Egyetlen ugrás választotta el a sikertől

A Vasas 18 éves tehetsége a fedett szezonban robbant be a felnőtt mezőnybe, amikor februárban 1,93 méterrel beállította a magyar U20-as csúcsot. A remek februári forma Európa-bajnoki részvételt ért, az apeldoorni kontinensviadalon pedig döntőbe jutott. Ezek után a szabadtéri szezonban hasonló folytatásban lehetett reménykedni tőle, ám májusban és júniusban is messze elmaradt korábbi teljesítményétől, a június végi csapat Európa-bajnokságon csupán 1,80-at teljesített. Akkor elmondta, hogy az áprilisi edzőtáborban egy szerencsétlenül végződött ugrást követően olyan technikai probléma lépett fel nála, amire – addig – nem találták a megoldást edzőjével. A madridi viadalt követően aztán nem versenyzett, augusztus elején viszont az U20-as Eb-n elindult és 1,89 méterrel aranyérmet nyert.

Ilyen előzmények után kérdéses volt, mire lehet tőle számítani a selejtezőben, melyben 1,97 méterben határozták meg a döntőbe jutáshoz szükséges szintet, az azonban egyértelműnek tűnt, hogy a 12-es döntőhöz nem kell majd ekkora ugrás.

A 36-os mezőny két csoportban ugrott, a kezdőmagasságot pedig 1,83 méterben állapították meg. Karrierje első felnőtt szabadtéri világversenyén szereplő fiatal magyar sportoló bemutatkozó ugrása megilletődöttségről árulkodott, csúnyán leverte a lécet. A kezdeti izgalom viszont a folytatásra eltűnt, másodszorra gyönyörűen tisztán ugrott és készülhetett az 1,88 méterre.

Az ötcentis emelés után Bátori Lilianna nagyon biztató kísérlettel kezdett, ám hiába jutott már át a léc felett, a jobb vádlijával lehúzta a lécet. A kifejezetten bosszantó ugrás a Vasas atlétáját nem billentette ki nyugalmából, másodikra a korábbinál is magasabban volt a léc fölött és ezúttal a vádlijának sem volt „útban” a léc, így versenyben maradt. Ez a magasság már alaposan megrostálta a mezőnyt, a 36-ból csupán 24-en maradtak versenyben, amely négy centi emelés után folytatódott.

Tokióban csütörtökön nap közben – amint az ilyenkor megszokott – nagy volt a hőség és magas páratartalom, estére viszont feltámadt a szél, a levegő 25 fokig hűlt vissza és amikor a pályabírók 1,92-re emelték a két szőnyegen a léceket, a meteorológusok által ígért eső is eleredt. Talán ez, talán a női 800-asok előfutama miatti várakozás zavarta meg Bátorit, mindenesetre első ugrása esélytelen volt, majd a második is gyengére sikerült.

Az utolsó kísérleténél már egyértelműen látszott, hogy az 1,92 biztos finálét jelentene a számára, az azt megelőző két ugrása viszont nem adott okot a bizakodásra. Ennek ellenére egészen remek és összeszedett kísérletet mutatott be és csak kevéssel verte le a lécet. Ez pedig a búcsúját jelentette, ami annak tudatában még pechesebbnek nevezhető, hogy végül öt olyan sportoló is ott lesz majd a fináléban, aki szintén 1,88-cal zárt, viszont az első két magasságot egyformán első teljesítette.

„Nagyon jó verseny volt, élveztem” – mondta mosolyogva a magyar tehetség, hozzátéve, a nyári nehézségei után már annak nagyon örült, hogy a kezdőmagasságot átugrotta. – „Ahhoz képest, hogy voltak olyan versenyeim, amiket 1,83 alatti eredménnyel fejeztem be, az már nagyon jó, hogy azon be tudtam szállni. Az volt az egyik fő célom, hogy ne ikszeljek be, azt nagyon nem szerettem volna. Viszont, miután az sikerült, megkönnyebbültem és onnan már csak élvezni akartam a versenyt, ami sikerült.”

Bátori beszélt arról is, hogy úgy érzi, 1,88-on és 1,92-n is jókat ugrott, viszont nem érez csalódottságot, amiért lecsúszott a döntőről.

„Igazán fenn maradhatott volna a léc 1,92-n, valóban. Viszont most fontosabb, hogy a legutóbbi két versenyen 89-et és 88-at ugrottam, ráadásul a a 92-es kísérleteim szerintem jók voltak most. Mindez pedig egy fejlődés, ami megnyugtat, mert azt mutatja, hogy jó úton vagyok, megoldódott a gondunk és nagy sebességből is el tudok rendesen ugrani” – mondta határozottan Bátori Lilianna.

A 20. helyen végzett magasugró búcsújával eldőlt, hogy magyar szempontból a vb szombaton zárul, amikor a gyalogló Spiller Tiziána és Venyercsán Bence versenyez majd 20 kilométeren.teren.