Ez egy komolyan sötét elmélet

Micimackó először 1925-ben jelent meg egy gyerekmesében, majd könyvekben, Disney-műsorokban és filmekben is szerepelt.

De mintegy egy évszázaddal később egy komolyan sötét elmélet született arról, hogy a nosztalgikus történetek egyes szereplői valójában mit is képviselnek.

Kiderült, hogy az emberek úgy gondolják, hogy Tigris, Malacka, Szamár és a többiek különböző mentális zavarokat képviselnek.

Régóta elterjedt, népszerű elmélet, hogy a Százholdas erdőben élő állatok ezt jelképezik, bár soha nem bizonyították be, hogy ez lett volna a Micimackó alkotójának, A. A. Milne-nek a tényleges szándéka.

Az elmélet még 2008-ban jelent meg először a Canadian Medical Association Journal című orvosi folyóiratban egy könnyed hangvételű tanulmányban.

A BBC akkor arról számolt be, hogy az elsődleges szerző, Sarah Shea szándéka az volt, hogy „emlékeztesse az embereket arra, hogy bárkinek lehetnek rendellenességei” – nem pedig azt sugallta, hogy a karaktereknek biztosan vannak.

A tanulmány megmutatta ennek a világnak a „sötét oldalát”, és diagnózisokat adott a szereplőkre.

Ezek között szerepelt, hogy Micimackónak ADHD-ja, kényszerbetegsége és határesetszerű intellektuális működése van – tényleg arról beszél, hogy „nagyon kevés agya van”.

Malacka szorong, Bagoly diszlexiás, Nyúl önimádó, a Szamár pedig depressziós.

Azt is állítja, hogy Tigris ADHD-s, hiperaktivitás-impulzivitás altípusú, Christopher Robin pedig gyermekkori nemi identitászavarban szenved.

Máshol olyan elméletek is vannak, hogy a kis Christopher Robin skizofréniában szenved, vagy hogy az állatok mind az ő különböző személyiségeit képviselik.

Némelyek „nagyszerű” elméletnek nevezik, míg mások azt mondják: ezt az elméletet bármire fel lehetne állítani, míg mások szerint ez „csodálatos, ha igaz”.

Sokan továbbra is rámutatnak: „Az elmélet, miszerint a Micimackó szereplői mentális zavarokat képviselnek, kreatív értelmezés, amely allegorikus kapcsolatokat sugall a szereplők és a különböző pszichológiai tulajdonságok között.”