Klímavédelem vagy migráció?

Pedig ha hagyjuk eloszlani a politika kavarta porfelhőt, a válasz hirtelen egyértelművé válik: mindkettőn az emberiség jövője múlhat, és nem is lehet ezeket elválasztani egymástól, hiszen szervesen összekapcsolódnak. A túlnépesedés tovább erősíti az éghajlatváltozás hatásait és a környezetszennyezés mértékét, ezek pedig tovább növelik az élhetetlenné váló helyek számát, ahonnan az emberek menekülni akarnak. A válasz tehát klímavédelem ÉS a migrációs válság kezelése.

Mindkét téma körül találunk józanul gondolkodókat és „katasztrófapolitikusokat”, de valamiért kevesen vannak egyelőre azok, akik felismerik, hogy mindkét problémával foglalkozni kell, politikai véleménytől függetlenül, mert az emberiség jövője nem lehet politikai oldal kérdése. Ez az időszak az emberi faj egyik nagy próbatétele lehet, és gondoljunk bármit a világ más dolgairól, ebben egy irányba kell haladnunk: ha hiszünk abban, hogy az emberiség nagy hatással van a klímaváltozásra, ha nem, mindent meg kell tennünk, hogy mérsékeljük az azt fokozó tevékenységünket és a környezetszennyezést. Ha pedig végül kiderül, hogy mégsem az ember a felmelegedés fő felelőse, akkor is úgy állhatunk ott, hogy bár tévedtünk, de jobb, tisztább világot hagytunk a gyermekeinkre, mint amit kaptunk a szü­leinktől. A migrációval kapcsolatban pedig ugyanígy kell gondolkodnunk: legyen valaki illegális vagy legális bevándorló vagy menekült, a befogadása vagy nem befogadása egyéni sorsán javíthat vagy ronthat, így arra is érdemes figyelnünk, hogy egészében próbáljuk megoldani a problémát, és az emberi jogok és a kereszténység (és majdnem minden más vallás) szellemiségének talaján állva mindent megtegyünk, hogy a világ minden embere ott tudjon biztonságban és jólétben élni, ahol született, és ne kényszerüljön otthona elhagyására.

Vannak dolgok, amiket sajnos az úton egy ideig használnunk kell: ilyen például az atomenergia is. Biztonságosabb és tisztább, mint a szén vagy olaj füstjét a tüdőnkbe köhögő erőművek. Egyszer eljön a pillanat, amikor búcsút mondhatunk az atomerőműveknek is, de ehhez olyan energiaforrásra van szükségünk, ami óriási energiatárolók kiépítése nélkül tud állandó ellátást biztosítani az embereknek. Jelenleg erre sajnos semelyik megújuló energiaforrás nem alkalmas. Persze törekedni kell arra, hogy minél több energiát termeljünk megújuló forrásból, és előbb utóbb megszületik
a megoldás az atom kiváltására.

Magyarország elindult egy jó úton, és várhatóan 2030-ra a magyarországi áramtermelés kilencven százaléka szén-dioxid-mentes lesz. Fejlődni persze mindig van hova, és ebben minden kormányzati vagy civil kezdeményezést támogatni kell. Ugyanakkor nagyon fontos lenne megértetni a nagyhatalmak vezetőivel is, hogy ebben a küzdelemben nekik kellene vezetniük a többieket. Sajnos miközben olyan országok, mint hazánk, Dánia vagy a lassan nulla szén-dioxid-kibocsájtású Bhután sokat tesznek egy szebb jövőért, aközben Kína, az Egyesült Államok, Oroszország vagy például Németország sokszor mai apró előnyökre cserélik a holnapot.

Pedig kénytelen lesz mindenki belátni előbb utóbb, hogy a klíma- és a migrációs válság egy és ugyanaz, és nincs egyszerre liberálisabb és konzervatívabb, bal- és jobboldalibb gondolat annál, hogy megőrizzük a Földet úgy, ahogy azt eredetileg kaptuk, és hogy biztosítsuk a világon minden embertársunk számára otthonában a jó, boldog élet feltételeit.