A Sors Kövének titokzatos múltja van a brit koronázásokon túl

A legenda a 3000 évvel ezelőtti Palesztinába vezeti vissza ezt a négyszögletes követ, de a tudósok úgy vélik, hogy valószínűleg Skóciából származik. A kő a nemzet legbecsesebb kincsei közé tartozik, ahol sokáig használták a skót királyok megkoronázására. Aztán 1296-ban Anglia ellopta.

1996-ig, amikor végül visszaadták Skóciának, a kő a Westminster Abbey-ben volt, ahol most újra előkerül III. Károly megkoronázására. Nem sokkal ezután a sziklatömb visszatér jelenlegi otthonába, a skóciai edinburgh-i kastélyba.

A város felett egy dombtetőn magasodó csodálatos erőd turistái megcsodálhatják a vár koronatermében található követ, vagy letérdelhetnek egy másolatra a pazar Scone-palotában, 53 mérföldre északra Edinburgh-tól, ahol az eredeti a skót koronázások része volt évszázadokon át.

Edinburgh-ben, Scone-ban és a Westminsterben az utazók röpke kapcsolatot alakítanak ki a kétszer ellopott, többszörösen megrongálódott, végtelenül mitologizált és hét évszázada vitatott műtárgy tartós rejtvényével.

Egy régi mítosz még hosszabb történelmet ad a kőnek. A legenda szerint Jákób bibliai alak párnaként használta több mint három évezreddel ezelőtt, mielőtt Palesztinából Egyiptomba, Olaszországba, Spanyolországba és Írországba szállították, ahol aztán a kelta skótok megtartották.

Miután I. Edward király 1296-ban meghódította Skóciát, áthelyezte a követ a Westminster Abbey-be. „Később Edward király székébe illesztették, amelyen a 14. század vége óta az összes angol és brit uralkodót koronázták” – mondja Tracy Borman brit királyi történész.

A követ utoljára II. Erzsébet királynő 1953-as megkoronázása alkalmával használták, de az esemény kis híján elmaradt. A követ Westminsterből lopták el, amely 1066 óta minden brit király koronázásának otthont adott, és a 12. századi Arbroath-apátságból került elő, amely körülbelül 80 mérföldre északra van Edinburgh-tól .

Ez a rablás nem hivatásos tolvajok munkája volt – mondja Borman, hanem négy skót diák követte el. Betörtek az ikonikus Westminsterbe, végighúzták a követ a padlóján, majd az abroath-i apátságban helyezték el.

„A skót és az angol kormány közötti tárgyalások után még időben visszahozták Londonba, II. Erzsébet királynő megkoronázására” – magyarázza Borman. „1996-ban, az Egyesült Királyság akkori miniszterelnöke, John Major bejelentette, hogy a követ Skóciában tartják, amikor nem használják a koronázásokon.”

Skóciában a tudományos kutatás megállapította, hogy a kő geológiája helyi volt, mondja Dauvit Broun, a Glasgow-i Egyetem skót történelem professzora. „A tudósok szerint ez ugyanolyan kő lehet, mint amilyen maga Scone közelében található” – jegyzi meg Broun.

Ennek ellenére még az élvonalbeli tudomány sem tudja teljesen dekódolni a követ – mondja Ewan Hyslop, a Skóciai Történelmi Környezetvédelmi Intézet (HES) kutatási és éghajlatváltozási vezetője. Ebben a hónapban a szervezet befejezte a 3D modellezést és röntgenvizsgálatokat magában foglaló tanulmányozást, amely további bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy a szikla Scone-ból származik. De Hyslop elismerte, hogy még mindig nincs mindenre válaszuk”

A kő eredetével együtt rejtély övezi legkorábbi felhasználását. Kathy Richmond, a HES gyűjteményi és alkalmazott konzerválási vezetője szerint a kutatók még nem határozták meg, hogy mikor kapcsolták először össze a koronázással.

„Az eredetével kapcsolatos legendák azonban szorosan összekapcsolják a királysággal és Skócia nemzetként való megjelenésével” – mondja. „Az olyan források, mint a Scotichronicon , legalább a 9. század végétől tanúsítják, hogy Scone-ban zajlottak a beiktatási ceremóniák.”

A mítosz egy erőteljes üzenetet is vésett a kő felületébe. A 14. századi skót krónikás, John of Fordoun azt állította, hogy mielőtt az angolok elfoglalták volna, ezekkel a szavakkal írták rá : „Amíg a sors tisztességesen játszik, ott, ahol ez a kő fekszik, a skótok uralkodnak.”

Sok évszázadon át a sors kemény volt. De most a Scone Stone ismét büszkén ül Skócia legszebb kastélyának bölcsőjében, amikor nem Londonban fürdik a koronázás visszatükröződő dicsőségében.