetője, a paderborni kézművesek ünnepségén tartott előadást A felelős vállalkozói szellem címmel. Beszélt többek között a klímaváltozás ügyéről is. Szerinte az adók növelése nem a megfelelő eszköz a klímaváltozás ellen, azt javasolta, inkább telepítsenek évente húsz erőművet Afrikába. „Akkor az afrikaiak nem vágnák ki a fákat, és nem csinálnának annyi gyereket éjszaka” – fogalmazott. Ebből kerekedett a botrány. Rárepült a sajtó és a hiperérzékeny onlinekommandó, rasszistának titulálták Tönniest.

A 63 éves vállalkozó – aki 1994 óta tagja a Schalke közgyűlésének, 2001 óta pedig a klub elnöke – elnézést kért. Ám a hivatalosság is mozgásba lendült. Christine Lambrecht német igazságügyi miniszter lesújtóan rasszistának nevezte Clemens Tönniest, míg a Schalke korábbi kiváló csatára, jelenleg a klub U23-as csapatának edzője, Gerald Asamoah nagyon meglepődött, sokkolta és fájdalmat okozott neki, amit hallott. Nikolaus Schneider, a Német Labdarúgó-szövetség etikai bizottságának vezetője elmondta: vizsgálják Tönnies kijelentését, és augusz­tus közepén személyesen is egyeztetnek vele.

A Schalke közgyűlése rendkívüli ülést tartott. Tönnies ismét bocsánatot kért, és közölte, három hónapig nem látja el az elnöki tisztséget, utána viszont folytatja a munkáját. A vezetőség támogatta: megalapozatlan az állítás, hogy Clemens Tönnies kijelentése a rasszizmuson alapul. Ugyanakkor megsértette a klub alapszabályában lévő elvek egyikét, a megkülönböztetés tilalmát – fogalmaztak. A Shalke 04 igazgatósága azonban szükségét érezte mindezeken túl a világ tudtára adni, hogy tisztában vannak a klub által az elmúlt napokban okozott károkkal: „Még erőteljesebben dolgozunk annak érdekében, hogy világossá tegyük a klubban és azon kívül, hogy az FC Schalke 04 egy kozmopolita, szabad és multikulturális társadalom értékeit képviseli.”

Értjük. A hatszoros német bajnok focicsapat vezetői is behódoltak a politikai világdivatnak. Úgy megijedtek a rasszizmus gyanújától, hogy eldobva maguktól múltjukat, hűségesküt tettek a liberális véleménydiktatúrának.

Hogy aztán Clemens Tönnies mitől rasszista, azt senki nem tudja. Csak.