Heves elutasítás fogadta az egyik legnagyobb magyar stílusát

1881. március 25-én született a bánsági Nagyszentmiklóson (ma Sannicolau Mare, Románia) zeneszerető családban, több hangszeren is játszó iskolaigazgató apja a helyi műkedvelő zeneegylet elnöke volt. Ötéves korától tanult zongorázni tanítónő anyjától, kilencévesen már komponált, szerzeményeit két év múlva nyilvános koncerten adta elő. Zenei tanulmányait 1894-ben Pozsonyban kezdte meg, 1899-től a budapesti Zeneakadémia növendéke volt. Zongoristaként tűnt fel, komponálni csak huszonegy évesen kezdett újra. Ebben az időben ismerkedett meg Geyer Stefivel, az ifjú hegedűművésznő iránt táplált reménytelen szerelme döntő szerepet játszott zeneszerzői stílusának kialakulásában. (Levélváltásuk csak tavaly jelent meg magyarul teljes egészében.)

Tanulmányai befejezése után a magyar népzene felé fordult, először 1904-ben jegyzett le népdalokat, s még abban az évben készítette első népdalfeldolgozásait. Kodály Zoltánnal itthon és a szomszédos országokban több ezer népdalt gyűjtöttek össze, a népi dallam- és ritmusvilág műveik részévé vált. 1913-ban algériai útján arab zenét gyűjtött, a harmincas évek közepén pedig Törökországban is járt gyűjtőúton. 1907-ben lett a Zeneakadémia zongora tanszékének tanára, egykori mestere, Thomán István utódaként, s feleségül vette Ziegler Mártát.

Zenéjét kezdetben heves elutasítás fogadta disszonáns hangja, válsághangulata és paraszti színei miatt. 1911-ben írott egyetlen operáját, A kékszakállú herceg várát akkor játszhatatlannak minősítették és elutasították, ezért 1912-ben visszavonult a zenei közélettől. 1917-ben aztán nagy sikerrel mutatták be a szintén Balázs Béla szövegkönyvére komponált A fából faragott királyfi című táncjátékát (a zenekari szvit 1931-ben született), egy évvel később az átdolgozott A kékszakállú herceg várát. Harmadik színpadi műve, A csodálatos mandarin 1926-os kölni premierje botrányba torkollott, az 1945-ös hazai bemutatót pedig már nem érte meg.

A Tanácsköztársaság alatt tagja volt a zenei direktóriumnak, ezért 1920 után a jobboldali sajtó hevesen támadta, a szlovák és román népdalok gyűjtése miatt hazafiatlansággal is megvádolták. 1923-ban újra megnősült, tanítványát, Pásztory Dittát vette el. Ugyanebben az évben írta Táncszvit című művét a főváros egyesítésének jubileumi ünnepségére. Külföldön egyre nőtt hírneve előadóként és zeneszerzőként is, de idehaza egyfajta belső emigrációban élt. A fasizmus fenyegető árnyékában, 1930 és 1936 között itthon nem játszotta saját műveit, a nácik 1933-as hatalomra jutása után nem lépett fel többé Németországban, s végül 1940-ben Amerikába emigrált.

A Columbia Egyetemen folytatta népzenei kutatásait, az intézmény díszdoktorává avatta. Elhatalmasodó tüdőbetegsége és leukémiája, amit környezete eltitkolt előle, egyre jobban akadályozta a tanításban és koncertezésben, utolsó nyilvános koncertjét 1943 januárjában New Yorkban adta. Élete végén írott nagy kompozíciója a honvágyát és minden keservét zenébe öntő vallomás, a Serge Koussevitzky karmester felkérésére írt Concerto, illetve a Yehudi Menuhin számára komponált Hegedű szólószonáta. Brácsaversenye és feleségének ajánlott 3. zongoraversenye torzóban maradt, ezeket Serly Tibor fejezte be.

Bartók Béla 1945. szeptember 26-án halt meg New Yorkban, hazahozott hamvait 1988. július 7-én Budapesten helyezték végső nyugalomra. 1935-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1945-ben rendes tagja, 1948-ban az elsők között kapta meg - posztumusz - a Kossuth-díjat. 1930-ban a francia Becsületrend lovagi fokozatával tüntették ki.

A minden műfajban alkotó Bartók dinamikus és változatos stílusát élénk ritmus, a diatonikus és kromatikus elemek együttélése jellemzi. Mesterműve a román népballadára írt Cantata Profana kórusmű, (a Paul Sacher svájci karmester és mecénás kérésére született) Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, a Divertimento, (a dzsesszklarinétos Benny Goodmannek és Szigeti József hegedűművésznek írt) Kontrasztok, az Allegro barbaro című zongoradarab, hat vonósnégyese és három zongoraversenye. Kutatói eredményei is korszakosak, számos népdalgyűjteményt állított össze. Minden harmadik kompozíciója népdalfeldolgozás, vagy tartalmaz népdaltémájú tételt, ahogy befejezetlen kompozíciói között is van három népdalfeldolgozás. Gyermekeknek és Mikrokozmosz című kötetei a zongorapedagógia alapművei, rengeteg cikket írt a kortárs muzsikáról és a népzenéről. Zeneszerzőként, népzenekutatóként, zongoraművészként és tanárként egyaránt maradandót alkotott. Művészi nagysága ellenére szerény maradt, kora egyik legnagyobb humanistája volt.

Nevét számos intézmény viseli, mások mellett a budapesti konzervatórium, a komolyzenét sugárzó közszolgálati rádiócsatorna, a Müpa Nemzeti Hangversenyterme, a szegedi és a miskolci egyetem művészeti kara, a dunaújvárosi színház. Emlékét őrzi nemzetközi kórus- és zongoraverseny, operafesztivál, sőt egy kisbolygó is. Minden évben születésnapján ítélik oda egy előadóművésznek és egy zeneszerzőnek a Bartók Béla-Pásztory Ditta díjat, utolsó budapesti lakhelyén, a II. kerületi Csalán úton emlékháza működik. Műveinek teljes jegyzékét Szőllősy András zenetörténész állította össze. Népzenei gyűjtést tartalmazó fonográfhengereit a Néprajzi Múzeum őrzi. 2016-ban, születésének 135. évfordulója alkalmából Bartók-évet tartottak Magyarországon. A Bartók Archívum 2020-ban indított, Népzene Bartók műveiben elnevezésű új adatbázisa a zeneszerző eredeti népi dallamokat felhasználó műveinek népzenei forrásait mutatja be.