Sport

Bodonyi Béla: A magyar fiatal futballisták nem elég éhesek a sikerre

Debrecenből indult, egykoron a Honvéddal ötszörös magyar bajnok, egyszeres kupagyőztes, a válogatottban 1979 és 1985 között huszonhét alkalommal játszó Bodonyi Béla Svájcban fejezte be labdarúgó pályafutását, ahol jelenleg is él. Az Európa-bajnokság meccseire természetesen elutazik Németországba, s a svájciak ellen ott biztatta a mieinket – nem sok sikerrel.

Bodonyi Béla: A magyar fiatal futballisták nem elég éhesek a sikerre
Az egykori magyar válogatott futballista Bodonyi Béla, reménykedik a magyar válogatott feltámadásában
Fotó: Facebook/Football Classics 1 Mighty Magyars

– Változatlanul Bulle-ben él a család?

– Bulle mellett. Nem mozdultunk a környékről. Nagyon szép hely, tökéletes infrastruktúrával.

– Van már unoka?

– Igen, két kis szöke tündér, három- és ötévesek. Mindketten lányok, így aztán náluk nem jön szóba, hogy egyszer futballista lesz belőlük.

– Mennyit járnak haza?

– Csupán egyszer-kétszer évente.

– Mikor voltak otthon utoljára?

– Áprilisban, mindössze néhány napig.

– Ki mit csinál?

– Feleségem és én is nyugdíjasok vagyunk már, sajna.

– És a nyugdíj mellett dolgozik még?

– Dolgoztam egy ideig, de már annak is vége.

– Mi van a futballal?

– Megszűnt az öregfiúkcsapatunk, kiöregedtek a többiek, így csak egyszerű szurkoló vagyok már.

– Meccsre azért jár?

– Nem vagyok megszállott, de az FC Bulle meccsein természetesen ott vagyok

– Ismeri még egyáltalán a magyar futballt?

– Minden reggel a Nemzeti Sport híreivel kezdem a napomat. Ez már több mint betegség. Ez már szerelem.

– Gondolom, a svájci fociban is otthon van.

– Ezt nem merném állítani, de sajnos– több svájci válogatott meccset láttam, mint magyart, s így most fel tudtam mérni a két csapat játékerejét.

– Mit látott?

– Két csaknem egyforma csapatot. Ám az egyik nagyon be volt ijedve, s ez döntött. Sajnos nem a mi javunkra.

– Mennyire követi az Eb-t?

– Rendszeresen ott vagyok a helyszínen, naponta átruccanok Németországba. Ott voltam a magyar–svájci meccsen, amelyen szomorkodtam Péter bátyámmal és az unokaöcséimmel.

– Mit látott, mit láttak?

– Szomorúságot. Már a meccs előtt beleegyeztem volna a döntetlenbe. Sajnos az első félidőben alárendelt szerepet játszottunk, már akkor elment minden. De második azért ad némi reményt a jobb folytatásra. A selejtezőkön nagyon jó tartása volt a csapatnak, s most bíztam az egyenlítésben a nem túl acélos játékunk ellenére is, de ilyen durva egyéni hibák nem férnek bele egy komoly tornán egy ilyen szintű ellenféllel szemben.

– Így, kívülről nézve, milyennek látja a magyar futballt?

– A fejlődés látható, főleg válogatott szinten. De remélem, nem a szememmel van baj.

– Tudja, miért hagyott le minket Svájc is?

– Svájcban rengeteg gyerek futballozik, s az utánpótlás-nevelés nagyon jól szervezett, magas szintű. A válogatott játékosok szinte mindegyikének a svájci bajnokságban kezdődött a karrierje, ami a magyar oldalon nem egészen így történt, történik.

– Milyen tanácsot adna az MLSZ-nek, a Honvédnak, a DVSC-nek és általában a magyar futballnak?

– Tanácsadóból van elég, s az én meglátásaimra otthon aligha van szükség. Annyit talán, bár ez nem tanács, inkább meglátás, hogy a magyar fiataloknak sokkal-sokkal éhesebbnek kellene lenniük a sikerre.

– Ha mi játsszuk az Eb-döntőt, ott lesz?

– No, ez már szinte sértés. Egyelőre a csoportból való továbbjutásért imádkozom. Nagyon szurkolok a fiúknak, ha már mást nem tehetek.

Kapcsolódó írásaink