Megtalálták az átjárót az alvilágba?

Különösen ellentmondásos az 1946-1947-es amerikai katonai expedíció, a „Highjump” , amelyet Richard Byrd ellentengernagy vezetett.

Az expedíció hivatalos célja az antarktiszi bázisok létrehozásának körülményeinek tanulmányozása, valamint a személyzet extrém körülmények közötti kiképzése volt. Körülbelül 4700 ember, 13 hajó és több repülőgép ment a kontinensre. A Little America IV bázist a Ross-jégpolcon helyezték el, de nem tartott sokáig: a zord éghajlat, a viharok és a jegesedés lehetetlenné tette a maradást.

A hivatalos jelentések szerint a küldetés az időjárási viszonyok miatt a tervezett időpont előtt véget ért. Hamarosan azonban olyan pletykák jelentek meg, hogy a flotta „valami szokatlannal” találkozott - írja a pravda.ru.

Az expedíció egyik iránya a Ross-sziget tanulmányozása volt, amely négy vulkán alkotta terület, amelyek közül a leghíresebb az Erebus, amely ma is aktív. Egyes források szerint itt fedezték fel a vulkán belsejéből felszálló hő által létrehozott barlangok és alagutak rendszerét.

Az Ausztrál Nemzeti Egyetem tudósai valóban megerősítették az ilyen barlangok létezését: a hőmérséklet eléri a +25 ° C-ot, és a levegőben mikroorganizmusok, mohák és algák nyomai vannak. Ez azt bizonyítja, hogy az Antarktisz zord körülményei között is lehetséges az élet.

Az „alvilági bejáratról” vagy a „portálról” szóló beszéd azonban nem más, mint olyan hipotézisek, amelyeknek nincs tudományos megerősítése. A barlangok vulkáni tevékenység által kialakított természeti jelenségek, nem pedig a civilizáció nyomai vagy a jég alatti bázis.

Egyes összeesküvés-elméletek az expedíciót a mitikus 211-es német bázishoz kötik, amelyet állítólag az Antarktiszon alapítottak a második világháború alatt. Verziójuk szerint az amerikaiak állítólag német földalatti építményeket kerestek vagy próbáltak megsemmisíteni.

Az bázis létezésére azonban nincs megbízható bizonyíték. Sem az amerikai haditengerészet archívuma, sem a német dokumentumok nem erősítik meg a Harmadik Birodalom titkos előőrsének létezését a jég alatt. A régészeti kutatások sem tártak fel nyomokat az akkori emberi épületeknek.

A kontinens egyik legmélyebb helye a jég alatt a Bentley-árok, amely a Mary Baird-földön található. Mélysége meghaladja a 2,5 kilométert a tengerszint alatt. Ez egy természetes geológiai mélyedés, tele ősi jéggel.

Egyes kutatók valóban mágneses eltéréseket észleltek a régióban, amelyeket a földkéreg sajátosságai okoznak. De a magyarázat egyszerű: a kőzetek összetételének különbségei, valamint az ionoszféra és a magnetoszféra erős áramai átmeneti eltolódásokat hoznak létre a mágneses vonalakban.

Az „őrült eszközök” vagy „rendellenes örvények” eseteit a mai napig egyetlen tudományos publikáció sem erősítette meg. Azok a történetek, amelyek szerint az időjárási léggömb állítólag 1965-ös dátumot mutatott, a folklór elemei, nem pedig tudományos jelentések.

A XXI. században az Antarktisz komoly asztrofizikai megfigyelések platformjává vált. A 2006 óta végzett ANITA (Antarctic Impulsive Transient Antenna) kísérletek célja a kozmikus neutrínók - a Földön átrepülő elemi részecskék - tanulmányozása.

Valójában 2016-ban és 2018-ban az antennák rendellenes jeleket rögzítettek, amelyek a bolygó belsejéből érkeztek, nem pedig az űrből. A NASA és a Virginiai Egyetem tudósai ezt a részecskék sűrű jégrétegekben való visszaverődésével magyarázzák, de még nincsenek végleges következtetések. Azonban nem találtak „portálokat” vagy „jeleket az alvilágból”.