Alacsonyan szállnak a belarusz ügynökök a kertváros felett

Emily (Cameron Diaz) és Matt (Jamie Foxx) a történet elején aktív titkos ügynökök, társak, akik a szolgálati szabályzat ellenére egymásba gabalyodnak, és Emily egy szép napon azt veszi észre, hogy áldott állapotba került. A két ügynök az egész addigi életével leszámol, a családot és a gyermeknevelést választják. Szépen el is éldegélnek a két hálátlan és undok kocka gyerekükkel (Rylan Jackson és McKenna Roberts) a kertvárosban.

Ám Matt elrejtett egy kulcsot, ami éppúgy érdekelheti korábbi megbízóikat, mint a belarusz titkosszolgálatot. Emilynek pedig egy szórakozóhelyi csetepaté közben éppen megjön a kedve a régi kalandos életükhöz. Nézhet nagyot a két gyerek, akiket széltől is óvtak ez idáig, hogy mire képes apu-anyu, és hogy egyáltalán kik is ők valójában.

Hosszú, 11 éves szünet után ezzel a filmmel tért vissza Cameron Diaz a filmvászonra egy hálás szerepben, amelyben egyszerre lehet vonzó nő, akcióhős és folytonosan aggódó, igyekvő édesanya.

Miközben izgalmas csavarokat vesz a történet a filmben, a küzdelem a rosszfiúkkal, a nyomozás, kideríteni, egyáltalán kinek is kell annyira az a bizonyos kulcs. A szülők és gyerekek eközben azt mondják el egymásnak és azt mutatják meg magukból, amit ha nem tesznek, menthetetlenül megromlanak a családi kapcsolatok.

De ki kell derülniük a titkoknak, a gyerekeknek igazságot és bizalmat kell kapniuk, meg kell tanulniuk felelősséget vállalni, mert így tudnak felnőni, és a szülők sem élhetnek pusztán akként az emberként örökké, aki elrontotta a gyerekeik életét.

A titkok felfedése azonban nem áll meg a négytagú családon belül. Emily sokáig azt állította, hogy az édesanyja, Ginny (Glenn Close), aki szintén ügynök volt, már meghalt, ami szinte mindegy igaz-e vagy sem, mert vele sosem törődött. Miután mindez már néhányszor elhangzott, végül még is csak úgy alakul, hogy a családnak sürgősen meg kell látogatnia, a már nem élő nagymamát…

A látogatás nem alakul békésen, üldözőik követik őket, de a nagymama (Glenn Close) kezében a palacsintasütő mellett a golyószóró sem áll rosszul, és tud pár vadabb trükköt is – főleg ha a családot kell megvédeni – és az ügynökháború szüneteiben csodásan elbeszélget az unokáival. A lányát emlékezteti arra, hogy ő akart annak idején mielőbb kirepülni a családi fészekből. A nagymama tényleg nem piskóta, mert Nigel (Jamie Demetriu) személyében fiatal kedvese van, egy ADHD-szindrómás titkosügynök-tanonc, aki hol zseniális, hol pótmamáért sír. Továbbá a legrosszabbkor leblokkoló mamlasz, aki máskor meg halottakkal társalog félőrülten. Egyszerre siralmas, röhejes és felszabadító a szerep.

Cameron Diazt valaki vagy kedveli a masszív jelenlétével és humorérzékével meg a nagyszerű mozgásával, vagy nem. Jamie Foxx kétszeres Oscar-díjas színész alakítása elsősorban megbízható, jól működő, ahogy ez vígjáték esetében elengedhetetlen, mintha hagyná, hadd ragyogjon Cameron Diaz. Glenn Close a vagány nagymama alakjával meglepő, és erős kisugárzásával ajándékozza meg a nézőt, ahogy szokta. Jamie Demetriu színészi alakításaként pedig bravúros, amit a végjáték során művel.

Ebben a filmben is, ahogy az utóbbi időben nem először terítékre kerül az amerikaiak és az angolok egymás közötti heccelődése. Ez mindig olyasmi, amin egy magyar páholyból nevetgélhet, és valószínűleg soha nem tudja meg, hogy az érintetteknek vajon tetszik-e az ilyesmi.

Seth Gordon – aki rendezőként többek közt a Förtelmes főnökök című filmet is jegyzi – filmje sokkal jobb, sokkal egyedibb, különlegesebb, élettelibb, mint amilyen fogadtatást kapott. Talán elsikkadt némiképp néhány nagy dérrel-durral beharangozott szuperprodukció árnyékában, de biztosan a helyére fog kerülni, mert minden korosztály számára van mondanivalója, illetve együtt nézhetik a családi vígjátékokat és az akciófilmeket kedvelők.

A filmet értékelő nézők közül többen is megjegyezték, hogy „gyerekkel is működik”.

Újra akcióban – Back in Action – 2025

Amerikai akcióvígjáték – 115 perc

Rendezte: Seth Gordon

9/10