Ígéretek helyett

A brüsszeli lap azért tekintett ki egy röpke pillanatra a nép közé, hogy megmutassa, működik az olasz belügyminiszter „egy közülünk” imázsa. A nyugati liberális sajtóban az ilyesmit mindig gyanakvással fogadják, ha egy jobboldali politikust kedvelnek az emberek, akkor előbb feltételezik, hogy a Kremlben matekozták ki a tökéletes képletet, mint hogy elfogadják, egyszerűen csak normális. Az általuk populizmusnak nevezett politikához ugyanis nem pontosan kimért stratégia kell, hanem józan ész.

Matteo Salvini pártja, a Liga a 2018 márciusában tartott parlamenti választásokon 17 százalékot szerzett, ma 38 százalékon állnak. Ehhez a Politico szerint az kellett, hogy Salvini kormányra kerülése óta folyamatosan kampányol, de ez csak részben igaz. Az olasz belügyminiszter ugyanis – szemben sok nyugat-európai kollégájával – nem csak ígérget, hanem cselekszik. Az emberekkel pedig azért viselkedik természetesen, azért érteti meg magát könnyen, mert ő egyszerűen ilyen. A politicós kollégák aztán különösképp emlékezhetnek rá, hogy Salvini európai parlamenti képviselőként is olyan volt, mint most. A különbség legfeljebb annyi, hogy miniszterként már nem járhat folyton pólóban.

Ha van politikai akarat, akkor lehet eredményeket elérni. Hiába hallgatjuk évek óta, hogy lehetetlen, ahogyan azt Orbán Viktor is megfogalmazta sokszor: Magyarország megmutatta, hogy meg lehet fékezni a migrációt a szárazföldön, Olaszország pedig azt, hogy a tengeren is. A liberális sajtó kezdetektől fogva lesajnálta a formálódó magyar-olasz együttműködést, mondván, úgyis kvótát akar Salvini is, szabadulni akar a migránsoktól. Ehhez képest maga az olasz belügyminiszter mondta azt, hogy a kvóta nem megoldás, ő hazavinni akarja a migránsokat Európából, nem pedig szétosztani őket. Az embercsempészeket ugyanis nem azzal fékezzük meg, ha a kvótákkal beilleszkedünk az üzleti modelljükbe, hanem akkor, ha elérjük, hogy el se induljanak.

Az új olasz szigorítások mind egyfelé mutatnak: meg kell állítani az illegális bevándorlást, el kell lehetetleníteni azokat, akik ezt az üzletet működtetik. A jelentős büntetés, valamint az úgynevezett civil szervezetek hajóinak elkobzása végre valós elrettentést jelenthet. Salvini és az olasz kormány számára ez óriási siker és a józan ész győzelme: milyen országot vezetnek, ha azt se mondhatják meg, ki köthet ki partjaikon, és ki nem? A bevándorlásellenesség a Liga fő témája, de koalí­ciós partnerük, a korábban az európai liberálisoknál kopogtató Öt Csillag Mozgalom vezetője is azt mondta: véget vetnek az NGO-k színházának, ahol a migránsok egyébként is csak statiszták. A Carola Racketéhez hasonló aktivisták arroganciája, magabiztossága, ahogyan semmibe veszik a törvényeket, egészen bicskanyitogató. Ahogy az az aljasság is, amivel életben tartanak egy gyilkos iparágat. Salvininek igaza van, és igaza van a CDU-s Carsten Linnemannak is, aki nem tartja helyénvalónak, hogy bevándorló kisiskolások nem beszélnek németül, és elzárva, párhuzamos társadalmakban nőnek fel. Ők mindketten a normális többséget képviselik a bevándorlás kérdésében, a józan ész hangján szólalnak fel, és kapják is érte a sötétebbnél sötétebb vádakat.

A liberális elit küzd, lobbiereje és erőforrásai jelentősek, de ahogy Salvini példája is igazolja, akarni kell, és meg lehet mutatni:

Nem ti vagytok a többség. A rombolásotok véget fog érni.